38. -Te keresed a veszélyt?

2.9K 274 89
                                    

Rohantam.

Az erdőben, egyedül, bepánikolva.

Meghaltak? Eltűntek? Elrabolták őket?

Ezernyi kérdés cikázott a fejemben. Próbáltam nyomokat olvasni de azok össze-vissza voltak mindenhol.

Mi a fenéért nem figyeltem oda jobban az útra?

Okos vagy, Alice Jane Black. Rettentően okos vagy! Most hogy a fenébe jutsz vissza?

Valahonnan a közelből hörgést hallottam, így ész nélkül rohanni kezdtem, egyedül a megérzéseimre hallgatva.

Nem lesz ez így jó. Nem menekülhetek folyton. 

Lassan esteledik és ha sötét lesz...nem fogok semmit sem látni. Ha pedig nem fogok semmit látni...valószínüleg meghalok. 

Gyorsabban szedtem a tempót, úgy rohantam, mint még soha életemben. De bármit is tettem, nem tudtam hol vagyok és merre megyek. Nem találtam az erdő szélét és semmilyen más kiutat.

Másszak fára?

Megtehetném, de ha egy is meglátna és körülvennék a fát, többé az életben nem szabadulnék el onnan.

Egy idő után megálltam.

Levegő után kapkodtam és a térdeimen pihentettem a kezemet ameddig kifújtam magam.

Logikusan kellene gondolkodnom, de képtelen vagyok.

Megmondtam Dylannek. Ha egyedül kellene ezt az Apokalipszist megcsinálnom, már valószínüleg halott lennék. Ilyen ütemben pedig hamarosan az is leszek.

Leültem egy kidőlt fatörzs mögé, amely többé kevésbé védelmet nyújtott nekem, mivel elég magas volt és egy csomó bokor is körülvette.

Hirtelen léptekre lettem figyelmes.

Ha nem mozdulok, nem vesznek észre.

Aztán hangokat hallottam.

Várjunk...ezek nem halottak!

Már épp felemeltem volna a fejemet, hogy kinézzek, amikor fegyverdördüléseket hallottam.

Kizárt, hogy ezek Dylanék. Ők nem lőnének eszetlenül az erdőben.

De akkor...kik ezek?

Tovább hallgatóztam, annak a reményében hogy felismerem valaki hangját, de hasztalan volt.

Csak nevetést hallottam végig és egyik sem volt ismerős számomra.

Éreztem, hogy a tenyerem izzad.

-Ha bárkit találok...agyon lövöm.-hallottam meg egy hangot, nem messze a búvóhelyemtől.

A szívem instant gyorsabban kezdett el verni.

-Azt csináljuk most is.-mondta egy másik hang.

-Úgy értem, élőt.-mondta az előző. -Végre úgy lehet ölni, hogy nem kapnak el. Hiszen nincs már sitt, nincsenek törvények.-nevetett fel.

-Igazad van.-adott igazat neki a másik.

Figyelmetlenségből, ahogyan próbáltam pozíciót cserélni hogy jobban halljam őket, megmozgattam a könyökömmel az egyik bokrot.

-Megmozdult!-kiáltott fel valaki. -A bokor!

Nekem végem.

-Szellemeket látsz, Earnie.-jegyezte meg valaki. Egy harmadik hang. 

Zombie Apocalypse (hungarian)Where stories live. Discover now