Zombie Apocalypse (hungarian)

58.-Késő már?

Helló! Holnap vonatozni megyek (the one-day adventure begins, wohoo), szóval nem leszek itthon, ezért ismét megírtam a vártnál korábban a részt! Remélem, tetszeni fog! :)

- Szó sem lehet róla! - tiltakozott Ed, amint másnap reggel a tábori menza fele menet elmeséltem neki mindent, amit Karma elmondott nekem.

- De...

- Látod, ez a baj veled, Alice! Túl könnyen megbízol mindenkiben! Mikor tanulod meg, hogy nem szabad? - kiáltott rám.

- Sajnálom. - sütöttem le a szemeimet. - De ő annyira... őszintének tűnt.

- Hát nem az, kurvára nem az! Biztos vagyok benne, hogy egy hatalmas hazug!

- Talán beszélned kellene...

- NEM AKAROK BESZÉLNI! - szinte már ordibált.

Megtorpantam egy pillanatra, épp mielőtt elértük volna a menzát.

- Mi az? Miért álltál meg? - kérdezte.

- Veled valami... nincs rendben. Jól sejtem?

- Miért ne lenne? 

- Ugyan már, Ed... ok nélkül nem szoktál csak úgy kiabálni. Teljesen ki vagy kelve magadból és pipavörös az arcod.

Ed zavartan elnézett.

- Mi a baj?

- Nincs semmi. - motyogta.

- Ed...

- Nem fontos, oké? Ne kérdezősködj! - pirított rám.

Jobbnak láttam befogni. Ed láthatóan feldúlt volt, de azt nem tudtam megmondani miért.

Bementünk végre a menzára. Rengeteg asztal volt szétszortan a teremben, azt sem tudtam először hová nézzek. Mondhatni mindenkinek megvolt a maga helye: az idősebbeknek, a katonáknak, a pletykás asszonyoknak, a gyerekeknek... és a tiniknek is, mint amilyenek mi vagyunk. Most annyira sokan nem tartózkodtak idebent, de így is lehetett látni hogy ki hová tartozik.
Egyébként a hely pontosan úgy nézett ki, ahogyan a suliban a menza is.

A távolban Cody integetett. Visszaintettem, hogy mindjárt megyek, csak előbb választok valami kaját.

Oda is sétáltam a kajás pulthoz. Ed már befejezte az étel kiválasztását és leült Cody mellé. 

A választék nem volt valami nagy, hiszen spórolni kellett, de amúgy sem akartam semmi spécit enni reggelire. Szerintem már egy hónapja amúgy sem ettem rendes kaját.

Ott álltam és azon gondolkoztam, hogy műzlit válasszak vagy inkább valami egészségeset, mint a gyümölcssaláta, amikor valaki meglökött a tálcájával.

Felnéztem és Oliver vigyorgó arcával találtam szembe magam.

- Jó reggelt! - köszöntött.

- 'Reggelt. - motyogtam. Semmi kedvem sem volt ehhez a sráchoz.
Ed tévedett: nem bízom mindenkiben. Oliver Wayben képtelen lennék megbízni valaha is, nem érdekel, hogy megkegyelmezett. Csak szerencsém volt.

- Hogy aludtál? - kérdezte.

- Egy szemhunyásnyit sem aludtam. És ne haragudj, most nincs kedvem csevegni...

- ... a robot srác miatt?

- Huh?

- Tudod. Amelyiknek fél szeme piros, a másik meg kék. Tegnap dumáltatok, nem?

Elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Te ezt honnan tudod?

Rám kacsintott.