Zombie Apocalypse (hungarian)

40.-Baleset?

Egy velőtrázó sikoly járta át az erdőt. 

Összerezzentem a hang hallatára.

Amint a hátunk mögé fordultunk, már rég késő volt.

A látvány mindannyiunkat sokkolt. Vérfagyasztó volt.

Hárman kapták el őt. Nem tudott volna elmenekülni. Nem tudtunk semmit sem tenni. Minden csupa vér volt. Az egyik karja már hiányzott. Az arca egyik felén már csak húscafatok lógtak. Szemeiből mégis áradtak a könnyek. Hamarosan viszont már egy nyögést sem adott ki. Az utolsó levegővételig küzdött, de mindhiába.

Először láttuk egy csapattársunk halálát. Először láttuk azt a borzalmat, hogyan tépnek szét egy élő embert.

És abban a pillanatban, Matt felordított. Ordítva rohant a kóborlókhoz, puszta kezével tépve szét őket, de a szerelmét már így sem tudta megmenteni.
Darcy halott volt. Darcy...meghalt.

Grace összeesett a látvány miatt, az én térdeim meg reszkettek és észre sem vettem, hogy a könnyek eleredtek az arcomon. 

Abban a pillanatban mellettem termett Adam és a  karjaiba zárt. Erősen kapaszkodtam belé, mintha ő lenne az utolsó reménysége az életemnek. 

Annyira hirtelen és gyorsan történt az egész, hogy az agyam alig volt képes felfogni az egészet.

Nemsokára felkapott az ölébe és elindultunk.

Láttam, ahogy Ed elrángatta a helyszínről a lesokkolt Matt-et. Szegény fiú alig tudta vonszolni magát. Az idegösszeomlás szélén állt. Csak bambult maga elé és valamit motyogott, amit nem értettem. Sírt. És Matt-et sírni látni rosszabb volt, mint Darcy halálát. Összetört lelkileg. 

A következő pillanatban olyasmi történt, ami által jogosnak érezhettem, hogy számunkra itt a vég.

Egy hatalmas robbanás rázta meg a földet, melynek hatására Adam elesett, így én is kizuhantam az öléből és jó pár métert gurultam egy út menti árokba.

Vége lenne? Itt lenne vége mindennek?

Azt hittem, már a halál szélén állok, így megmoccanni sem akartam. De nem hallottam már semmit és kóborlókat sem láttam sehol.

Mi történhetett?

Próbáltam feltápázkodni, de valaki a fejemnél fogva visszanyomott a földre és erősen odaszorított.

-Ne mozdulj, szépségem!-jegyezte meg, majd egy kötéllel jó erősen összekötötte a kezemet.

Amint felhúzott a földről, egy csomó tetetmet láttam magam körül. Hogy kóborók-e vagy a csapattársaim, azt sajnos nem tudtam megállapítani az irdatlan mennyiségű füsttől. Adam sehol. Csak ez a férfi, aki erősen szorította a kezemet.

Rá pillantottam.

Magas volt és erős. Haja vörös volt és emiatt Abraham érzését kelltette fel bennem a The Walking Dead-ből, ám hamar kiderült, hogy közel sem olyan barátságos, mint ő. 

-Lódulj már te kis ribanc!-rángatta meg a karomat.

Nem mertem válaszolni neki.

A pánik már teljesen átjárta akkor a testemet és félő volt, hogy elbőgöm magam.

Alice Jane Black elveszítette a bátorságát.

A férfi maga után vonszolt. Nem tudtam hová visz, honnan bukkant elő hirtelen és hogyan lehet ilyen higgadt amikor ennyi kóborló és füst vesz körül, de gyanítottam, hogy mindez az ő műve. 

Hamarosan kiderült, hogy nem csak az övé.

-Millford! Találtam egyet!-kiáltotta oda neki egy másik hapsi, aki épp Tylert szorította oda a betonhoz.

Tyler látványa némiképp megnyugtatott. De ez az érzés csak pár másodpercig tartott.

-Elég ez a kettő. A többi úgyis megdöglik!-jelentette ki a vörös pasas, azaz Millford, majd egy terepjáró autóba tuszkolt be, ahová nemsokára Tyler és a másik hapsi is csatlakozott.

Tyler halántékából ömlött a vér.

Ijedten néztem rá és ő is vissza rám.

-Ha megmukkantok vagy egyetlen kis stiklit is meglátok tőletek, mindkettőtöket agyonlőlek!-jelentette ki Millford.

Féltem attól a pasastól. Nagyon féltem.

Valaki hamarosan elindította a kocsit és máris száguldottunk. 

Szerettem volna hátra nézni, de mégsem tettem. Nem akartam holtan látni a többieket. 

És én magam sem akartam meghalni.

Kérdés: 

Szerintetek kik ezek az emberek és hová viszik Tylert meg Alice-t?