Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

33. Megan hivatalos egy italra

Két emeletet lifteztünk felfelé, hogy egy lugasszerű sétányra érkezzünk. Egyik oldalon korlát fut, alatta a több emelet mélység, míg a másikon óriás levelekkel telepingált blokkok sorakoznak, föléjük karcsú, szinte már törékeny acélrudak hajolnak, és műanyag, színes virágok lógnak le róluk. Elámulnék a finom részleteken, de lépést kell tartanom a kísérőmmel, ő pedig egy pillanatra sem áll meg gyönyörködni, rögtön az első bárba betér.

A bejáratot vibráló neonoszlopok szegélyezik, odabent tömény füst terjeng, a falra szerelt, vörös ledek hosszú csíkokat húznak benne. Az orromig alig látott, és levegőt is nehezen kapok. Ismeretlen zene dübörög a háttérben, a dobhártyám is beleremeg a hangerőtől. Kezem a számra szorítva köhögök párat erőtlenül és legszívesebben sarkon fordulnék, hogy visszameneküljek a lugashoz, de nem merek. Mellettem az ügynök valamit odaszól a csaposnak, és a kezében egy kártya is megvillan. Talán örökkvóta? Useok mondta, hogy az ember bármit megkaphat vele az Övben, saját lakást, saját fürdőt, saját zöldségeskertet...

Az ügynök finoman megragadja a karom, és a füstös előtérből egy kisebb boxba terel át, amit fotocellás ajtó választ el a bár többi részétől.

Odabent puha, hófehér fotelek fogadnak minket, a fali kijelzőn a Szaturnusz gyűrűi úsznak méltóságteljesen. A levegő friss és hűs, ellentétben a Martenzit bázis többi részével, élvezettel belekortyolok és még kicsit meg is fájdul a fejem. Fel sem tűnt eddig, hogy milyen rossz minőségű levegőt lélegeztem be.

- Sagar - hallom magam mellett a férfit megszólalni. Zavartan kapom fel a fejem, de rájövök, a férfi csak telefonál. Implantátumokat használhat, mert a tabsut nem húzta elő. Közben az ülések felé int, hogy foglaljak helyet, és a megpakolt táskám az asztal mellé helyezi. - Értem, hányas dokk?

A torkom a friss levegő ellenére is elszorul, miközben lassan leereszkedek az egyik ülésre. Tehát megtalálták a hajót.

Még hevesebben kezd el verni a szívem, amikor a férfi folytatja:

- Kövessék Madokot a kamerákon, de egyelőre ne tegyenek semmit. Közvetlenül nekem jelentsenek róla, értették?

Idegességemben a retró, műanyag lapkára nyomtatott itallap után nyúlok, és izzadó tenyérrel fektetem magam elé. Valami töményet kell rendelnem...

- Bocsásson meg még egy pillanatra - szólal meg az ügynök ismét, majd zubbonyát felhúzva tárcsázza a következő személyt. A szemében spéci kontaklencse lehetett, mert nem nyúl a készülékhez. Csendesen kuksolok az asztal túloldalán, miközben azon morfondírozok, vajon lelőne-e a tiszt, ha én is előszedném a tabsum. - Itt Sagar, megtalálták az egyiket, kettes szint, a Cardona sétány végén. Óvatosan közelítsék meg, lehet, hogy fegyver van nála.

Remegő kezeim az ölembe ejtem, majd lassan elkezdem feltűrni a pólóm ujját. A friss értesítésnek még ott kellett lennie a jobb felső sarokban, hogy új barátot vettem fel.

Szólnod kell neki. Meg tudod csinálni, Megan!

- Ne menjenek a hajó közelébe - folytatja az ügynök. Először Sura férfi másának véltem, de a lányhoz képest vékonyabb szemöldöke és csontosabb orra van, fekete, hullámos haját pedig kényesen egyenes vonallal választja el a feje oldalán. A "Sagar" név borzasztóan ismerősen cseng... - Árthatnak a követnek.

Végre beugrik, honnan ismerős a név, és ha emberileg lehetséges, még jobban megrémülök.

- Maga... - nyöszörgöm. Nem, ez az ember nem azért jött, hogy visszaszállítson a Kolumbuszra. Sagar szeme rámrebbent, amitől pár ütemet egész biztos kihagy a szívem. - Maga...