Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

18. Megan üzenete az ügynökségnek

– Mi a franc folyik odakinn?!

– Gondolom, átszállt az a csaj, Sura, vagy ki – állapítom meg tűnődve, miközben Vin sziszegve próbál életet lehelni az elgémberedett csuklóiba. – De legalább a bilincset levették, ez jó jel, nem?

Apa lesújtó pillantást küld felém.

– Mi van, ha ezek mind egy kézre játszanak?!

Csodálom apát, hogy ő még bír összeesküvés elméleteket gyártani ebben az elszabadult káoszban.

Bezzeg én... Épp csak kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy egy egészen jófej marsi srácot sodort elém a napszél, erre kiderült, hogy van valami ex-ügynöknője vagy húga, vagy akármije, aki épp az imént rabolta el a marsi követet! És most apa hajójára akarják hozni?! Miközben én meg Vin úgy ücsörgünk a bebörtönzött kabinunkban, mint a Rutherford hűtőládái alján felejtett, lejárt vitaminpaszták.

Én meg már épp kezdtem szimpatizálni a sráccal...

– Szerintem nem, mármint Hob elég meglepett fejet vágott, amikor Sura bejelentkezett a rádión, és Useok sem volt elragadtatva tőle, hogy a fedélzetre akarja hozni.

– Mióta ápolsz ilyen közeli viszonyt az elrablóinkkal, hogy még a nevüket is tudod?

– Képzeld, annyira nem is tűnt vészesnek a srác... - fonom magam előtt össze védekezőn a karom.

– Amíg ki nem derült, hogy dezertált ügynök.

– Képzeld, nem volt ráírva.

– Mit is mondtál, mi a neve?

– Hob. Vagy várj, nem – habozok egy pillanatra. – Hobel, igen, így hívta egyszer az övi.

– Hobel... rohadtul ismerős nekem ez a név – vakarja meg az apa az állát. A szám együttérzőn rándul meg, amikor szembesülök a vörösre dörzsölt csuklójának látványával. Hirtelen megáll az öreg keze. – A rohadt életbe, Hobel Madok!

– Szóval ismered? – csillan fel a szemem. Remélem, apának nem tűnik fel az érdeklődésem.

– Hogyne ismerném! Tele voltak vele a hírek két éve. Ellopott valamit a capreid bázisról, elkötött egy hajót, aztán pedig belement egy műholdba, mielőtt elkaphatták volna.

– Oh – kerekedik el a szemem a felismeréstől. – Tényleg rémlik valami.

Talán még képet is mutattak róla. Politikai vita generálódott belőle, ami az Öv túlzott függetlenedésében meg a MIKA korrupciós ügyeiben csúcsosodott ki, ezért gyorsan elvesztettem az érdeklődésem a hír iránt. Nagyot nyelek. – Hát ez elég durván hangzik...

– Igen, és ha az emlékezetem nem csal, az övi maffiával hozták hírbe.

– Ez megmagyarázza Useokot, annak az embernek még a szeme sem áll jól.

– Meg a követ hajóját is. Mondom én neked, hogy ezek mind egy követ fúrnak!

– De hidd már el, hogy mind a ketten totál le voltak döbbenve, amikor meglátták a hajót!

– Megan, mondtam már neked, hogy egy szavukat sem hiheted el.

– Igen, tudom. – Dühös vagyok magamra, hogy végül néhány kedves szóval, meg suta megjegyzéssel mégis sikerült ennek a Hobel alaknak mérsékelten a bizalmamba férkőznie.

De hát tehetek róla, hogy az a srác ilyen könnyedén átejtett? Hiszen egy igazi, naprendszeri bűnöző! Én meg csak egy tapasztalatlan holdi lány... Még inkább elszégyellem magam, ahogy eszembe jut, még helyesnek is elkönyveltem a srácot.