Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

10. Megan kis űrrepülést tanul

– Á, hello Meg, hogy ityeg?

Inkább nem válaszolok erre az idétlen kérdésre, helyette beljebb mászok a pilótafülkébe. Rettenetesen unatkozom, és elkövettem azt a hibát, hogy csak egy félig kiolvasott könyvet, meg fél évad sorozatot hoztam magammal, web meg nincs a szabadűrben. Másrészről kezd ciki lenni, hogy elvileg apa-lánya programként utazunk a Marsra, mégis minden alkalmat kerülök, amikor beszélgetésbe elegyedhetnék Vinnel.

– Hogy bírod te az ilyen utakat? Kész rémálom – nyögöm, miközben a másodpilóta ülésbe vetem magam.

– Általában ilyenkor végzem az adminisztrációt, meg filmet nézek vagy sorozatot – válaszolja Vin a lassan kétnapos borostáját dörzsölve.

– Jobban fel kellett volna készülnöm – sóhajtom, és nyújtózkodok egy nagyot. – Bronzoid megvan?

– Az a nevetséges tinisorozat az űrkalózokról?

– Csak azt kérdeztem, láttad-e, nem a véleményedet róla – válaszolom fagyosan.

– Bocs-bocs, nem tudtam, hogy tetszik...

– Inkább hagyjuk ezt a témát, jó? Te felnőtt férfiként biztos ezerszer komolyabb sorozatokat nézel – fonom magam előtt össze a karom és inkább elfordítom a fejem. De legalább rájövök, miért kerülöm ezeket a beszélgetéseket.

Különben meg a Bronzoid az egyik, ha nem a legjobb sorozat a weben. Amióta kijött az első évad, Thamesszel kész megszállottjai lettünk. Meg a főszereplő srácnak, Jyronak.

Vin mélyen sóhajt mellettem, de szerencsére ő sem erőlteti tovább a témát. Elképesztően várom már, hogy kikössünk a Kolumbuszon, csodálom, hogy nem húzunk ívet egymás között ettől a sok elnyomott feszültségtől. Azt hiszem, lelkiismeret furdalás nélkül lépek le, amint apa először félrefordítja a fejét.

– Egyébként... milyen az élet Noddal?

Szokatlanul bizonytalan hangon kérdezi.

– Jó fej.

– És nálad mit jelent az, hogy „jó fej"? Vesz neked ruhákat vagy elvisz moziba?

Fásultan fordulok oda apához.

– Ezekből a kérdésekből arra következtetek, hogy tudsz Nodról meg anyáról.

– Persze. Valószínűleg előbb is tudtam róla, mint te.

Csodálkozva emelem meg a szemöldököm. Pedig azt hittem, ez az egyik téma a millió közül, amit messzire kerülnöm kell Vin társaságában. Elég ciki lenne, ha tőlem tudná meg, hogy az anyám túllépett rajta és bepasizott.

– Nem tudtam, hogy ilyenről is beszéltek anyával. – Meg úgy bármiről. Mióta anya összejött Noddal, Vin alig merül fel témaként az ebédlőasztalnál.

– Nem utáljuk annyira egymást.

Megforgatom a szemem.

– Én sem gondolom, hogy utáljátok egymást, csak azt, hogy viszonylag ritkán beszéltek. Gondolom, mert te sosem érsz rá.

Jaj. Pedig most tényleg nem akartam ezt a témát felhozni.

– Na itt álljunk meg egy percre! – emeli meg Vin a hangját. Azt hiszem, a temperamentumomat tőle örököltem. Vagy a nagyitól. – Én mindig ráértem beszélni anyáddal, ő volt az, aki egy idő után nem akart szóba állni velem.

– Talán mert elsősorban nem rádióadáson keresztül akart veled kommunikálni, hanem hús-vér formában...

– Miért kanyarodunk vissza mindig ugyanahhoz a témához? Én fuvaros vagyok, a munkám miatt nem lehettem otthon, és nem azért, mert így akarom! A pénz bezzeg jól jött anyádnak meg neked is, amit kaptam érte!