Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

59. Sura időt nyer

Visszaérünk a laborba, és Cortez zihálva omlik vissza a székbe, mintha az Olympust kellett volna megmásznia. Egy reszketeg öregemberré zsugorodott össze az elixoid hiánytól. Faun felpattant a kalickájában és nyugtalanul sétál az üveghez.

– Ugye, hogy repül az idő, Emil? – kérdezi Irgo kárörvendve.

Nem szólalok meg, de hátrakötözött kezeim ökölbe szorulnak. Kezdek kifutni az időből.

– Indítsunk szavazást, meddig bírja még. Az én tippem legfeljebb nyolc óra – folytatja Irgo jókedvűen.

Nem bírom tovább, dühödten fordulok a nő felé.

– Miért kínozza? Még ha miatta is rúgták ki, nem ezt érdemli! – csattanok fel.

– Semmivel sem teszek rosszabbat vele, mint ő tett velem – válaszolja a nő fagyos hangon.

– Tényleg ez a terve? Szépen végignézi, ahogy meghal?

– Dehogy, én annál sokkal elfoglaltabb ember vagyok. Ezt az örömet meghagyom neked és a capreidnek, amíg megkerítem Vintage-t meg a bandáját, és kipenderítem azt a két gyereket a legközelebbi zsilipen. Meg utánuk Konradot is.

Ezt a nőt legfeljebb két dolog érdekli: hogy felvágjon Cortez előtt és hogy bosszút is álljon rajta. De nem számít, szükségem van rá, mert ha most itt hagy minket, szépen lassan végig nézhetem, ahogy Cortezzel tényleg végez az elixoid hiány.

– Mondtam, hogy feltétlenül beszélnünk kell valamiről, még emlékszik? – szegezem a kérdést Irgo távolodó hátának. A nő megtorpan, és visszafordul.

– Igaz is. Mi lett volna az?

– Négyszemközt – rebben a szemem Faunra. A capreid szerencsére semmit sem ért az emberi játszmákból, Cortez pedig nincs olyan állapotban, hogy felkapja a fejét a szavaimra.

– Két percet kapsz, gyere – int fejével Irgo.

Nehezet sóhajtok, és követem ki a laborból. Zárul mögöttünk az ajtó, és Irgo türelmetlen pillantást küld felém. Most tudatosul bennem, hogy a nő a mellkasomig is alig ér fel, mégis rettegek tőle.

– Tudom, mivel bírhatná rá a capreidet a feltétlen együttműködésre – vágok a közepébe.

– Nyolcvan másodperc.

– Cortez – bököm ki. – A capreid és az ezredes között erős érzelmi kapocs van. Ha a capreid együttműködéséhez köti Cortez elixoidját, Faun a markában lesz.

– Ugye csak szórakozol velem? Még hogy egy capreidet érdekeljen egy ember...

– Higgyen nekem.

– Honnan tudjam, hogy nem így akarod menteni Emil irháját?

– Sehonnan. Kénytelen lesz bízni bennem. Egy kicsit.

Farkasszemet nézek Irgóval, aki fintorogva húzza fel az orrát.

– Ha becsapsz, téged is Ausztenit körüli pályára állítalak, mint a barátaidat.

Szívem a torkomban dobog. Nincs még összetett tervem. Azért fohászkodok magamban, hogy legalább Hobelék egérutat nyerjenek, és annak a Juro embernek feltűnjön már a hiányunk, és értünk induljon. Egyetlen dolgot tehetek, időt nyerek Corteznek.

– Tisztában vagyok vele, hogy nincs második dobásom.

Irgo hosszú pillanatig fontolgatja a szavaim, és arca egyre fancsalibbá válik.

– Semmi kedvem sincs meghosszabbítani Emil életét. De tegyünk egy próbát.

Mindenese kijelzőjére nyom, majd mintha csak hangosan megjegyezné magának:

– Két elixoidot a laborba. – Pillantása rám esik. – Ezt a sok szenvedést látva én is megszomjaztam.

Újra leereszti a karját maga mellé. Bárcsak én is hasonlóan tehetnék. A vállaim már elmerevedtek.

– Gyerünk, csillogtasd meg tárgyalói képességeidet a capreiddel is – int a nő a labor ajtaja felé. A szívem legalább olyan erősen lüktet, mint alattunk az Ausztenité. Ha Faunnak mégis vannak telepatikus képességei, itt az ideje, hogy használja őket.

Újra átlépem a küszöböt.