Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

7. Sura Faunnal teázik

– Épp magát kerestem.

Csaknem kiugrom a bőrömből Cortez szavai hallatán. Eddig abban a kellemes hitben éltem, hogy a létezésemről sem vesz tudomást, hiszen amióta megszólított az Agrippa előterében, egyszer sem szólt hozzám. És milyen jól volt így. Cortez nem kell a tervemhez, viszont amennyire lehet, kerülni akarom.

– Milyen ügyben, uram? – kérdezem, és óvatosan az ezredes felé fordulok. Újra visszarettent a mérete. Majdnem teljes szélességében elfoglalja a keskeny folyosót, fejét alig egy arasznyi választja el a mennyezettől. Tisztelegnem kéne neki? A MIKA-nál már nem szokás, de az EISA ügynökök szeretik az ilyen avítt katonai szokásokat.

– Faun hívatja – szól az ezredes kurtán, majd megfordul és int, hogy kövessem.

Egy csapásra lever a víz. Az ezredes arcán látszik, hogy ellenérveket nem fogad el, pedig nekem lenne rengeteg. Cortez már a rövid folyosó végére ér, mire botladozva utánaindulok. A fél gés gyorsulásra fogom, bár tudom, ezt az alig egy tized különbséget a Marshoz képest meg sem kéne éreznem.

– Nem arról volt szó, hogy a biztonság kedvéért csak a Kolumbusz állomáson találkozunk először? – akadékoskodok, mert Cortez nem tiltotta meg.

Az idegenek beteges paranoiája eddig csak segítette a küldetésem. Világosan közölték velem az egyik centrális ügynökön keresztül, hogy nem bíznak meg sem bennem, sem a küldöttség többi tagjában, kivéve természetesen Emil Cortezt. Így, mivel a követ biztonsága nincs maradéktalanul garantálva, Faun nem kíván érintkezni a legénység többi tagjával, míg meg nem érkezünk a Kolumbuszra, ahol majd egy seregnyi MIKA tag fogja null-huszonnégyben őrizni. A követ utazólakosztálya mindennel fel van szerelve, amire szüksége lehet az alig négy napos út alatt. Különben is, ahogy az eligazítás alatt megtudtam, a capreidek más hőmérsékletet, nyomást és levegőösszetételt tartanak "kényelmesnek". A követ huzamosabb ideig nem is tartózkodhatna a Geim fedélzetén.

Akkor hatalmas megkönnyebbülés töltött el, mert mindvégig rettegtem a találkozástól. Tudom, hogy a capreidek telepátiával kapcsolatos képességeinek híre mind ostoba babona, mégis... Minél kevesebbet érintkezem azzal a lénnyel, annál jobb.

Azt hiszem, egyedül vagyok a Naprendszerben, akit egy cseppet sem érdekel, hogy néznek ki a capreidek a valóságban.

– Az eredeti terv tényleg ez volt – válaszolja Cortez összevont szemöldökkel.

Nyugtalan, tudatosul bennem, mintha ő sem örülne ennek a találkozásnak.

– Viszont látni fogja, hogy Faun képtelen huzamosabb ideig lefoglalni magát. Gondolom, most izgul, de nincs mitől tartania – folytatja, és az arcomat fürkészi. Talán akkor először néz meg jobban is magának. Gondoskodom róla, hogy csak a nyugtalanságot tudja leolvasni rólam. – Faun már ötödik generációs capreid, és egészen jól ismeri az embereket. Ráadásul a mi mércénkkel mérve nem sokkal idősebb önnél. Biztosan jól megértik majd egymást.

Nekem erős kétségeim vannak, kezdve ott, hogy nincs bennem egy sejt sem, ami vágyik erre a találkozóra.

– Faun érti az angol nyelvet, és már tanulja a marsit is. Ha lassan, tisztán beszél, és kerüli a bonyolult mondatokat, nem lehet baj – teszi hozzá a férfi, alaposan összezavarva.

Mit hadovál itt össze az ezredes? Mi az, hogy Faun két emberi nyelvet is ért?!

Egészen eddig a pillanatig úgy tudtam, ez képtelenség. A két faj között nem csak az nehezíti meg a kommunikációt, hogy az embereknek töredéke tudja megtanulni az idegenek nyelvét, hanem az is, hogy vice versa az idegenek közül erre egy sem képes. Az emberi faj olyan regiszterben beszél, aminek a capreidek csak a töredékét hallják.