42. Hobel hagyja, hadd sodorják őt az események

47 10 21
                                    

Legszívesebben felnevetnék kínomban a kialakult helyzet miatt. Itt állok egy liftben a volt felettesemmel, aki meg akart öletni, és az űrlénnyel, aki akaratán kívül majdnem megölt. Erre most Sagar azzal hiteget, hogy a merényletéhez nem volt köze, és segítsek neki elkapni a capreidet.

Legfeljebb egy új gerincért lennék hajlandó hozzányúlni az űrlényhez még egyszer. Szívesen átruháznám a lehetőséget Sagarnak, hogy ő boldoguljon Faun tüskés páncéljával és szeszélyes természetével, ahhoz viszont el kell engednem...

Tekintetem találkozik Meganével és hasonló tanácstalanságot fedezek fel benne, mint amit magamban is érzek.

Sagar vagy Faun? Virtuális érme feldobással mennyivel könnyebb lenne dönteni, és talán hasonló kockázattal járna, mint a megérzéseimre hagyatkozni. Az utóbbi időben sűrűn cserben hagytak. A legfelső emelet viszont vészesen közeledik, nekem pedig döntést kell hoznom.

Bongva megérkezik a lift. Sagar izmai megfeszülnek a hátán, nyugtalanul várva, hogy dűlőre jussak. Döntök. Hagyom, hadd sodorjanak minket az események.

Elengedem az ügynök karját, és újra rátenyerelek a lift irányítópultjára. Éppen az orra előtt csukódik be az ajtó a kiigyekvő capreidnek.

Sagar elejtett fegyvere felé vetem magam, de meglepő módon a férfi nem tart rá igényt. Helyette megpördül a tengelye körül és felpattintva zubbonya mágneseit a belső zsebébe nyúl. Megan most nem sikolt fel, mintha számított volna a lépésemre, helyette őszinte meglepettségemre pár szökelléssel a mennyezetre függeszkedik, biztonságos távolságra kerülve az eseményektől.

Egyedül a capreid dermed le egy pillanatra és kap hiába a kezelőpulthoz. Az érkező ügynök lesodorja a lábáról és a szomszédos falhoz kényszeríti. Fülsértő hangon felvisít, vállán és karján felborzolódnak a tüskék, és végighasít velük Sagar karján, de a férfi nem törődik vele. Némi tisztelettel figyelem, hogy a férfi milyen derekasan tűri Faun vagdalkozását, közben felegyenesedek a pisztollyal a kezemben.

Faun suhintásai pillanatról pillanatra egyre sutábbá és erőtlenebbé válnak, és végre megpillantom, mit rejtett az ügynök belső zsebe. Egy átlátszó maszkot szorít a lény arcára. A szerkezet egyre mélyebbre merül a capreid fodrozódó űrruhájában, ahogy Faun is egyre több szert szippanthat belőle a tüdejébe.

Végül az űrlény abbahagyja a kapálózást, és a karja élettelenül hullik az oldalára. Abban a pillanatban mintha a capreid maga is elolvadna.

Felettem Megan élesen szívja be a levegőt döbbenetében, ahogy a fekete, tüskés ruha elsőre zavarosan átlátszóvá válik, majd sűrű szilikongélként lecsorog a capreid testéről, és fél méter átmérőjű csillogó tócsát duzzaszt körülötte. Egy apró, törékeny lény marad csak hátra Sagar szorításában.

– Faun ennyire... zöld? – érkezik Megan döbbent kérdése, majd egy félszaltó kíséretében megérkezik mellém. Nekem fel sem tűnt eddig a capreid színe, sokkal jobban szíven üt, mennyire nevetségesen védtelen lényt rejt a sötét páncél. Faun lehetetlenül vékony és élénk zöld, termetre alig nagyobb egy kisiskolás gyereknél. – És van haja.

Sagar lassan a földre ereszti az alélt idegent, majd újra a zubbonya zsebébe akar nyúlni, de a homlokának szegezem a pisztolyt, ezért megdermed a mozdulat közepén.

– Ne aggódjon, mást már nem rejtegetek – szól Sagar szárazon. Vér csorog a felhasadt szemöldökéből, és a megtépázott felkarjáról. Az ujjhegyeiről csöpög a lift aljára. Sagar szénfekete haja alig fél perc leforgása alatt deresre váltott, vagyis Faun ruhája az ő szervezetében is kinyírta az elixoidot. A kezemben megremeg a pisztoly. Volt főnököm gyorsan kiütötte Faunt, hiába tűnik kiszolgáltatottnak, valószínűleg minket is könnyedén tudna ártalmatlanítani.

Viszont hiába szegezem neki a fegyvert, képtelen vagyok meghúzni a ravaszt.

Sagar végül óvatosan előhúzza kezét a zubbonya takarásából, és egy elixoidot tart fel.

Elkapom a férfi homlokáról a fegyvert, és kilövöm a kezéből az üvegcsét. Megan sikkant egyet, és az elixoid csengve robban szét a lift falán. Sagar nagyot sóhajt.

– Ha így akarja, ám legyen. De kérem, egy hívást engedjen meg nekem. Értesíteném az embereim, hogy megvan az űrlény.

Visszaemelem a pisztolyt a homlokára.

– De ne próbálkozzon semmivel!

Sagar válaszképp feltűri a zubbonya ujját, és már tárcsázza is az egység többi tagját. A lift közben bongva megáll az ötödik emeleten.

– Itt Sagar – szól főnököm a telefonba. – Nálam van a capreid, térjenek vissza minél... – Elhallgat, és borongósan ráncolva a szemöldökét folytatja. – Igen, jól hallom.

Elixoid -  A nagy követrablás [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now