Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

25. Hobel megvigasztalja Megant

- Useok, ez mire volt jó? - Próbálok higgadt maradni, de nehezen megy. A társam most tényleg messzire ment.

Csak elfojtott hangfoszlányok szűrődtek ki a Teagenek vitájából, de ez is elég ahhoz, hogy nagyon megsajnáljam Megant. Nem sokkal később a lány a folyosóra lökte magát, és könnyek csillantak meg a szemében, nekem pedig a mellkasom együttérzően szorult össze. Csendben néztem végig, ahogy Vintage megtörten húzta vissza a kezét, és Megan eltűnt a raktár sötétjében.

- Allergiás vagyok a kétszínű ősökre, ennyi.

Szerencsére Vintage-t kimerítette a beszélgetés a lányával, ezért nem ugrik Useok torkána, bár nem léptem volna közbe. Helyette a pilóta a kezét az arcába temeti, és elkínzottan felnyög.

- Mi lenne, ha félretennék a családi drámát és koncentrálnánk a feladatra? - kérdezi Sura alig leplezett ingerülettel a hangjában. - Muszáj leszállnunk a Martenzitre, ha nem akarunk megfulladni, ugye?

- Igen, ez elkerülhetetlen - szakítom el a tekintetem a magába omlott Vinről.

Az idegen éles csicsergésbe kezd, amitől ösztönösen összerándulok. Elég csak visszaemlékeznem a rúgására, és a bordáim újra sajogni kezdenek.

- Nem fogtad fel, hogy a MIKA nem fog veled tárgyalni?! - csattan fel húgom. - Csak az elixoid kell nekik!

- Egyet kell értenem a lánnyal - szól az ezredes is komor hangon, amire a lény lapátfülei idegesen verdesnek párat. - Úgy tűnik, ez zsákutca.

- Gyorsnak és hatékonynak kell lennünk, mert az ügynökség ezt a hajót is keresni fogja - teszem hozzá. - Mivel Surát és az ezredest azonnal kiszúrnák, nekünk kell leszállnunk Useokkal...

- Én nem vállalom - rázza a fejét társam.

- Useok nélkül - folytatom egy sóhajtást követően. - De ahhoz, hogy minden zökkenőmentesen menjen, a segítségére lenne szükségünk, Vintage - próbálkozok, bár sejtem, hogy lehegesztett ajtókat döngetek.

- Minek segítenék? Nekem nem baj, ha elkap titeket a MIKA - válaszolja a férfi rekedten.

- Szóval egy picit sem bánná, ha két marsi fiatal vére száradna a lelkén... - veti közbe Useok drámai hangon.

- Folytasd csak, és meglátjuk, kinek a vére lesz az - válaszolja a pilóta hűvösen, Useok pedig végre meghúzza magát. A szavai talán mégis elérték a kívánt hatást, mert Vintage tehetetlenül simítja hátra őszes haját a homlokáról. - Tényleg az életetekre pályázik a MIKA?

A kérdést egyenesen nekem szegezi, amitől a tarkóm bizseregni kezd, és a kezem ökölbe kell szorítanom, nehogy remegni kezdjen.

- Igen.

- A rohadt életbe! Én tényleg csak egy egyszerű, családi hétvégét akartam...

- Némi elixír hamisítással megspékelve. - Useok mégsem bír hosszútávon csendben maradni...

- És mi lesz a Martenzit után? - teszi fel Vintage a jogos kérdést, ami nem csak őt, mindannyiunkat foglalkoztat. - Mit akartok csinálni? Irány az Öv?

- Egy kész vagyon van ezen a hajón - jegyzi meg Sura. - Csak akad valaki, akinél ezt pénzre lehet váltani, nem? Valaki, akinek nincs köze a MIKA-hoz.

- Az eredeti terv is az lett volna, hogy túladunk az elixoid nagyján - válaszolja Useok. - És ehhez Vintage kapcsolatrendszerét akartuk felhasználni.

- A micsodám?

- Most már igazán abbahagyhatja a szerénykedést, mert nem jutunk előrébb - forgatja a szemét Useok. - Valószínűleg nem akasztott a nyakába egy raklapnyi hamisított elixírt, és állt ki a Ferrit piacára árulni őket. Valakinek továbbadta a cuccot, és abból pénzt kapott!