Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

57. Sura és az Ausztenit szíve

- Egy magafajta tudós mit keres egy kohószteroidában? - kiabálom túl a gépek zúgását. A pólóm rám tapadt a hőségtől, ami még ilyen távolságból, a csarnok túloldalán is elviselhetetlen.

- Nem egyértelmű? Kezdettől a hibrid technológiára utaztam, de azt rengeteg felesleges fém veszi körül: hajók, műholdak, vagy egyéb kisebb elektronikus eszközök. Az Övben pedig az a mondás járja, hogy nincs szemét...,

- ... csak eladó - fejezem be a mondatot, mert én is jól ismerem a mondást.

- Több lábon kell állni, ezt fogadd meg akár tanácsként.

Nehéz, vasajtón lépünk keresztül, magunk mögött hagyva a bömbölő ventilátorokat, és maró légkört. Megkönnyebbülten szívom be a hűsebb és valamivel frissebb levegőt.

A szétszerelő hangárba kerülünk át, amit a folyosó ablakaiból is láttunk. Talán nemsokára a Rutherford is ide kerül át, darabokban. Ahogy keresztülvágunk a csarnokon, több szem is lopva felénk pillant, és főbiccentéssel nyugtázzák a főnökük jelenlétét. Egyik asztalon óriás, lüktető fémmagot pillantok meg, amelynek opálos ablakai mögött sűrű, mézszerű folyadék örvénylik, irizálva csillan rajta a fény.

- Azt nemrég szereztük. Vagy harminc éves hajtómű lehet - követi Irgo a tekintetével az enyémet. - El sem tudod képzelni, mekkora kincs itt az Övben.

De, el bírom képzelni.

A csarnokon túl puritán kinézetű lift vár ránk. Primitív, nyomógombos számtábla van rögzítve az ajtaja mellé. Múzeumban sem láttam még ilyet, de a megfelelő billentyűkombináció után old a zár, és Irgo megragadva az ajtó fogantyúját egy kopott vörös liftbelsőt tár fel előttem.

- Merre megyünk? - ráncolom értetlenül a szemöldököm.

- Lefele, vagy még inkább, befele - válaszolja Irgo.

Követem, és azonnal megérzem, mennyivel erősebben vibrál a lift alja, mint körülöttünk a kőzet.

Nyikorogva indul meg a szerkezet, és a remegés még erősebb lesz, annyira, hogy lábfejem zsibbadni kezd. A tompa zúgást mély lüktetés váltja fel, mintha egy óriás kő szív dobogna alattunk.

A gravitációs generátor.

Pár szintet haladunk csak befelé, és a lift nyekkenve megáll. Irgo félretolja az ajtót. Hasonlóan durván kimart folyosóra érünk, mint az odafentiek, amelyen ledszalagok nyújtják a fényforrást. A járat végén konténer szobák ékelődnek a kőzetbe, ezek lehettek az aszteroida első életre is alkalmas lakóegységei.

Alig tárul fel a blokkajtó, a fülem megüti Faun izgatott csipogása.

Piszkosszürke laborhelyiségbe lépünk be, amelynek két oldalán robosztus asztalok sorakoznak, rajtuk valószínűleg az aszteroida kőzetének minősítésére alkalmas berendezések sorakoznak, főképp mikroszkópok, kiegészítve néhány első pillantásra tákolt műszerrel. Mögöttük gyanús tartályok magasodnak, amelyekben keverőlapátok komótosan keringetik a mézállagú, irizáló folyadékot.

A hibrideszközökből lecsapolt kolloidok - tippelek.

Faunt egy üvegketrecben pillantom meg, alig három méter széles és két méter magas lehet. Keskeny zsilip vezet a belsejébe, üvegei sötétítettek, hogy kevesebb fény szűrődjön be a laborból. A capreid székben ül, egy kék kezeslábasban és kezéből infúzió vezet az állványon lógó tasakba. Arca csupasz, valószínűleg a kamrát úgy alakították ki, hogy megfeleljen a tüdejének. Úgy tűnik, jól van, és elsősorban ez számít. Amint megpillant minket, felpattan a székből.