Elixoid - A nagy követrablás [BEFEJEZETT]

63. Sura és a dupla adag elixoid

 Faun egy jelentőségteljes bólintással fogadja el az alku feltételeit. Ezek szerint a pillantásomból megértette, hogy vitának most nincs helye, mert csak tovább nehezítené a dolgom.

Cortez kap elixoidot, ezzel nyerek kábé egy napnyi időt.

Nehezen állom meg, hogy ne topogjak a lábammal idegesen, miközben az ampullákat várjuk. Cortez hangosan veszi a levegőt a székben, míg Faun idegesen járkál fel-alá az üvegkalickájában. Irgo rágyújt és a mindenesén pötyög, amit a laborköpenyes férfi homlokráncolva, de némán tűr.

Kitárul az ajtó, és az ecsethajú nő jelenik meg.

– Sikerült meglépniük, de a hangárban elkapjuk őket – jelenti köszönés helyett, miközben két üvegcsét húz elő a zsebéből.

– Konrad?

– Ragaszkodott hozzá, hogy ő menjen értük. Szerintem lesznek áldozatok.

– Mindegy, csak Vintage kell, de ő sem létszükséglet – fújja ki a füstöt Irgo, és nem nyúl az elixoidért.

Túl későn kapcsolok, hogy valami nincs rendben. Már csak arra eszmélek, hogy az ecsethajú nő a legközelebbi székbe ránt hátrakötött kezeimnél fogva. Felkiáltok, és elrúgva magam a földről próbálok újra felpattanni, de a vállamat megragadva tol vissza a székbe, miközben a laborköpenyes férfi felgyűri a karomon az inget.

– Mi a.... – kezdem elkerekedő szemmel, de elhallgatok, amikor a félreismerhetetlen roppanás megüti a fülem.

Irgo egyetlen szó nélkül a karomba nyomja az elixoidot.

– Ezt mégis miért csinálta?! – hördülök fel.

Elsőre csak a szúrás helyét érzem, és már épp megörülnék, hogy ennyivel megúsztam, de eszeveszetten lángol fel a bal karom, és legszívesebben másik kezemmel a bőrt is letépném róla. Felhördülök, és pillanatok alatt elönt az izzadság. A szívem olyan hevesen ver, hogy szinte kiszakad a helyéről, zihálva próbálok levegőhöz jutni.

– Itt rohadjak meg, ha Cortez egy perccel is tovább él a kelleténél – válaszolja Irgo a fel nem tett kérdésre. – De ha tényleg olyan nagy barátja vagy az embereknek, Bambi, a lányt még megmentheted.

Irgo átveszi a nőtől a második ampulla elixoidot és feltartja, talán hogy Faun is jól lássa.

– Egy adag pokoli szar érzés, de összességében ártalmatlan.

Szívesen vitatkoznék vele az "ártalmatlan" kifejezésen. Olyan erős migrén dübörög a fejemben, hogy attól félek, valamelyik ér elpattan az agyamban.

– Kettő viszont halálos – folytatja Irgo zavartalanul. Lassan, tagoltan, hogy Faun biztosan megértse a szavait. – Nos, mit lépsz erre, capreid?

Homlokomról az izzadság a szemembe folyik. Iszonyatosan csíp. Elkeseredetten próbálok újra úrrá lenni a légzésemen, mert úgy kapkodom a levegőt, mintha minden korty az utolsó lenne. Ütemes lüktetés ostromolja a dobhártyám, és a nyál egyre jobban sűrűsödik a számban. Kezd felfordulni a gyomrom.

Vajon Faun hajlandó megmenteni? Érdekli annyira az életem, hogy készségesen segít a nőnek, aki bebörtönözte, és hagyja a fogadott apját meghalni? Töprengeni nincs erőm a fejemben tomboló migréntől, és a mély lüktetéstől.

Hosszú másodpercek és Irgo ijedt kiáltása kell hozzá, hogy rádöbbenjek, nem a szívdobogásom hallom.

– Mit művelsz, te ostoba?!

Nehézkesen felemelem a fejem, és ledöbbenek a látványtól. Faun fejjel előre rohan bele az üvegfalba. Nem először, mert már felhasadt a bőr a furcsa dudorokon a feje tetején, és zöldes vér csorog végig a koponyáján.