Határok nélkül (Baekyeol)

51.rész

( 2 hónappal később)

- Jimin. – sóhajtottam fel. – Nagyon rosszul érzem magam. – néztem a mellettem ülő fiúra.

- Bírd ki még egy kicsit, nemsokára itt az orvos.- törölte le az izzadságot a homlokomról.

Óráknak tűnő percek teltek el amire belépett az orvos a szobába. Miután Jimin kiment megvizsgált.

- Nos, Mr. Byun. – tette el az eszközeit a táskájába majd rám mosolygott. – Gratulálok az első tüzelése elkezdődött.

- T-tessék? – néztem értetlenül az orvosra. – de azt mondta hogy eltolódott nekünk! – fájdalmasan felkiáltottam ahogy ismét belehasított a hátamba a fájdalom. – Nagyon fáj! – kapkodtam a levegőt.

- Az első nap sajnos nagyon fájdalmas lesz, ilyenkor változik át a teste. – vett ki egy tűt táskájából. – Adok önnek egy injekciót, ettől elfog aludni és nem lesz fájdalmas az át alakülés, viszont holnap reggel amikor felébred fájni fog magának, és többet nem adhatok.

-ah , rendben csak adja már be! – kiáltottam fel.

A gerincembe kaptam az oltást, és nem kellet pár perc elaludtam. Nem számítottam erre, az orvosok azt mondták a környezetváltozás miatt eltolódhat , erre fel nekem percre pontos , hisz holnap lesz a 18.-dik születésnapom.

Fáj. Ez volt az első gondolatom. Ahogy kezdtem észhez térni, úgy lett úrrá rajtam a fájdalom.

-V-valaki! – próbáltam kiabálni de csak suttogni tudtam.

,, segítsetek" – eléggé nehezemre esett a többiekhez gondolatban beszélnem, de ahogy hangos lépéseket halottam megnyugodtam hogy működik.

- Baekhyun! – robbant be az ajtón Jimin és Taehyung, nyomukban az orvos és Younmi.

-B-Baekhyun te vagy az?

- Ki lennék? – néztem értetlenül a többiekre.

-a-annyira más vagy, annyira....varázslatos.- nem igazán értettem ezt mire mondja Taehyung , de nem is érdekelt annyira mivel majd meg vesztem annyira fájt mindenem.

Miután az orvos megvizsgált, azt mondta hogy még a mai nap és utána elmúlik a fájdalom, szóval holnaptól kezdve a külön nekem és Chanyeolnak kialakított kis faházban töltjük ezt az egy hetet amíg a tüzelésem tart.

- C-Chanyeol? – kérdeztem meg nehezen Jimint. A fiúk felváltva vannak velem, 2 óránként cserélik egymást, még este is nehogy egyedül legyek hagyva egy pillanatra is.

- Amióta először bejött hozzád a doki és kijelentette hogy elindult az átváltozásod. Az idősebbek elkapták és elvitték valahova a hegyekbe , ez egy ilyen hagyomány faszság náluk.

- Mi meglepő. – húztam el a számat.

- Röviden amíg te itt szenvedsz, Chanyeol fent rohangál a többi faszival retkes kecskékre vadászva. Igazságos az élet ügye? – harapott bele az almájába.

- Nagyon. – sóhajtottam fel. – Szerintem elfogok aludni.-csuktam be a szemeimet

-Csak nyugodtan! – legyintett. – Addig én durkálok a cuccaid közt. – pattant fel és a szekrényemhez sétált.

-ne lopj el semmit. – mondtam mosolyogva majd elnyomott az álom.

Amikor alszok és felébredek, olyan érzés mintha egy teljes évet aludtam volna. Már sokkal könnyebben nyitottam ki a szemeimet mint eddig, de még mindig volt egy gyenge fájdalmam.