Határok nélkül (Baekyeol)

49.rész

A hangok nem akartak csendesedni, sőt! Egyre hangosabbak lettek. Ahogy egyre jobban elvadultak a dolgok úgy bújt elő belőlem a félelem. Egyedül Jimin maradt ugyan olyan higgadt mint ezelőtt. A Yoongiékkal történt edzés egyik előnye ez. De ahogy hirtelen néma csend lett, Jimin is feszülten állt. Kopogtattak.

Semelyikünk nem mozdult. Ismét kopogtattak, de ahogy erre se érkezett reakció immáron dörömbölni kezdtek.

- Ha beengedtek mielőtt széttöröm az ajtót talán életben hagylak titeket!

,, ez egy nyugati!"

,, mit tegyünk?" – esett kétségbe Taehyung.

,, várjunk, hátha elmennek"

Jimin ötletét követtük így néma csendben néztük ahogy egyre jobban kezdi felmondani a szolgálatot az ajtó. De mielőtt bármi is történhetett volna, abba maradt a dörömbölés és lépéseket hallottunk.

,, elmentek?"

,, nem tudom" – lassan az ajtóhoz sétáltam és rá tettem a fülemet. ,, nem hallok semmit"

,, kikel néznünk"

,, ne Jimin" – fogta meg Tae a fiú karját és hevesen rázta a fejét.

,, muszáj Tae, nem ülhetünk örökre itt!"

Jimin néma csendben nyitotta ki az ajtót majd csak annyira nyitotta ki hogy kinézzen rajta. De ebben a pillanatban két kéz nyúlt be a résen és ha Jimin nem reagál elég gyorsan kivágta volna a minket védő ajtót. Mindketten Jimminhez rohantunk és próbáltuk vissza tartani a betolakodott.

,, nem bírunk ellene"

,, valahogy kikel mennünk!"

,, de hogyan? lehet vannak még kint!''

,, ha már úgy is tudják hol vagyunk, megpróbálok jelezni valahogy Jungkooknak!"

Taehyung erősen koncentrált, de ne biztos hogy párja megkapta az üzenetet. Elvégre nincs megjelölve így nincs teljes telepátia közöttük.

,, szerintem csak ő van itt. Engedjük be, majd én lefoglalom addig amíg ti elfuttok innen"

,, eszedbe se jusson ilyesmi JIMIN!''

,, van más ötleted?!" – morrant rám.

Csak megráztam a fejemet, majd egy rövid egyeztetés után háromra elengedtük az ajtót. A férfi is meglepődött aki beakart törni, így majdnem előre esett a lendülettől. Mi ezt használtuk ki és sikerült kirohannunk a házból. Mindhárman különböző irányba futottunk, egyikünknek csak sikerül elérnie az egyik gyülekező pontot ahol a falka tagjai voltak készenlétben. Miközben futottunk folyamatosan kapcsolatban voltunk a fiúkkal.

,, basszus! Kettő észre vett!" – kiáltott fel Taehyung.

,,utol ne érjenek mert esküszöm agyon verlek!" – Jimin dühösen szólalt meg .

- Végre megvagy! – a hang felé fordultam ahol megpillantottam a meggyötört Félixet. – Nem menekülsz!

Nem vártam amíg végig mondja, ahogy felfogtam ki is van előttem ha lehet még gyorsabban kezdtem el futni.

,, Baekhyun miért nem válaszolsz?"

,, Baekhyun!" – ahogy visszacsatlakoztam a fiúk kétségbeesetten szólongattak.

,, Félix megtalált!" – csak ennyit mondtam majd ismét a menekülésnek szenteltem minden figyelmemet.

Ahogy rohantam, hirtelen érdekes érzésem támadt. Mintha jártam volna már itt. Ahogy kiértem a fák takarásából és elém tárult a tó. Szívem kihagyott egy ütemet.

,, Fiúk! Itt van az átkelő híd!'' – hirtelen el is felejtettem hogy ki üldöz, hogy mi történik körülöttem csak a hidat néztem és hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem el felé futni.

Hallottam hogy beszélnek hozzám a fiúk, de nem értettem. Csak és kizárólag a hídra koncentráltam. A másik oldalon már az otthonom van, biztos be vagyok jelentve mint eltűnt személy így a határőrök átfognak engedni. Végre láthatom anyát és apát! Végre tudni fogják hogy élek és nincs semmi bajom, tudok mesélni nekik az eddigiekről.

Könnyei előtörtek ahogy szüleire gondoltam, de ahogy elém ugró alak elállta utamat, hirtelen túl messzinek tűnt ez a kép.

Át kell jutnom!

Csak ez lebegett a szemeim előtt.

- Ennyi volt a fogócskázás!- egyenesedett fel Félix. – Először elszöktél előlem, de másodjára nem engedem. – dühösen néztem rá amin jót nevetett. – Mivel nagyon tetszel nekem, választhatsz. Vagy engedelmesen velem jössz, vagy erőszakkal.

- sose fogok veled menni! – vágtam rá.

- Azt hittem több eszed van ennél. –sóhajtott fel. – De hát ha nem akkor nem. –rántotta meg a vállait.

- N-ne gyere közelebb! – kiáltottam rá.

- Különben? – húzta fel szemöldökét.

- sose leszek a tiéd! – köptem felé a szavakat.

- te csak azt hiszed! - hirtelen mellette termet és kezeimet megragadva lenyomott a földre. - Ne ficánkolj!

- Engedj el! – rúgkapáltam ahogy csak tudtam de ahogy tenyere arcomon csapódott megálltam.

- Na végre! – sóhajtott fel. – Nem értem miért kell erőszakkal nevelnem téged. – rázta meg a fejét. – Kér lenne ezért a szép pofiért ha kék-lila foltok lennének rajta.- szorította össze arcomat és közelebb hajolt hozzám. - te mit gondolsz? – válaszként arcon köptem, amit kacagva törölt le arcáról, de egy pillanat alatt megváltozott arca és ököllel ütötte meg arcomat.

Fájdalmasan szorítottam össze fogaimat ahogy az erőtől elfordult fejem.

- Mi a faszt képzelsz magadtól? – hajamból fogva húzta fel fejemet . – Jól van, te akartad! – lökött vissza a földre és ahogy egy mozdulattal szétszakította rajtam a pólómat , nem fogtam vissza magam.

-NE! CHANYEOL! VALAKI! –kiabáltam teli torokból miközben mindenhogy próbáltam ellenkezni.

- Kussolj ribanc! – ütött meg ismét.

-C-CHANYEOL!