Határok nélkül (Baekyeol)

40.rész

- Park Chanyeolt azonnal vigyél a gyengélkedőre! – kiáltott fel a bíró. Ijedten néztem a földön fekvő fiúra akit a csapattársai felemeltek és gyors léptekkel bevitték az egyik épületbe.

- Utána megyek! – álltam fel .- Ti maradjatok itt!- a fiúk bólintottak én pedig egyből Chanyeol után rohantam.

Az épülethez érve nem engedtek be amíg meg nem vizsgálják Chanyeolt. A szülei is utánam pár pillanatra értek óda, ahogy belehetett menni hozzá nyilván ők mentek először. Én vagy 20 perc után léphettem be a terembe, ahol a fiú feküdt az egyik ágyon.

- Baekhyun. – ahogy meglátott egy aprót szisszenve ült fel.

- Ne erőltesd meg magad! – szóltam rá egyből. – Mit mondott az orvos? Ugye nincs semmi komoly baj? – bombáztam le kérdéseimmel.

- Ennyire aggódsz értem? – mosolyodott el.

-Igen. – komoly arccal néztünk egymásra, de láttam rajta hogy meglepődött válaszomon. – Mit mondott a doki?

- Semmi komoly. – tért vissza a megszokott arckifejezése. – Hirtelen megerőltettem magam . – rántotta meg nem törődően a vállait.

- De jó hogy ilyen komolyan veszed. – ráztam meg a fejem rosszallóan. – De lehet önzőség. – néztem szemeibe. – Örülök hogy te győztél.

- Ennyire nem jön be a srác? –nevetett fel.

- Nem éppen az esetem.

- Mi is az eseted? – támaszkodott meg tenyerén.

- Talán egyszer elmondom. – fojtottam el mosolyomat.

Még pár percig beszélgettünk utána bejött az orvos hogy ideje mennem, mivel pihennie kell a betegnek. Így elköszöntem és vissza mentem a többiekhez akik hangosan ünnepelték a győzteseket.

- Minden oké? – léptem Jackson mellé, aki bár mosolygott láttam rajta hogy nagyon mardossa valamii belülről.

- Naná! – vágta rá. – Azzal a faszfejjel mi van? Megmarad?

- Eddig úgy néz ki. – nevettem fel.

Ma már nem lesz több verseny így mindenki összegyűlt a saját kis társaságával és vagy ettek,ittak vagy hangosan nevetve beszélgettek. Mi is leültünk az egyik fogadó teraszára , majd kértünk magunknak egy kis ételt illetve piát. Először nem igazán akartam elfogadni de végül nekem is lecsúszott pár pohárral. Olyan hajnali 1 felé vánszorogtunk haza, próbáltunk csendben felmenni a szobáinkba de így is borítottunk ami előttünk volt és persze ezt rötyögés is kísérte. Amilyen jól eset ledőlni az ágyra, olyan rosszul esett másnap délben felkenni onnan. A reggelit kihagytuk de az ebéd szent és sérthetetlen , így bármennyire is forgott velem a világ le kellet mennem. De nem csak én voltam ilyen állapotban, szinte mindenki kivéve Suga, mivel ő nagyon jól bírja a piát, illetve Chanyeol akit ma reggel engedek haza .

- Menjetek ki egy kicsit a kertbe, hátha rendbe jöttök egy kicsit. – veregette hátba Changbin a fal fehér Jungkookot, aki a legrosszabbul nézett ki közölünk.

Nekem semmi kedvem nem volt felszenvedni magam az emeletre így én álltam fel először és mentem ki a kertbe ahol le is ültem a hintaágyra.

- nagyon másnaposnak nézel ki. – ült le mellém mosolyogva Chanyeol , aki nagyon viccesnek találta szenvedő arcomat.

- Úgy is érzem magam. – döntöttem hátra a fejem. – Veled minden oké?

- Kutya bajom! – vágta rá. – 2-szer ilyen rosszat is kibírtam volna ha cserébe láthatnám ismét Wonho megsemmisülő arcát. – önelégült fejét látva kitört belőlem a nevetés.