Határok nélkül (Baekyeol)

9.rész

- és téged hogy hívnak?- guggoltam le a kislány elé.

- Yejin. – suttogta.

- nagyon szép neved van. Engem Baekhyunak hívnak őt pedig Jiminnek. – mutattam a mellettem álló fiúra. Pár pillanatig nézett minket majd megszólalt.

- nem szeretnétek játszani velem?

- de, szeretnénk. - hajolt előre Jimin.

- Gyertek reggeli!

- akkor majd reggeli után.

Ahogy kiderült ez a két csöppség az alfa testvérének a gyerekei, akik egy másik faluban laknak de sokszor leszoktak utazni ide. A mostani alkalommal 3 napot lesznek itt de Youngmi szerint miattunk több nap is lesz ebből.

Ahogy végeztünk a reggelivel feltűnt, hogy a három fiú nincs itt, de nem mertem megkérdezni hogy merre járnak. A ház mögött már az erdő volt így arra vettük az irányt a két kicsivel és persze az egyik szolgával, aki ahogy kiderült, mindig elkísér minket ha nem lesz más aki vigyázzon ránk. Amíg Jimin és Taehyung a kisfiúval szórakozott én Yejint figyeltem ahogy szedi a virágokat.

- ti itt laktok a közelben? Miért nem találkoztunk eddig? – tette le elém az újabb adag virágot.

- hát....mi messze lakunk.

- mennyire messze?

- nagyon messze .- mosolyogtam el fájdalmasan.

- Ó, az rossz dolog! Mi is messze lakunk, de szeretek itt lenni. Te is szeretsz?

- én, még nem tudom. – ültem le a földre majd a virágokat kezdtem összefonni. – most vagyok itt először.

- Meddig maradtok?

- egy év, ha minden igaz .- a kislány erre elmosolyodott.

- egy év? az sok idő! Akkor ha következőleg is jövünk itt lesztek? Ja de jó! – hirtelen megölelt én pedig meglepetten öleltem vissza. Nem is olyan kis félénk, mint első ránézésre, csak nehezen nyílik meg.

Miután elengedett hírtelen megragadta a kezemet.

- gyere gyorsan! – kezdett el húzni egy iránya. Követtem szapora kis lépteit át az erdőn egészen egy kis patakig.

- Oppa! – kiáltotta el magát.

Ó te jóságos ég!

A pataknál egy csapat alfa volt akik nevetve álltak a vízben köhöm...póló nélkül . Egyből felénk fordultak és amíg Chanyeol a felé szaladó kislányt várta kitárt karokkal addig a többiek engem néztek.

- hékás törpe!- kapta fel a kislányt .- hát te mit keresel itt?

- Baekhyun oppával játszottunk. Gyere oppa! –intett felém a kislány.

Ó, atyám már csak ez kellet! Nagy levegőt vettem majd erőt véve magamon hozzájuk sétáltam. Nyugi Baekhyun nincs semmi baj, ezek csak alfák, akik póló nélkül vannak és valószínűleg még sose láttak olyan omegát mint te de nem baj! Magamban sikítozva álltam meg előttük.

- Sziasztok! – köszöntem nekik.

- Szia szépség! Nincs kedved csatlakozni? - húzogatta a szemöldökét az egyik srác. Én csak szemeimet forgatva fordultam el tőle.

- Jackson viseljed! – szólt rá Chanyeol aki csak bocsánatkérően nézett rám. – Látom elég jól elvagytok, akkor csak nem lesz olyan borzalmas ez az egy év. Amíg nem lesz más opció. –kikerekedett szemekkel néztem rá. Hisz ezt én mondtam tegnap.....ó, a franc!