Határok nélkül (Baekyeol)

31.rész

Délután három volt amikor elindultunk , már lassan két órája úton vagyunk. Ahogy kiderült, csak farkas alakban van közel , kocsival 3 óra az út.

- Pisilni kel!– jelentette ki mellettem barátom.

- Már megint? Nincs 10 perce hogy megálltunk!

- De ha egyszer kell! – sóhajtva húzódtam félre és vártam Taehyung végezze el a dolgát és mehessünk tovább.

- Mit csinálsz már? – szólam utána pár perc múlva. – Tae? Ha nem haladsz itt hagylak! – semmi válasz. – Taehyung! – idegesen szálltam ki a kocsiból .- Ne szórakozz , merre vagy? Komolyan itt hagy...Taehyung! - ijedten ugrottam a földön heverő fiúhoz. –Jézusom jól vagy? – emeltem fel a földtől.

- Olyan....furcsán érzem magam. – lihegett miközben kipirosodott arcán egyre jobban folyt az izzadság.

- Ne aggódj! - nagy nehezen felemeltem és a kocsihoz vittem ahova miután betettem egy üveg vizet emeltem ajkai közé. – Igyál! - tette amit mondtam így ivott pár kortyot. – Remélem nem lettél lázas. Mondtam hogy ne fürödj a folyóban! – tegnap esett az eső de ez őt nem érdekelte, ugyan úgy csobbant egyet a folyóban aminek remélem nem egy csúnya tüdőgyulladás lett az eredménye. Ahogy beültem a volán mögé megtorpantam. Most forduljak meg vagy menjek tovább.

- J-Jungkookot akarom .- sírt fel Taehyung.

- Hé, nyugi semmi baj! – fogtam meg kezét amit erősen markolt. –Nemsokára ott vagyunk! – a gázra rátaposva szinte száguldoztam , minél hamarabb oda akarok érni.

- R-rosszul vagyok! – nyögte ki nagy nehezen a fiú.

- Bírd ki még egy kicsit fél óra és ott vagyunk. – bólintott majd erőt vett magán de így is láttam hogy nem bírja sokáig. Alig telt el 5 perc félre húztam majd ijedten kaptam el a fiú karját aki majd pofára esett úgy kivágta az ajtaját . Kihajolva alaposan kiadta gyomra tartalmát ami után kiöblítette száját de még rosszabbul nézett ki . – Franc essen már beléd! – túrtam hátra a szemeimbe logó hajamat. Francnak hagytam meg őket ilyen hosszúnak csak az útban vannak. – Hé, jobb egy kicsit? – töröltem meg egy törölközővel barátom arcát.

- Nem nagyon. – nyöszörgött.

- Ki van ott? – kaptam fejemet az erő felé . Ijedten néztem szét az erőben,de nem láttam semmit. Amilyen gyorsan tudtam becsuktam Taehyung ajtaját és védelmezően a kocsi elé álltam. Most ülje be és menjek? De annyi időm nem lenne kirángatnának, vagy lehet mennem kéne? Ahogy egy újabb recsegést halottam a hang felé kaptam a fejem és egy feltartott kezű fehér hajú fiút pillantottam meg. Velünk egy korú lehetett, egy alfa. – Ne gyere közelebb! – szóltam rá ahogy egyre közelebb ért.

- Nyugi! Nem akarlak bántani titeket! – torpant meg azonnal. – Egy falkába tartozunk , nincs okom bántani. Segíteni akarok! A barátod bajban lesz ha nem segítünk rajta, nagyon erő az illata. – a levegőbe szagoltam és tényleg erősödött az illata...de mégis mitől?

- Mi a neved? – kérdeztem meg a fiút.

- Kim Hoseok. De kérlek ezekkel később foglalkozzunk, most sietnünk kell nincs messze a határ és ha megé...- nem tudta befejezni mivel dobogásokat halottunk. - Gyorsan a kocsiba! – kiáltott fel. Egyből tettem amit mond és csak el akartam menni innen, messzire ahol biztonságos de annyira remegtek kezeim hogy nem tudtam beindítani a kocsit , csak amikor már késő volt.

- Állj vagy baj lesz! – állt a kocsi elé egy fekete hajú férfi. Ijedten néztem Hoseokra aki csak mozdulatlanul állt. Kezével intett, még két férfi lépett elő az erőből . – Te. –nézett rám. - Kifelé! - nem mozdultam csak néztem szemeibe. Gyerünk Bakehyun! Mozdulj ! Nyomj rá a gázra, gyerünk! – Nem halottad, szállj ki!