Határok nélkül (Baekyeol)

17.rész

- fogd be. – morogtam majd megtámaszkodtam tenyeremen. – inkább folytasd, amit elkezdtél.

- igaz is, szóval. Suga eredetileg nem a mi falkánk tagja. Az ő falkája mellettünk él akikkel még akkor kötöttek bégék egymással amikor mi kisgyerekek voltunk. És a béke jeléül ide küldték Sugát hogy legyen itt egy kis ideg és barátkozzon össze velem. Hát elég jól sikerült nekik ez a dolog. Annyira jól hogy Suga azóta is itt van, lassan 10 éve és a legjobb barátok lettünk. Persze ennek mindenki örült, de ahogy 5 évvel ezelőtt ismét találkoztak. Suga apja fel volt háborodva hogy mennyire ,, elpuhult" a fia, így ezek után az összes embert aki a közelébe került összeverekedett vele hogy erős emberek vegyék körbe.

- ennél nagyobb marhaságot nem halottam. – bambultam a mellettem ülőre.

- ezt Sanghonak mond. – húzta fél mosolyra az ajkait.

- de miért ilyen fontos hogy erős legyen Suga, persze értem hogy alfa meg minden....de vannak más alfák is akik nem annyira erősek.

- Igen, de Suga az alfa fia. Vagyis a falka következő alfája, így fontos hogy tiszteletet és tekintély parancsoló legyen. És erre rátesz még egy lapáttal, hogy az ő fajtájuk, nem olyan békés mint a miénk. – köszörülte meg a torkát. – Náluk ha valami probléma van azt verekedéssel oldják meg, az erő az úr. Ha gyenge vagy akkor semmibe nem néznek.

- És mi van az omegákkal? Őket is lenézik?

- Hát...nem mindegyiket. – összeszorult a gyomrom a ,, nem mindegyiket" hallva. – Akiknek magasabb rangú a párjuk azokat tisztelik, de nem annyira mint egy alfát. Az igazi tiszteletet akkor kapják meg ha fiút szülnek.

- Úr isten és ne basszam fel magam! – kiáltottam fel idegesen. Eddig bírta az idegrendszerem ezt a sok marhaságot. –Mintha mi döntenénk el hogy lányt vagy fiút szülünk. Elve ez nem is tőlünk függ hanem az apától , hogy neki milyen génjei vannak. Meg eleve nem mindegy hogy lány vagy fiú ugyan úgy a te gyereked!

- Hé nyugi! – fogta meg kezemet Chanyeol amikkel hevesen kapálóztam magyarázás közben. – Ne gondold ennyire túl! A lánynak is nagyon szoktak örülni a lényeg hogy legalább egy fiú szülessen. Ha mellette van még 5 lány az se baj. – kicsit lenyugtatott ahogy ezt mondta. – De miért idegesített fel ez ennyire?

- Mert azt hittem ha nem fiút szül már nem is ér a szemükben az a sok szenvedés amit a szülés közben átélt az omega. Legyen bármilyen erős vagy tekintélyes az alfa, a tenyerén kell hordozni azt , aki kihordta neki a gyermekét. Hisz ezzel a saját testét is feláldozza neki.

- Ez így van ahogy mondod. – hangja lágyan szólt és ahogy megéreztem tenyerét enyémet, rá néztem. - Egy alfának nincs nagyobb ajándék annál ha az az omega, akit a legjobban szeret a világon egy gyermekkel ajándékozza meg. – szinte suttogva mondta miközben szemeimbe nézett.

Basszus, megint az az értés. Idegesen tettem hasamra kezemet, amiben eszeveszettül rángatózott valami az előbbiek miatt. Egy nagy levegőt vettem hogy lenyugtassam magam majd kihúztam kezemet övé alól.

- lassan vissza kellene menni. – álltam fel. Chanyeol csak bólintott majd követett vissza a házba.

Bent már csendesség volt, az előbbi kiabálásnak és sírásnak semmi nyoma nem volt. Ahogy a nagyterembe érünk megpillantottuk Sugát aki a kanapék egyikén ült a két szülővel.

- suga! – siettem egyből az említetthez. – Jimin hogy van?

- jól. – sóhajtott egy aprót. – az orvos ellátta, azt mondta pár napig pihenni kel és hogy ne zaklassa fel magát.

- Az utolsóra semmi esély, Jiminról van szó. Ha ezt meghallja már attól idegbeteg lesz. – erre halkan felnevettünk majd folytattam . – Taehyung merre van?

- Fent a szobájában, Jungkookal. – bólintottam majd elköszönve a lent lévőktől az emeletre mentem. A szobámba menve letusoltam majd egy másik pizsamát felvéve barátom szobája felé vettem az irányt ahova halkan bekopogtam.

- Én vagyok az. Bemehetek? – egy halk igen után benyitottam a szobába. Taehyung az ágyban feküdt mellette pedig Jungkook ült aki engem meglátva egyből elengedte a fiú kezét. Ezen elmosolyodtam. - Beszélhetnénk?

- Majd holnap találkozunk. – mosolygott rá a fiú majd egy gyors puszit nyomott arcára. – Jó éjt!

- Jó éjt Jungkook! - miután a fiú kiment a szobából lassan Taehyung mellé sétáltam és leültem az ágyra. –Már az arca puszinál tartotok? – húzogattam a szemöldökömet amit látva barátomnak erősen vissza kellet tartania a nevetését. – Ne haragudj Taehyung! – kezdtem neki végül . – Nem a ti hibátok volt, csak dühös voltam.

- Te se haragudj! – szólalt meg végül. – Elkellet volna mondanom de... féltem.

- Miért féltél? –fogtam meg a kezét. – Elsőnk biztos mérges lettem volna, de a barátom vagy és az a legfontosabb hogy boldog legyél. És ha te Jungkookal vagy a mikulás vagy mit tudom én kivel vagy az, az már nem az én dolgom, elfogadom és kész!

- Olyan hülye vagy! – nevetett fel majd magához ölelt. – Köszönöm!

- nincs miért. – ráztam meg a fejemet. – Na de most! – toltam el magamtól a fút.- Most szépen neki állsz és elmeséled, hogy is alakult ki ez a kis szerelem köztetek!

- Mooosstt? Olyan álmos vagyok. –sóhajtott.

- Bezzeg arra nem vagy fáradt hogy hajnalok – hajnalán kiszökj mi?

- az más. –vágta rá.

- jaj hát persze! – forgattam meg a szemeimet majd befeküdtem mellé az ágyba.- Elkezded még ma vagy harapófogóval szedjem ki belőled? – rám nézett majd egy sóhaj után felém fordult és ahogy elkezdte mesélni pár perc múlva teljesen belelkesült.

- Mindig végig hallgat és sose unja ! Mindig érdeki amit mondok és amit gondolok. Olyan jó érzés hogy neki bármit elmondhatok és nem néz butának.

- Mi? Butának? Miért nézne annak?

- hát, általában az emberek mindig úgy néznek rám amikor mesélni kezdek nekik. De ő, Jungkook nem! – csillogtak szemei ahogy rám néz. – Vele sose unatkozok! Nem mondja azt hogy maradjak csöndben vagy hogy ne fecsegjek össze-vissza. Ő mindig azt mondja hogy imádja hallgatni ahogy beszélek és ez...nagyon jó érzés. – lesokkolódva figyelem ahogy elpirulva áradozik lassan 10 perce a fiúról.

- Basszus ,Taehyung! – szólalok meg több perc némaság után. – te tényleg szereted őt. – erre csak megszeppenve bólint egyet.

-Igen, azt hiszem szeretem.