Határok nélkül (Baekyeol)

4.rész

- Mi tört....ént?

A két fiú sírva térdelt a földön fekvő férfi mellet, akinek teste ernyedten lógott Suho karjaiban.

Ahogy felfogtuk mi is történt hangos sikítás és ordibálás tört ki. Én egyből a férfihoz rohantam, akinek már a szagán érződött, hogy elhagyta ezt a világot. Ahogy felemeltem testét és láttam arcát, ami a megszokott mosoly helyett az utolsó pillanatában érzett érzelme tükröződött, a félelem. Mindannyian a holtest köré álltunk és pár perc sírás után megszólalt Rose tanárnő.

- Nem maradhatunk itt. Ide fognak jönni értünk.

- De hogyan? A busz egyik kereke ki van lyukadva. - mutatott a kilapult kerékre Jenni.

- Akkor gyalog megyünk.

- Gyalog? De nagyon messze van a határ!

- Inkább üljünk itt és varjuk meg hogy elvigyenek?- förmedt rá D.O. – Most az egyszer ne hisztiz, hanem fogd be és gyere.

- Baekhyun.- állt meg mellettem Jimin és Taehyung. –Mennünk kel.

- nem hagyhatjuk csak úgy itt. - néztem rájuk. –nem tehetjük meg vele..

- nem hagyjuk, eltemetjük. A legtisztességesebb temetést adjuk neki amit tudunk .- tette vállamra a kezét Rose tanárnő.

Amíg páran osztályfőnökünk örök nyughelyét ásták , a többiek a táskákat felkapva jöttek velünk . Ahogy lassan dobáltuk rá a földet, úgy éreztem hogy a harag egyszerűen eluralkodik rajtam.

- Baek, kérlek nyugodj meg! – ragadta meg a kezem Wozi.

- hogy tudnék...

- nekünk is fáj.- szólalt meg D.O.- de visszakel fognunk magunkat, a szagunk elárulhat minket.

- Yeongsi bácsi is azt akarná, hogy életben maradjunk. - szipogott Jennie.

Ahogy betemettük , amilyen gyorsan tudtunk pár szép virágot tettük a sírjára. Ahogy felkaptam a táskámat és nézem ahogy a többiek lassan elindulnak , megremegtek a lábaim.

- Gyere.- nyújtotta felém a kezét Taehyung.

- Nem bírom csak úgy itt hagyni..

- Már nem hozhatod vissza . - Jimin szorosan megölelt. – Most arra összpontosíts, hogy mi most túléljük. - bólintottam majd beléjük karolva a többiek után mentünk.

Ahogy beléptünk az erdő sűrűjébe, még utoljára hátra pillantott. Alig lehet észrevenni, annyira beleolvad a környezetben, de a rajta lévő 10 virág mutatja, mindannyiunk szívéből ma itt hagytunk egy darabot.

Ahogy haladtunk előre és a fákon kívül semmit nem láttunk , kezdtük elveszteni a reményt. Arról nem is beszélve hogy paranoiásnak lettünk és minden kis neszre oda kaptuk a fejünket. Ahogy egy kis patakhoz értünk , megálltunk egy kisebb pihenőre.

- Ti éreztek valamit? – szagolt a levegőbe Jisoo.

- Nem. –rázta meg a fejét Jhope. – lehet csak beképzeled.

A lány már jó pár perce mondta hogy érdekes szagokat érez,de rajta kívül senki nem érzett ilyeneket így nem foglalkoztunk vele. De látszólag ő nagyon is biztos volt benne hogy érzi ezt így percenként gyanakvóan figyelte a környezetet.

- Merre menjünk?

- Kövessük a folyót, emlékeztek arra a kis tóra? Láttuk út közben , ha ez oda vezet akkor ha átjutunk a túloldalra az már a mi területünk.

- De honnan tudjuk van e ott csónak vagy valami? Ha nincs akkor mi lesz?

- Átúszunk. –vágtam rá. –Most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk.

Már lemenőben volt a nap amire elértük a tót. Ahogy megéreztük a víz szagát boldogan rohantunk oda.

- Végre el se hiszem! – nevetett fel Winwin.

- Váljunk szét keressünk egy csónakot vagy valamit amivel átmehetünk!

Kis csoportokra bomlottunk majd mindenki keresgélni kezdett.

- Taehyung hova mész? – szóltam a fiú után, aki egyre beljebb ment az erődbe.

- Á, tudtam! – kiáltott fel boldogan.

- Mit találtál? – kérdezte meg Jimin.

- Emlékeztek régen ettünk bogyókat az erdőben,ez is olyan!

- Most nem érünk rá erre! Gyere menjünk vissza a többiekhez már így is túl messzire mentünk. –sóhajtottam fel.

- TALÁLTUNK CSÓNAKOT!!- a kiabálásra mi is felkaptuk a fejünket. A tó felé néztünk ahol az egyik nádasból Ten evezett ki egy csónakkal a szélesen mosolygó Winwinnel.

Mindenki egyből oda sietett.

- Gyere már Taehyung! Már mindenki felszállt a csónakra! – kiáltottam a fiúnak.

- Én előre megyek majd gyertek! – Jimin mosolyogva szalad a többiekhez, akik már a csónakban voltak. Nem volt valami nagy így aki jó úszó volt az vállalta az átúszást.

- Nem mondom még egyszer Taehyung!- kiáltottam a fiúnak. –Taehyung? – nem érkezett válasz.-Taehyung?

Gyors léptekkel utána mentem és ahogy megláttam a bokrok mellet állni értetlenül siettem mellé.

- Mit ácsorogsz ? Gyere m...- meglepetten néztem rá. Kezével befogta a számat és rémülten nézet rám mutatva, hogy maradjak csendbe.

Ahogy álltunk a csendben egy halk mocorgást ütötte meg a fülünket. Megmerevedve álltam barátom mellett, aki csak ijedten kapkodva össze-vissza a fejét.

- Baekhyun, Taehyung gyertek, mert itt maradtok!! – ahogy meghallottam Jimin hangját lassan elvettem számról barátom kezét.

- Háromra futunk. - tátogtam neki. – Egy. - mintha egy ág roppant volna nem is olyan messze tőlünk. –Kettő .- légzésem felgyorsult és láttam, hogy Taehyung teste befeszülve várta hogy végre futni kezdjünk .- Három!

Sose foglalkoztunk különösebb képen a sportolással, hisz nem volt rá szükségünk. Mindig is vékonyak voltunk így nem kellet a fogyás miatt sportolnunk. És bár vékonyak vagyunk fiú létünkre, ez nem probléma hisz omegák vagyunk. És bátran kijelenthetem, talán életemben nem futottam olyan gyorsan mint most. Amilyen gyorsan csak tudtam a többiek felé futottunk akik minket meglátva először értetlenül néztek ránk majd ahogy meglátták az utánunk futó farkast egyből felkiáltottak majd a nevünket kiabálva néztek minket.

- TOLD BE ŐKET! JIMIN TOLD BE ŐKET! –kiáltottam miközben majd a tüdőmet kiköptem.