Határok nélkül (Baekyeol)

6.rész

,,fussatok!"

Mind a hárman ellenkező irányba futottunk így legalább pár másodpercnyi előnyt szereztünk magunknak. De ahogy meghallottam a hangos lépteket magam mögött tudtam, hogy egyszer utol fogna érni de akkor már nem fogok megmenekülni. Ilyenkor örülök annak hogy régen annyit játszódtunk az erdőben így legalább nem idegen számomra ez a környezet. Lábaimat magasra emelve futottam hisz most nem engedhetem mag magamnak hogy elessek, végzetes hiba lenne. Ahogy megláttam egy kisebb mezőt arra kezdtem el rohanni, ahogy kiértem a fák takarásából és a térdig érő fűben szaladtam hátra néztem. A farkas mintha sokkal gyorsabban futna utánam mintha még azelőtt elakarna kapni hogy kiérek a mezőből . Ahogy ismét hátra pillantottam hirtelen neki rohantam valaminek, vagyis pontosabban valakinek.

Eszeveszettül kapkodtam a levegőt amely mintha alig akarna eljutni a tüdőmbe, a légszomj eluralkodott rajtam így köhögve tántorogtam meg egy pillanatra. De ahogy elvesztettem egyensúlyomat két erős kar ragad meg . A nap már lemenőben volt így alig láttam az előttem állót de így is egyből szemet szűrt hogy sokkal magasabb mint én is izmosabb is, egy alfa. Ahogy észhez tértem egyből elugrottam tőle és tovább akartam rohanni, de megragadta karomat és szorosan tartott.

- Állj meg ott ahol vagy!- hangja erőteljes volt és parancsoló. – Még egy lépés és eltöröm a lábad.

Először azt hittem nekem mondja így majd elájultam, de akkor megfordultam és megláttam az egy helyben álló farkast.

- Hogy merészeltél bejönni a területünkre te mocsadék? Meg akarsz halni?

- Az omega után jöttem, elszökött tőlünk. Haza kel vinnem. - immáron már ember alakban állt a férfi.

- Ez igaz? –nézet le rám. - Az ő falkájához tartozol?

- N-nem!- ráztam meg hevesen a fejem. –M-megakart ölni...én menekültem előle. - ezt halva a férfi gyilkos szemekkel nézet rám.

- Úgy tűnik valamelyikőtök hazudik.

- Az a szuka hazudik! Add ide! –dühösen mutatott felém majd előrébb lépett de a fiú abban a minutumban morogni kezdett.

- Takarodj haza különben darabokban küldelek haza. Gyerünk! – dobbantott egyet.

A férfi egyből hátra ugrott majd egy utolsó dühős pillantást küldve felém megfordult és átváltozva elrohant. Ahogy eltűnt a fák között én akkor vettem észre, hogy még mindig fog a mellettem álló így kirántottam karomat szorításából. Ő felém fordult és felém lépet egyet.

- N-ne gyere közelebb! –tettem magam elé kezeimet.

- Mit ne mondjak, igazán hálás vagy hogy megmentettelek. –húzta el száját. – Igazán megköszönhetnéd.

Meglepetten néztem rá majd megköszörülve torkomat kihúztam magam.

- Bocsánat! Köszönöm hogy megmentették! – ezt hallva elmosolyodott.

- Én Park Chanyeol vagyok, téged hogy hívnak?

- Ha nem haragszol erre nem válaszolnék.

- Azt elmondod honnan jöttél?

- A másik oldalról. – kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Mit keres egy magad fajta erre?

- Magam fajta?- felháborodva fordulta felé.