Határok nélkül (Baekyeol)

25.rész

- Ne érj hozzám! – kiáltottam rá majd felpattantam, ami nem ép úgy sikerült ahogy gondoltam mivel túlságosan remegtem a lábaim ahoz hogy egyből menni tudjak.

- Óvatosan! – kapott el a fiú, akinek kezeit egyből ellöktem magamtól.

- Takarodj el tőlem! Te...hogy tehetted ezt? – húztam össze magamon a ruhámat szipogva. – Baszodj meg Chanyeol! Utállak! Egy utolsó féreg vagy ugyan olyan mint a többi alfa! – kiabáltam rá miközben egyre jobban hátráltam.

- Mi? Várj! – sietett hozzám majd megfogta vállaimat.

- itt mi folyik!? – bukkant elő az erőből Jimin aki egyáltalán nem volt már olyan állapotban mint ahogy ott hagytuk Sugaval , aki most mögötte áll.- Itt meg mi...- ahogy meglátta milyen állapotban is vagyok kikerekedtek szemei. – Te.- suttogta majd szinte láttam ahogy szemei vörösen kezdenek el izzani és egy pillanat alatt az engem fogó fiúnak esett akit tiszta erejéből úti kezdett. Kellet pár pillanat amíg Chanyeol is észhez tér, és felfogja mi történt de utána ő is behúz egyet Jiminnek akit ez csak még jobban felidegesít.

- Baekhyun! – lépett mellém Suga de ahogy megláttam ijedten ugrottam egyet hátra. - Nincs semmi baj! Maradj itt! – nem várta meg válaszomat a két fiú közé vetette magát majd pár ő is bekapott pár pofont szétszedte a két fiút.

- MEGÖLLEK PAKR! BASZODJ MEG!- ordibálta Jimin.

- Te kis! – indult meg felé Chanyeol de Suga visszalökte a fiút.

- Nyugodjatok már meg!

- Hé! – Jungkook alakét pillantottam meg.

- – Miért verekedtek? Mi történt? –lihegett mellette Taehyung.

- Ez a fasz megakarta erőszakolni Baekhyunt! - erre a kijelentésre mindenki rám kapta a tekintetét , de én egy szót se tudtam kinyögni csak álltam ott és hagytam a könnyek hadd mossák arcomat.,

- Baekhyun. –fordult felém Taehyung. – Baekhyun ez igaz?

- é-én...én. –kapkodtam a levegőt. Hirtelen egy erős fájdalom nyílalt bele fejembe, majd éreztem hogy elvesztem az egyensúlyomat. És bár nyújtottam a kezem a felém szaladó Taehungnak, nem emlékszek mi történt utána.

A virágokkal teli kosarat felkapva sétáltam a kis kőr alakú sziklakerthez. Nagyon melegem volt, de már csak ez a pár virágpalánta volt hátra, nem akartam ott hagyni őket másnapra. Ahogy letérdeltem és elkezdtem ásni nekik a helyet, valaki a nevemet kiáltotta.

- Baehyun oppa! - egy magas, vékony lány szaladt felém integetve. Haja hosszú volt , kezével fogta a fején lévő kalapot és ahogy arcát néztem , próbáltam rájönni ki ez. Olyan ismerős...de ki lehet ? – Oppa? Mit csinálsz ilyen melegben kint? Gyere be csináltunk limonádét!

- Yejin...te vagy az? – néztem továbbra is a lányt , aki csak értetlenül nézet rám.

- igen! Mi ez a kérdés? – nevetett fel. – Na gyere menjünk. – fogta meg kezemet. – Baehyun oppa! Baekhyun opp...Baekhyun!

- Baehyun! – ijedten pattantak ki szemeim ahogy megéreztem az engem rázogató kezeit. – Végre.- sóhajtott fel Taehyung és szorosan magához ölelt. –Annyira örülök!

- T-Taehyung ne sírj! Mi a baj? – simítottam a fiú hajára.

- hogy kérdezhetsz ilyet? – kérdezte sírva. – Majd meg szakad a szívem! Sajnálom amiket mondtam, azonnal menjünk haza! Igazad volt, nem szabad itt maradnunk! Már össze pakoltam ! Téged vártunk!