Határok nélkül (Baekyeol)

26.rész

Végül nem mentem el. A barátaimra hallgattam és leülve a kanapéra mindent elmondtam nekik ami tegnap történt. Szó szerint, mindent! Láttam arcukon hogy meglepődtek egy-két dolgot hallva de csendben végig hallgattak.

- bár nem erőszakolt meg, rád erőszakolta magát valamilyen formában. És ez zaklatás. – jelentette ki Jimin.

- ennyivel akkor Jacksont és Kait is megverhetik . –vágtam rá. –És a többi alfát is aki olyan megjegyzéseket mondtak ránk. – erre csak sóhajtottak egyet.

- remélem nem lett semmi komoly baja Chanyeolnak. – nézett ki az ablakon Taehyung. Ezután csend állt be közénk, ki tudja meddig ültünk ott amikor hirtelen felkapta a fejét Tae. - Jönnek! – mi is egyből a kert felé fordultunk és ahogy megláttuk a sok embert felálltunk és feléjük vettük az irányt. Youngmin szélsebesen sétált felénk és ahogy beért a házba felénk vette az irányt.

- Chanyeol ho...-

- te idióta! – ledöbbenve álltam egy helyben és megilletődve néztem az engem felpofozó nőre. –miért nem mondtad előbb?

- Youngmin! Mit csinálsz! – ragadta meg Jisung a felesége kezét. – nyugodj meg! Ennél nagyobb baj is lehetett volna.

- hol van Chanyeol? – kérdeztem meg merev arccal.

- most nem a legjobb alkalom meglátogatnod. –sóhajtott, de ahogy szemeimbe nézett látta hogy nem gondolom meg magam. – a hátsó faházban van, Suga elkísér. –bökött az ajtóban álló fiúra aki csak bólintott majd megvárta hogy mellé érjek majd elindultunk.

- milyen állapotban van?

- egy-két csontja eltört de megmarad. – közölte egyszerűen.

- nagyon...mérges rám?

- nem tudom. – rázta meg a fejét. – de magára jobban mint rád. Az biztos. – össze szorult torkom így nem mondtam inkább semmit, félek hogy elsírtam volna magam.

A faházhoz érve vegyesen fogadtak az emberek ,volt aki dühösen nézett rám volt aki örömmel. Én magam se tudom hogy nézek saját magamra. Ahogy beléptünk a házba egy kiállítást hallottunk , arra vettük az irányt.

- Hát ti? – nézett ránk meglepődve Jungkook aki az egyik ajtó mellet állt.

- Chanyeol bent van? – böktem a mögötte lévő ajtóra.

- igen, de bent van a doki ne menj.....be! – nem vártam meg amit mond kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába. A doktor tényleg ott állt az ágy mellett ahol Chanyeol feküdt, vagyis ami látszódott belőle. Majd egész teste be volt takarva a takaróval, arcán kötés és kis jeges tasakok voltak hogy felduzzadt arcát levigyék, bal keze pedig végig be volt kötve vállától egészen csuklójáig.

- maga kicsoda? – fordult felém morcosan az orvos.

- Byun Baekhyun. – nevemet meghalva felhúzta szemöldökeit majd bólintott.

- 5 percet bent lehet, a beteg javulása érdekében. De utána hagyja el a szobát. –megköszöntem majd miután kettesben hagyott minket lassan az ágyhoz sétáltam.

- Baek.- nyöszörögte Chanyeol.

- itt vagyok . –szipogtam halkan majd óvatosan feljebb húztam takaróját rajta.

- jól vagy? – kérdezte halkan.

- igen. – szipogtam .

- ennek örülök. –sóhajtott megkönnyebbülve.

- annyira sajnálom, nem akartam hogy ez legyen a vége! – zokogtam mellette. –é-én csak dühös voltam tegnap, n-nem tudtam hogy ennyire megbüntetnek. Nem akartam ...

- Nyugodj meg! nincs semmi baj. – fogta meg ágyon lévő kezemet. – Voltam már rosszabbul is. Kiheverem egy-két napon belül. Ne aggódj!

- remélem igazad lesz. – töröltem meg arcomat. – mit tehetnék érted? – rám nézett majd lepillantott a rajtam lévő anyagra.

- mutasd meg. - mondta halkan. – Mit tettem veled.

- nem fáj, nincs semmi bajom. –húztam össze magamon az anyagot.

- mutasd meg. Kérlek! – lassan felálltam majd széthúztam az anyagot hogy rálátása legyen felső testemre. – Sajnálom! – suttogta miközben le se vette szemeit rólam. - ha ezt láttam volna hamarabb, hagytam volna hogy jobban meg verjenek.

- ne mond ezt! – szóltam rá . – Ez.... még mindig zavaros. De elég lett volna ha mi ketten megbeszéljük a dolgot, vagy mit tudom én.

- Már mindegy. – sóhajtott. – Kvittek vagyunk? – mosolygott rám.

- kvittek.

Akövetkező napokban nem engedtek be Chanyeolhoz, így szinte semmihez nem voltkedvem. A szobámba voltam zárkózva és még Yejin kérlelő hangjára se mentem ki.Sok dolgon el kellet gondolkodni, főleg azon hogy miért uralkodott el rajtamannyira a vágy, hisz még sose voltam ilyen helyzetbe senkivel. És bár nap mint nap sok alfával találkoztam , eszembe se jutott hogy más szemmel nézzekrájuk. Egyedül csak Kai keltette fel a figyelmemet , de hamar rájöttem hogycsak a testi adottságai miatt. Ahogy beszélgettem vele lassan elmúlt az abizsergető érzés és ugyan úgy társalogtam vele mint bárki mással. DeChanyeollal olyan más minden, vele az első perctől fogva egy hullámhosszonvoltam és bár sokat vitatkoztunk, mégis nagyon jól elvoltam vele. És ez aprobléma, ha párom lesz nem fogja jó szemmel nézni hogy ilyen gondolataimvannak Chanyeollal kapcsolatban. Abba meg bele se merek gondolni hogy esetlegaz idő múlásával még komolyabban fogok nézni a fiúra. . Idegesen sétálgattam a szobámban amikor is kopogtak.

- Baekhyun én vagyok az ,Taehyung. – barátom hangját meghallva az ajtóhoz sétáltam . – Felhoztam az ebédedet, itt hagyom az ajtód előtt ha éhes vagy e.....

- Nem akarsz bejönni? – nyitottam ki előtte az ajtót.

- De! – vágta rá egyből ahogy felfogta hogy végre valahára kitártam barlangom kapuját. Ahogy bejött a szobába becsuktam utána az ajtót és leültünk az ágyra. Elvettem tőle a tálat és bár nem voltam éhes, pár falatot magamba nyomtam. – Jól vagy? Ügye most már nem fogsz bezárkózni? Olívia is ezt csinálja amikor véletlenül a farkára lépek és sose tudom kezelni a helyzetet. – sóhajt egy hatalmasat amin jót mosolygok.

- Valamit szeretnék kérdezni. – tettem az éjjeli szekrény tetejére a tálat.

- Micsodát? – nézett rám kíváncsi tekintettel.

- Ha azt mondanák hogy már ma haza mehetünk, mit csinálnál? Maradnál vagy jönnél? – elakadt lélegzete és szapora pislogással elkapta rólam tekintetét.

- Én...nem tudom . – rázta meg fejét. Keserűen elmosolyodtam, Chanyeolnak volt igaza.

- Tae.- fogtam meg kezét. – Te Jungkokkal szeretnél lenni?

- igen. –bólintott lehajtott fejjel.

- tüzeléskor is , megbízol benne annyira ? Utána már nem tudsz elválni tőle. – halkan beszéltem hozzá, hisz nem akartam megijeszteni csak az igazságot akartam.

- Baekhyun én.- egy nagy levegőt vett és felemelte fejét így egyenesen rám nézett. – Jungkooknak szeretnék gyereket szülni és vele lenni...ameddig csak lehet.