Határok nélkül (Baekyeol)

7.rész

Ahogy egyre beljebb haladtunk az erőben hirtelen a fák takarása mögül épületek bukkantak elő.

- Hisz ez egy...- tátott szájjal nézet szét Jimin .

- Egy falu.- fejeztem be a mondatát.

- Igen, ez a mi falunk. Itt lakik a falkánk. - mondta büszkén a mellettem sétáló fiú.

- Falkád? Ti még falkában éltek? Hol vagyunk az őskorban? - fintorodott el Jimin. Ez látszólag semelyiknek nem tetszett.

- Nincs jobb mint falkában élni, meg én a helyetekben meggondolnám miket mondok. - nézett ránk szúrósan Suga. - A falkavezér fiával vagytok.

Mindketten a mellettem sétáló fiúra néztünk, aki csak bazsalyogva pillantott ránk.

- Te vagy a falka vezér fia? –ledöbbenve néztem rá. – Ki nem néztem volna...- suttogtam az orrom alatt.

- Hallottam ám! – morrant fel amin csak jót mosolyogtam.

Ahogy egyre beljebb értünk úgy figyeltek fel ránk egyre jobban az emberek. Alfák és Béták figyeltek minket de ahogy felerősítettem erőmet , hogy Jiminnek és Taehyungnak biztonságot adjak, megéreztem hogy omegák is vannak itt.

- Ez hogy lehet. - állt meg Jimin ahogy elmondtam ki mit érzek. –hisz..

- Mi a baj?- fordultak hátra a fiúk.

- Semmi, nincs semmi. –ráztam meg a fejemet. –Majd nekünk is lenne pár kérdésünk.

Ahogy a központ közelébe értünk egyre erősebb lett barátunk illata. Szaporábban lépkedtünk, amit a fiúk követtek is. Ahogy a főtérre értünk megláttuk Taehyungot ahogy az étkezde egyik asztalánál ült és a száját tömte kajával miközben körbe állták az emberek és nekik mesélt valamit nagy lelkesedéssel.

- ott is vannak a barátaim! – mutatott felénk.

Az emberek egyből felénk kapták a fejüket és ahogy néztek minket ahogy közeledünk le se tudták venni rollunk a szemüket. Ahogy oda értünk egyből magunkhoz öleltük Taehyungot aki csak gondatlanul ölelt vissza.

- Annyira aggódtunk. –engedtem el a fiút.

- hogy kerültél ide? És miért van az hogy egyből eszel mindenhol? – nevetett fel Jimin az abszurd helyzeten.

- Amikor menekültem. Bele futottam Junhokba .- mutatott az asztal másik végén ülő fiúra.

- Akarod mondani, Jungkookba.- javította ki az asztalhoz érő Suga.

A tömeg egyből ketté vált így helyet adtak a két fiúnak akik leültek az asztalhoz. Barátomat ez cseppet sem zavarta sőt előrébb nyomta a tányérját hogy a másik kettő is vehet ha szeretne.

- Miután szétverte azokaz akik üldöztek ide hozott és olyan kedvesen itt az emberek!- csillogtak szemei. - egyből kaptam enni és inni és kérdezősködtek rólam. –boldogságát le se tagadhatta. De a tudat hogy valószínűleg mindent el pofázott rólunk nem dob fel annyira.

- Máskor várj meg minket és csak utána beszélj. –szidtam le .

- S-sajnálom. – húzta be a nyakát.

- Éhesek vagytok? –lépett mellénk egy idősebb nő. – ifjú alfa engedelmével megvendégelnénk önöket és a vendégeket.

- Köszönöm Haeun néni, szívesen elfogadom. –a nő csak bólintott majd illedelmesen elköszönt. – Most pedig, gyertek !- állt fel az asztaltól.

- Hova megyünk? – pillantottam fel rá.

- Apánhoz. Hisz , ha itt tartózkodtok tudnia kell rólatok be kel jelentkeznetek nála.

Miután felálltunk és követtük a három fiút, fejben mindent megbeszéltünk a fiúkkal. Csendben maradnak és majd én beszélek, most sajnos az a helyzet hogy annak van szava akinek legnagyobb a státusza. Ahogy megpillantottam egy , a többinél sokkal nagyobb háza, tudtam hogy megérkeztünk. Az ajtónál beengedett minket pár szobalány majd mielőtt a nagyterembe mentünk volna, megmentőm ment be először majd utána kijött értünk is. Gondolom bekel jelenteni ki megy be. Ahogy beléptem az ajtón , mögöttem a fiúkkal éreztem hogy minden szem ránk szegeződik.

- Üdvözöllek titeket! Park Sungji vagyok a keleti falka vezére. Nagy meglepetés hogy megtiszteltek jelenlétükkel. – miközben beszélt alaposan megnéztem magamnak.

Őszintén mondta amit mondott és láttam szemeiben hogy nagyon kíváncsi ránk. Mondjuk itt ki nem.

- Részünkről a megtiszteltetés hogy itt lehetünk és hogy beléphettünk a fala területére. Utólag is elnézést hogy hívatlanul tolakodtunk be, kérlek nézd el ezt nekünk.

- Melyik falkából jöttetek gyermekeim? –támaszkodott meg térdein.

- Ahonnan mi jöttünk nincsenek falkák, közösen élnek a családok.

- akkor ti... a másik oldalról jötteket? – feszülten nézett minket.

- igen onna...

Nem tudtam befejezni mivel egyből felállt.

- Minden alkalmazott menjen ki!- a bent lévők egyből kapkodtak és sietősen elmentek. –Hívd ide a feleségem és a lányomat. – mondta a mellette álló inasnak.

- igen is uram!

- apa, mi folyik itt?- lépet előrébb a fiú.

- maradj csendben fiam!- intette le az apja. – Sajnálom hogy ilyen bánásmódban fogadtunk titeket. Kérlek jöjjetek közelebb!

Értetlenül sétáltunk közelebb hozzá majd leültünk a hatalmas asztalhoz. Amíg helyet foglaltunk megérkezett két nő, az egyik az alfa mellé ült le a másik megmentő mellé.

- Bemutatom a feleségemet Lee Youngmi-t és a lányomat Park Yoora-t.

Illedelmesen meghajoltak majd az alfára néztek.

- Elárulnátok a neveteket?

- Én Kim Taehyung vagyok , őseim a Madár falkából származnak. –kezdett neki a fiú.

- Én Park Jimin vagyok a Medve falkából.

Taehyung családja rendkívül jó vadászok voltak , így kaptál meg a Madár nevet mivel a madár elkapása alap volt náluk míg más falkáknak az is kihívást jelentett. Jimin ősei a helyekből származnak , azon a részen rengeteg medve élt így sokszor kerültek összetűzésbe velük innen kapták a Medve nevet amit az erősséget képviseli.

Miután végzett minden szempár rám szegeződött.

- Byun Bakehyun vagyok az Oroszlán falka 45. leszármazottja. –az alfa arca sok érzést tükrözött.

- Madár Taehyung, Medve Jimin és Oroszlán Baekhyun. Fogadjátok üdvözlésemet!

- K-kérem ! – kínosan mosolyogtam rá. –Nem igazán értem miért kapunk ekkora figyelmet.

- Már nagyon sok éve hogy nem látogatott meg minket senki a másik oldalról és most hogy három nemes fiatal is megjelent. Igazán hálásak vagyunk!

- Nemesek? ezek?- mutatott ránk Suga.

- Moderáld magad fiam! – szólt rá az alfa. - Nem tudod te kikkel beszélsz!

- S-sajnáom, nem úgy gondoltam! –hajolt meg egyből, de ez nem nekünk szólt hanem az alfának.

- Elmondanátok, hogy kerültetek ide? Mert ahogy látom mindössze véletlen hogy ide tévedtetek. - tért vissza figyelme felénk.

- Igen, elég sok véletlen történt a mai nap során. –néztem rá a fiúkra.