Határok nélkül (Baekyeol)

3.rész

Kétségbeesve néztem a többiekre, akik csak ledermedve álltak. Hirtelen megszólalt a telefonja, ahogy felvette páron segítségért kiabáltak, de ahogy kilőtte az egyik ablakot egyből ismét csend lett.

- Igen itt vagyok. Nincs, csak omegák és béták. Igen, olyan fele arányban. –pillantott ránk.

- Istenem segíts! –fogta meg a fejét Rose tanárnő.

- Oké, várlak! – kinyomta a telefont majd zsebre tette. – Mivel úgy se találkozok veletek többször , elmondom most mi lesz. - sóhajtott fel . – Ti el lettetek rabolva és valószínűleg soha többé nem mentek haza. Jönni fog értetek valaki, akik elvisznek, és majd később válik el mi lesz a sorsotok.

- Kérem , engedjen haza minket. - sírt keservesen Jisoo.

Ahogy a többiekre néztem megláttam, hogy Taeil a telefonját nyomkodta miközben erősen fókuszált maga elé. De nem csak én , Taehyung is észrevette, de ő fúl feltűnően bámulta így feltűnt a fogva tartónknak is.

- hé te!- Taeil azonnal ledermedt. - Van merszed telefonozni? Látom valaki nagyon meg akar halni. - sóhajtott fel.

- K-kérem nem é-én...- a férfi a fiúhoz sietett majd kivette a telefont a kezéből, amit földhöz vágott. – ha valaki meg meri tenni, azonnal megölöm!

- beteg állat. – ijedten kaptam fejemet Taeil felé.

- mit mondtál? – a férfi dühösen ragadta meg a fiú nyakát aki egyből fuldokolni kezdett. - te hülye kurva. Látom, nem vagytok tisztában a helyzettel. Ti itt már senkik vagytok! Ti mostantól kurvák vagytok és egyedül az alfák azok akik irányítanak. És ezt most be is bizonyítom. – felemelte kését és a fiú nyakához tette.

- Ne!!!

Ahogy hangos csattanással a földre eset a férfi, míg a mögötte álló hangosan lihegve fogta a kezében tartott hangfalat, ami bár darabokra tőrt nagy hasznát vettük.

- jól vagy? – állította fel a fiút egyből Jimin.

- i-igen, köszönöm Jhope.- hálásan nézett a fiúra aki az előbb mentette meg az életét.

- bármikor.

Ahogy páran össze szedték magukat egyből a telefonjainkért nyúltak de mind hiába, itt nincs térerő.

- m-most mi lesz?- kérdezte meg Jenni.

- ha elbújnánk el az erőben?

- hülye a szag alapján egyből megtalálnak minket.

Miközben ők a jövőn aggodnak én továbbra is a drága osztályfőnököt néztem.

- Yeonsi bácsi! – a férfihoz rohantam aki a nyakán húzódó vágást szorította. – Valaki hozza az elsősegély dobozt!

Rose tanárnő egyből a kis tárolóhoz sietett amit kinyitva kivette belőle a fehér dobozt. Átvette tőlem a lekezelést így szerencsére egy olyan ember csinálta aki ért is hozzá , vagyis nálam jobban tudta az is biztos. Ahogy tekerte körbe a nyakát hirtelen felkiáltottak a többiek.

- Magához tért!

Gyorsan felálltunk és lesiettünk a buszról. Az osztály erősebb tagjai felkapták Yeogsi bácsit hogy biztonságosabb helyre vigyék , távolabb innen. De a férfi nem hagyta.

- Rose fogd a gyerekeket és bújjatok el. –tolta el magától Suhot. –Én megpróbálom vissza tartani.

- Nem hagyjuk itt ma....

- Ti kis rohadékok. –támaszkodott meg a busz ajtajánál a sofőr miközben a fejét fogta. – Szóval így állunk. - nevetett fel. – Lehet nem fognak annyira örüli. –megropogtatta nyakát majd lelépett. – de szerintem, ha egy-két kurvánál kevesebbet kapnak nem fognak megharagudni.

Kikerekedett szemekkel néztünk rá majd lassan hátrálni kezdtem. Taehyungra néztem, akinek karját Winwin ragadta meg majd egyre jobban az erdő sűrűje felé kezdte húzni, a többiek is így cselekedtek. Jimin és Jhope szorosan álltak a megsebesült férfi mellet.

- Menjetek innen gyerekek, nektek nincs esélyetek ellene.

- Megsérült ne szórakozzon. Ne becsüljön le minket, mi...

- Azt mondtam menjetek! Most nincs időm magyarázkodni,most az egyszer fogadjatok már szót...

Érdekes szag ütötte meg az orromat, ahogy fejemet kapkodva kerestem ennek forrását, amit hamar megtaláltam.

- Gyorsan! Szaladjatok el! – kétségbeesve lökte meg a két ledöbbent fiút. –Fussatok!!

Ahogy felkiáltott hirtelen neki rontott a sofőr aki már farkas alakjában volt. Ahogy megvadult énjét néztem és éreztem szagából az ölni akarást már megértettem. Ők teljesen más világban élnek mint mi. Rose tanárnő gyorsan megragadta a fiúk kezét és maga után húzta őket. Immáron már osztályfőnökünk is átváltozva próbált ellen állni támadójának, bundája ősz volt és kopott. Ahogy néztem őket éreztem, hogy egy eddig nem érzett érzés kerít hatalmába.

- Gyere!- Wozi megfogta a kezemet és sietve a többiekhez húzott.

- M-mit tegyünk? Nem tudunk át változni. Hogy segítsünk? – aggódva nézte a még mindig verekedő alakok felé Jisoo.

- Sehogy! Ezek állatok! Erre használják az erejüket hogy embert öljenek! Undorító , utolsó férgek!

- Nyugodj le Ten! – fogta meg legjobb barátja a felbőszült fiú vállait.

Igen, mi nem tudunk átváltozni. Hogy ez miért van? Mert nem tanították meg nekünk. Azt tanították a szüleink hogy csak akkor változhatunk át ha a párunk megtanít majd minket rá, ennek oka pedig az hogy minket nem láthat akár ki farkas alakban. A párunkon kívül a közeli rokonok,barátok és gyermekeink láthatnak minket abban a formában.

Ahogy a többiek valami ötletet akartak kieszelni, hirtelen elmúlt az eddig hallott hangos morgás és fogcsattogás.

- Maradjatok itt, megnézem. - suttogta Jimin.

- Én is veled megyek. – sietett mellé Suho.

Ahogy a két fiú előre mentem megnézni, hogy mi történt, mi készen álltunk a menekülésre. De ahogy meghallottuk kétségbeesett kiáltásukat egyből hozzájuk rohantunk.

- Mi tört....ént?