Határok nélkül (Baekyeol)

28.rész

Mivel szombat volt kiélvezhettük a hétvégét , egész nap a kicsikkel voltam kint és azt hittem ez így is marad de vasárnap este a vacsorakor egy érdekes dolog ütötte meg a fülemet.

- Nevelőnő? – kaptam fel a fejemet.

- igen, évente kétszer két hónapra eljön hozzánk egy elismert Omega aki a megfelelő viselkedésre neveli a gyerekeket. – világosított fel Mia ( Changbin felesége )

- Pontosabban Yejin-t neveli, a harcos velem jön és a többi alfa között van. – nézett büszkén fiára Changbin.

- És pontosan...miért is kell ez? – mind két gyerek nagyon tisztelettudó és szófogadó volt. Így nem igazán értem minek nekik plusza nevelés.

- Vacsora után jobban elmagyarázom. – mosolygott rám Mai majd folytattuk tovább a vacsorát.

A kicsit fél óra múlva elmentek aludni, így hárman maradtunk a nappaliban. Leültünk a kanapéra majd megvártam hogy elkezdjék mondani amit szeretnének.

- a kicsik születését követve egy évre rá , édesanyám elhagyott minket. – kezdett neki Changbin. – Az volt az utolsó kívánsága amihez foggal- körömmel kapaszkodott hogy minden lány ebben a családban a megfelelő nevelést kapja. – nézett feleségére.

- Bár én nem voltam a család tagja, az esküvő előtt én is ezt az oktatást kaptam ahogy Youngmin is. Fontosnak tartotta hogy rangunknak megfelelően tudjunk viselkedni, ezért megígértük neki hogy Yejin is megkapja ezt a nevelést. - csak ,,oh"-zva bólogattam.

- Most már értem. Köszönöm hogy elmondtátok. – mosolyogtam rájuk.

- igazat megvallva. - köszörülte meg a torkát Changbin. –Örülök hogy megkérdezted mivel arra gondoltunk. –pillantott feleségére.

- Yejinnel együtt te is részt vehetnél ezeken az órákon. Hisz téged nagyon szeret és ha ott lennél vele és látná hogy te is csinálod, jó példa lennél neki. – kínosan mosolyogtam a kérlelően néző Maira. Basszus! Megengedték hogy itt lakjak és még tanítanának is, muszáj elfogadnom.

- Hát én...szívesen elfogadom! – nyögtem ki végül.

- remek! – csapta össze a tenyerét Mai. – Holnap reggel érkezik a tanító! Délután már meg is kezditek a tanulást.

- Na de most már ha szeretnél menj nyugodtan aludni. Holnaptól sok dolgod lesz! – terelgetett fel az emeletre Changbin.

- Rendbe. Jó éjt! – köszöntem el tőlük majd szobámba indultam de még fülön kaptam a beszélgetésüket.

- Szerencse hogy ilyen könnyen bele ment. – sóhajtott fel Changbin.

- Halkabban !- szólt rá Mai – Igen,remélem segít neki kicsit elkerülni a gondolatait . Sajnálom szegényt, sok dolog nyomja a vállát. Pedig annyira szeretetteljes fiú!

Melegség terjedt el testemben ahogy hallgattam őket. Nagyon boldoggá tett hogy ezt gondolják rólam, legalább ez az egy pozitívum történt a mai nap.

Reggel korán keltettek, mindenki inget-mozgott a házban és körülötte. 10 órára már minden harci díszben volt, még a fűszállak is egyenesen álltak. Ahogy megállt a fekete autó a ház előtt, mintha mindenki megfeszült volna. Kinyílt az ajtó és egy vékony,komoly arcú öreg hölgy szállt ki belőle. Ruhája és kalapja sötét kék volt és ahogy levette kesztyűjét kezéről felénk vette az irányt.

- Örülök hogy újra láthatóm Mrs.Kim ! – csókolta kézen Chanybin.

- Hogy telt az útja ? – hajolt meg előtte Mai.

- Borzalmasan !–vágta rá. – Az út még rosszabb volt mint ezelőtt, egész úton rázkódtam. A gyomrom meg is fájdult ettől a hepe-hupától. Remélem valami könnyű ebédet készítettetek! - húzta vissza kezére kesztyűjét.

- A kedvencedet készítettük el. – mosolygott rá Changbin.

- Remélem nem az a szakács készíti mint ezelőtt, olyan sós volt majd kiszáradtam tőle. – forgatta meg szemeit. – Yejin merre van? Miért nincs itt?

- Már is jön asszonyom! – Mai gyorsan szolt az egyik szoba lánnyak aki már szaladt is a kislányért.

- Remek fogattatás mit ne mondjak! Ilyen sokat utazok és még annyival se tisztel meg hogy itt legyen. – förmed rá az előtte álló férfira.

- Kérem, hisz még csak kisgyerek. – ahogy kimondtam már meg is bántam. A nő gyilkos tekintettel nézett rám.

- KI ez a fiú? – pillantott Changbinra majd alaposan végig nézett. – Rokon?

- Nem.- rázta meg fejét. – Ő a bá...

- Akkor mit keres itt? – vágott a szavába. – Már befogadó központ lettél hogy minden féle Omegát befogadsz?- húzta fel egyik szemöldökét.

- Nem, ő a bátyámnál lévő vendégek közül az egyik fiú. – lépett mellém Changbin. – Hadd mutassam be önnek Byun Baekhyunt. – meghajoltam a nő előtt aki csak egy biccentés féleséget tett.

- És nekem mi közöm is van ehhez a fiúhoz?

- Yejin mellet szeretném ha rá is időt fordítanál. – erre felhorkant.

- Nem mondtam hogy vállalok plusz munkát.

- Kérem! Csak nézze meg, ha azt mondja nem akarja tanítani elfogadom, de adjon neki egy esélyt! – nézett kérlelően a nőre Changbin.

- Ebéd után válaszolok erre. Most menjünk, kezdek éhes lenni! – ahogy bementek a házba egy hatalmas sóhaj fakadt ki belőlem. Értem, ha tanítani fog nekem végem.

Az ebéd néma csendben telt, mindenki idegesen nézte az evő nőt, hátha bármiféle fintort láthatnak az arcán de szerencsére nyugodtan ette meg ételét. Ahogy végeztünk, kimentünk a kertbe és egy-egy tea mellet leültünk egymással szemben.

- Mesélj magadról, fiam. – pillantott rám a nő. - Tudom kel ki vagy, nem mindenkit tanítok ám.

- Természetesen. – bólintottam. – Byun Baehyun vagyok, az Oroszlán falka 45. férfi leszármazottja. – erre felkapta a fejét majd lassan letette a csészéjét.

- Oroszlán falka? A nemesi családról beszélsz aki a túlsó oldalon laknak?

- Igen. –bólintottam. – Asszonyom. – tettem hozzá gyorsan nehogy leharapja a fejem. – pár pillanatig csendben ült és meredt maga elé.

- Mégis...mit keres itt ? – fordult felém őszinte kíváncsisággal, és bár nem ismerem még tudom hogy ez ritkán történik meg vele. Elmeséltem neki a történetünket, csendben végig hallgatta majd Changbinnal és Miaval félre vonulva több percen keresztül beszéltek valamiről. - Rendben van. – állt meg mellettem. – Tanítani foglak, két óra múlva kezdünk. A könyvtárban várlak. – ezzel hátat fordított majd elment.