Határok nélkül (Baekyeol)

11.rész

- mert egy omega számára az alfája a legfontosabb. – mosolyodtam el. –Így ő lesz az első aki farkas alakban láthat minket.

- Akkor ezért voltál annyira kiakadva, amikor láttad hogy mi átváltoztunk.

- igen, nálunk ez elég...intim dolog. Vagyis nekünk omegáknak az. És így hogy kiskorunktól kezdve azt tanították nekünk hogy nem szabad átváltoznunk csak a kor elértével, eléggé nehéz hozzászokni hogy ti nem így tesztek.

- értem de még is olyan fura...nem így kellene párt találnotok. Szerelemből kell hozzá menni valakihez,nem így! – rázta meg a fejét.

- nem olyan rossz dolog ez. – ráztam meg a fejem . –nem kényszerítenek minket semmire, ha elmentünk volna abba az iskolába, de nem találok egy olyan alfát se aki tetszene akkor megyek a következő helyre. Azért van választási lehetőségünk.

- így már egy fokkal jobb. De én tuti nem vállalnám be!

- mert nálatok hogy megy ez a dolog?- fordultam felé és megtámasztva fejemet néztem ragyogó arcára.

- Mi szabadon választunk párt! – kezdett neki nagy büszkén. - Mindegy hogy olyan mint te vagy szegényebb, gazdagabb a lényeg hogy tényleg szeressen és melletted legyen. Nekünk nincs időhöz kötve, a szüleink már 8 éves koruk óta szerelmesek voltak egymásba, persze az elején csak gyerek szerelem volt de ahogy betöltötték a 16-ot összeházasodtak majd anya 18 évesen megszülte a nővéremet majd 24 évesen engem. - csodálkozva hallgattam amit mondott, 8 éves körük óta? Örülte! – De nem mindenki ilyen szerencsés. –húzta el a száját. – Yoora már 24 éves de még nem találta meg az igazit, de tudom hogy ami késik nem múlik.

- és ha...nem találja meg? Lehet nem a ti megoldásotok a legjobb.

- mert nektek mennyi az esélye hogy megtaláljátok? Attól hogy biztosítva vagytok a házasodással az nem egyenlő a boldogsággal is. Inkább legyek egész életemben egyedül és várjam az igazit , mit hogy elvegyek egy olyan embert akibe nem vagyok szerelmes. – ledöbbenve néztem rá. - Na de lassan menjünk vissza. –állt fel. - a végén még megfázol. –nyújtotta felém mosolyogva a kezét.

- Ez alól te se vagy kivétel. – ahogy megfogta kezemet, egy hidegrázás futott végig testemen. Olyan nagy és meleg a keze....

Miután visszaértünk elkísért a szobámba majd elköszöntünk egymástól. Ma este végre jól tudtam aludni.

Szakad az eső. És még csak reggel 7 van. Szomorúan néztem ki az ablakon majd miután felöltöztem és lementem a fogadóteremben, ahol általában étkezni szoktak ha rossz idő van, mint a mai napon is a többiek kedve is a rossz felé hajlott. Miután mindenkit köszöntöttem leültem az asztalhoz ahol pár perc múlva a többiek is leültek. Csendben fogyasztottuk el a reggelit majd az alfa a fejfájására hivatkozva visszament a szobájába a feleségéve.

- unatkozom! – kiáltott fel egyszerre a két kicsi. – Meséljetek valamit! – ült le mellénk Hyejin.

- micsodát? – kapta fel ölébe Taehyung a kisfiút.

- a másik oldalról.

- Itt meg mi folyik?- lépett be az ajtón Chanyeol.

- oppa! – Yejin sietve futott a fiúhoz aki felemelve a kislányt sétált hozzunk majd leült a fotelbe.

- Nincs jobb dolgotok?- förmedt rá Sugara Jimin.

- Ne mond ezt!- ölelte magához védelmezően Taehyung a mellette ülő Jungkook karját , akinek igazán innyére lehetett ez a dolog mivel szélesen mosolygott.

- Miről meséljünk?- dőltem hátra a kanapén.

- mit szoktatok játszani? Van a közeletekben tó? Milyen állatok vannak ott?

- néha levegőt is vegyél. - fogta be a kisfiú száját Jimin.

- Ahol mi lakunk naaggyoon nagy erdők vannak, házszomszédok vagyunk mi 3 szóval mindig az erdőn keresztül mentünk el egymáshoz. – kezdet neki Taehyung.

És innen kedve több órán keresztül meséltünk történeteket , ebben a pár órában tényleg úgy éreztem hogy barátok között vagyok és ahogy láttam mindenki ilyen véleménnyel volt róla. A nap további részében szakadt az eső, így miután ráuntunk a mesélésre társasoztunk, bújócskáztunk majd miután kidőltek a kicsit mi is tudtunk egy kicsit pihenni.

- Hány gyereket akarsz?- szólat meg hirtelen mellettem Chanyeol ezzel is a szívbajt hozva rám.

- mi? ezt meg miért kérded?

- csak úgy?- rántotta meg a vállát.

- 2 biztosan. – döntöttem hátra a fejem. – De én még a 3 is bevállalnám. Nagycsaládot szeretnék. - mosolyodtam el.- és te?

- Én? –húzta fel a szemöldökét egy pillanatra. – nekem aztán mindegy úgy 2 és 10 között.

- hogy mennyi?- ültem fel .

- komolyan. – nevetett fel. - amennyi a csőn kifér, minél több gyerek annál jobb, persze addig ameddig nem okoz problémát mindent megadni nekik. – csodálkozva néztem arcát.

- szerintem nem kell mindent megadni nekik, az élettől se fognak megkapni mindent. – suttogtam.

Szerencsére nem volt több ehhez hasonló kérdése felém, hisz ez nem épp egy olyan téma mit egy alfa és egy omega a legnagyobb természetességgel megbeszélhetnek.

A szobámban ültem és a nemrég hozott ruháimat néztem, szerencsére nem kell szűkösködnöm majd ruha téren, ennek örülök.

- Baekhyun. – Jimin dugta be a fejét a ajtón.

- igen?- fordultam felé.

- Lassan vacsoraidő. Le kellene menni.

- oké.- sóhajtottam majd vissza tettem a kezemben tartott pólót.

- ó, tényleg!- torpant meg Jimin. – Valami fontosról szeretne beszélni velünk az alfa, szóval ne késs!- ezzel becsukta az ajtót.

Megfésülködtem majd lementem a nagyterembe ahol már meg volt terítve .

- oppa! – Yejin egyből hozzám szaladt ahogy megláttam.

- szia!- kaptam fel karjaim közé. – Jól aludtál?- csíptem meg arcát.

- igen! – vágta rá. – este Chanyeol oppával alszok, te nem akarsz velünk aludni? – megtorpantam egy pillanatra majd kikerekedett szemekkel néztem az asztalnál ülőkre. Chanyeol is zavarodottan pillantott rám megköszörülte a torkát.

- Miért nem akarod hogy ketten aludjunk?

- Mert Baekhyun oppával is akarok. Olyan lenne mintha anyával és apával aludnék. – ez egyre jobb és jobb lesz...

- Drágám nem aludhattok együtt. - szólt közbe Chanyeol édesanyja , így a megmentésünkre sietett.

- de miért?- szomorodott el a kislány.

- azért mert Baekhyun omega , Chanyeol oppa meg alfa .És egy alfa és egy omega nem aludhatnak együtt.

- de anya is omega mégis apával alszik. - döntötte oldalra a kis fejét.

- de ők házasok és szeretik egymást. - ültettem le az egyik székre.

-te nem szereted Chanyeol oppát?- ledöbbenve nézett rám.