Határok nélkül (Baekyeol)

12.rész

- te nem szereted Chanyeol oppát?- ledöbbenve nézett rám. – Miért nem szeretitek egymást?- könnyes szemekkel nézett rám és még mielőtt az ellenkezőjét állíthattam volna keserves sírásba kezdett. Kétségbeesve néztem a körülöttem lévőkre. Végül Chanyeol sietett a segítségemre.

- Ne sírj törpe!- törölte le hüvelykujjával könnycseppet arcáról. – Nem azt mondtuk hogy nem szeretjük egymást, csak hogy nem vagyunk házasok mint anyukát és apukád, így nem aludhatunk együtt.

- Pontosan!- vágtam rá én is. – szóval ne sírj!- simítottam hajára. – oké?

-Yejin szerencsére ezután egyből lenyugodott így elkezdhettük a vacsorát. Ma este se maradt el a szórakoztatás amit Suga és Jimin csipkelődése nyújtott illetve Taehyung furcsábbnál- furcsább gondolatai.

- Nos fiúk! – támaszkodott meg az asztalon az alfa. - ahogy üzentem, valamiről szeretnék veletek beszélni. – kíváncsian figyeltük a férfit. – Meghívást kaptunk az öcsémékhez egy partira. Jövő héten lenne így akkor vinnénk vissza a srácokat is.- pillantott a két kicsire. – És azt szeretném kérdezni tőletek hogy nem e lenne kedvetek velünk jönni?

A fiúkra pillantottam. Taehyung egyből bólogatni kezdett de Jimin szemeibe láttam hogy nem igazán tudja a választ.

- nem lenne probléma, ha mi is mennénk?- kérdeztem meg.

- nem! Külön kiemelte a meghívásban hogy titeket várnak a legjobban. – ezt hallva csak kényelmetlenül elmosolyodtam.

- Akkor nem kellene csalódást okoznunk. – nyögte be végül Jimin.

- remek! – csapta össze tenyerét az alfa. – örülni fog ennek a hírnek! – állt fel az asztaltól. ­– Ó és ne aggódjatok, szerzünk addigra megfelelő ruhákat. - mosolygott ránk majd elsietett.

- Sose tud megülni a hátsóján. – ráta meg fejét felesége, aki csak mosolyogva kapta be az utolsó falatját.

A következő napokban szerencsére már nem volt rossz idő, így szinte egész nap kint voltunk a szabadban ami mondjuk a két kicsinek is köszönhető hisz ha rajtuk múlna állandóan csak játszanánk.

- oppa nézd!- nyújtott felém egy letépett virágot. - Milyen szép?

- igen, szép!- mosolyogtam rá. – de nézd csak. – mutattam rá egy ugyan olyanra. – nem kel letépni azt amelyik tetszik, mert akkor meghal. Így pedig ha a földben hagyod még sokáig szép lesz. – a kislány kíváncsian figyelt majd ahogy végig hallgatott bólintott.

- akkor nem tépek le többet. Ez volt az utolsó ! – bólintott határozottan. Miközben a virágot néztük hirtelen egy kattanást hallottunk. Oldalra fordultunk és Yoorat pillantottuk meg egy fényképezőgéppel a kezében.

- Noona!

- sziasztok! – sétált hozzánk. – remélem nem baj ha csinálok rólatok is pár képet.

- csak ha oppa velem van!- fogta meg a kezemet.

- oké.- mosolyodtam el majd magamhoz öleltem a kislányt aki szélesen mosolygott a kamerába. Ahogy elcsattant a kép, egyből ugrott is hogy megnézze milyen lett én addig felálltam és a pár méterre arrább hagyott kosarát mentem. Ahogy oda értem hirtelen valaki felkapott és mit se törődve kiáltásaimmal a folyó felé kezdett el futni, és ahogy oda értünk egy hangos ,, VIGYÁZ" után bele ugrott velem a vízbe. Ahogy feljutottam a víz tetejére idegesen kezdtem el úszni a fiú felé.