Határok nélkül (Baekyeol)

46.rész

– Erős küzdelmet kell folytatnod magad ellen a következő időszakban. De erősnek kell lened, utána minden kérdésedre meg fogod kapni a választ. – ezzel elengedte Jimin kezét, aki immáron sokkal nyugodtabban ült vissza helyére.

Még egy kis ideig maradt Huan néni, majd elköszönt és haza indult az egyik szolgáló kíséretével.

- Taehyung hogy lehet? – döntötte vállamra fejét Jimin.

- Nem tudom, biztos erősen felszakította a sebeit, amit hallott. – sóhajtottam fel. .- Tudod mennyire imádta a családját.

- Szerintem azt hiszi, hogy az úton lévő kisbaba, őt fogja helyettesíteni. – mondta ki a fájdalmas igazságot.

- Lehet ezzel kissé halványítani tudják majd a fájdalmukat.

Ahogy Tae szülein gondolkodtam, az én szüleim is eszembe jutottak. Anyának jövő héten lesz a születésnapja, aznap mindig ,,meglepetés bulit" rendezünk neki amiről persze tud hisz már 5 éve folyamatosan azt tartunk neki. Ilyenkor a három család összegyűl és egész nap együtt ünnepelünk. Elég sokszor csináltunk ilyet, összesen 12-szer egy évben. De idén nélkülünk lesz megtartva, anya biztos nagyon szomorú lesz. Jiminre pillantottam akinek egy kósza könnycsepp csordult végig arca vonalán, valószínűleg ő is a szüleire gondol.

- Baek,Jimin. – jött be az ajtón Jungkook. – Kimennétek egy kicsit Taehyunghoz?

-Persze. – vágta rá Jimin majd erősen megtörölte szemeit. Ahogy elhaladtunk Jungkook mellet láttam arcán az aggodalmat, biztos nagyon aggódik Tae miatt.

A kert végén lévő hintaágyban ült a fiú, aki érkezésünkre felkapta arcát így megláttuk kisírt szemeit. Nem mondtunk semmit , leültünk mellé és két oldalról átöleltük őt. Régen amikor valamiért szomorú volt mindig így vigasztaltuk meg, és szerencsére ez most is működött mivel szipogása egyre halkabb lett, majd szinte teljesen el is hallgatott.

- Anyukádék még mindig ugyan úgy szeretnek téged, és hidd el, nagyon hiányzol nekik. – törtem meg a kert néma csendjét.

- Úgy szeretném látni őket. – csuklott el hangja de Jimin csitítani kezdte mielőtt ismét zokogásban törne ki.

- Elhiszem, mi is nagyon szeretnénk látni a szüleinket. De ne ess már ennyire kétségbe. Tae figyelj! – fogta meg tenyereivel a fiú arcát és maga felé fordította. – Mi itt vagyunk neked, és Jungkook is. Aki a mai naptól a jegyesed. Jövő hónap 8.-tól pedig a férjed!

-8.-án? – lepődött meg .

-Igen. – mosolygott rá Jimin. – Neked onnantól már ő lesz az új családod. Persze a szüleid is fontosak, de Jungkookért is felelősséget kell majd vállalnod.

- Tudom. – motyogta orra alatt. – 8.-a a legjobb nap. – mosolyodott el.

-Miért ?

- Akkor van Olívia születésnapja. – erre mindannyian felnevettünk.

-Nos akkor mostantól nem csak Olívia születésnapját, hanem az évfordulótokat is ünnepelhetitek majd. – borzoltam össze az immáron nevető fiú haját.

Egy kis ideig még kint maradtunk , majd vissza mentünk a házba. Eszméletlen fáradtnak éreztem magam, így még a vacsorát se vártam meg hanem lefürödtem és befeküdtem az ágyamba. Félálomban lehettem amikor halottam hogy halkan kinyílik szobám ajtaja majd miután becsukódik lassan valaki az ágyamhoz sétál. Még a lélegzetét is vissza fogta az illető ahogy befeküdt mellém és a takaróm alá ügyködte magát.