Határok nélkül (Baekyeol)

44.rész

Én csak kínosan nevetve öleltem vissza majd segélykérően néztem Chanyeolra akit látszólag nem zavarta a dolog, sőt! Mosolya még azt mutatta, hogy élvezi ahogy szenvedő arcomat láthatta. Miután a szülök kiünnepelték magukat leültünk vacsorázni majd ahogy végeztük és mindenki ment a saját szobájába, Jimin és Taehyung egyből betörtek lakrészembe.

- Mégis mi a fészkes fene történt és miért nem mondtad hogy össze jöttél kibaszott Chanyeollal? - darálta le egyből Jimin ahogy kivágta az ajtót.

- Mesélj! – csúkta be az ajtót Taehyung és mindketten leültek az ágyamra.

- Hát, miután oda adtam neki az ajándékokat. Beszélgettünk és..- rájöttem hogy nem kellene felhoznom a vadászatos dolgot szóval azt a részt inkább kihagytam. – Megkért hogy engedjem meg hogy szeressen. – zártam be a mondatot. – Azt mondta nem kér tőlem semmit, csak engedjem meg mivel már nem tud csak barátként viselkedni velem.

- De te szereted? – kérdezett rá Jimin.

- Nem tudom.- ráztam meg a fejem. – Ezt neki is elmondtam, de azt mondta nem zavarja. Eléri hogy belé szeressek. – mosolyodtam el ahogy vissza gondoltam.

- Ahogy látom nem lesz sok dolga. – nevetett fel Taehyung , miután mi is követtük őt.

- Szépek vagytok mit ne mondjak! – csattant fel Jimin. – Egyedül maradtam!

- Kell neked makacsnak lenned! – csapta karon Taehyung. – Annyi fiú lenne akinek kellenél, de te semmi nőiességet nem mutatsz, jó hogy elijeszted őket!

- Hát mondjuk mert férfi vagyok! – ütött vissza a mellette lévőnek. – És nem is fogok soha a büdös életben máshogy viselkedni. Attól hogy ti ilyen idióta módon becézgetitek egymást nem az jelenti hogy mindenkinek így kell!

-Nem is becézgetjük egymást idétlenül.

-Jaj persze , Macikám! – mondta gúnyosan Jimin.

- Most miért? A macikám egy nagyon aranyos becenév tudd meg! – vágta be a durcit Taehyung.

- Jól van ne veszekedjetek. –szakítottam félbe őket mielőtt eldurvulnának a dolgok. – De abban igaza van Taehyungnak hogy lassan ideje lenne valakit találnod. Már csak 4 hónap van Jimin és utána bármikor megtörténhet.

-Igen tudom! – sóhajtott fel komoran. –De értsétek meg, nekem ez...nagyon nehéz. – meglepetten néztünk össze Taehyungal de nem szóltuk közbe. Eljött azon ritka pillanatok egyike amikor Jimin elmondja mi bántja . – Nehéz egy olyan fiút találni aki elfogad így ahogy vagyok, aki engedi hogy katona legyek. Aki nem csak az omegát látja bennem hanem a férfit is! Tudom hogy például neked Taehyung. – pillantott a fiúra. – Teljesen természetes lenne ha pár éven belül gyereket szülnél Jungkooknak és családotok lenne. De én nem erre vágyok.

-Nem akarsz gyereket?

-Nem.. vagyis de. De nem most, mondjuk egy olyan 6-7 év múlva. Nem akarom a húszas éveim elejét már gyerek neveléssel tölteni , majd ha közel leszek a 30-hoz akkor okés de még nem. – rázta meg a fejét.

- Nyugi Jimin! Biztos találsz olyat aki megfelel majd azoknak amiket mondtál, Csak nyisd ki a szemed, lehet itt van már a közeledben az a személy csak még nem vetted észre.- tettem kezemet vállára.

- Lehet igazad van.

Hosszú órákon át beszélgettünk majd miután Jungkook vánszorgott át hozzánk hajnalban, hogy merre van már szerelme és miért nincs mellette. Elköszöntünk és nyugovóra tértünk, persze nem sokáig aludtunk mivel ismét 7-kor keltett a szobalány.