Határok nélkül (Baekyeol)

37.rész

-Igen! Ezeken a napokon különféle rendezvények és versenyek lesznek, de mindegyik arról szól hogy kimutassuk egymásnak a szeretetünket.

- Szóval ilyen Valentin nap féleség?

- Szerintem igen. - válaszoltam Taehyung kérdésére mivel nem hiszem hogy a másik két nő tudná miről beszélünk.

- Mi omegák és béták különféle ételeket csinálunk és sütünk, amit a szeretteinknek adunk. Illetve kézzel készítünk ajándékokat!

- De jó! - lelkesedett be Taehyung. - Csinálhatok valami édeset az én macikámnak! - ezt hallva nevetni kezdtünk, annyira aranyos hogy ennyire szereti.

- És mi mit kapunk az alfáktól? - tettem fel a kérdést. - Remélem nem csak mi adunk nekik ajándékot!

- Nem! Ők is kiveszik a részüket. Az első nap kora reg...-

- Majd akkor megtudjátok! - vágott közbe Youngmi, és sunyin nézett rá Yoorara aki csak felkuncogott. Nagyon gyanúsak nekem... - Ők is ajándékokat hoznak nekünk, de ők inkább ilyen versenyszerűen. Nem messze innen van egy hegy, a környéken csak ott nő egy bizonyos virágfaj amit nagyon nehéz megtalálni mivel nagyon elrejtett helyeken nő, illetve az illatja is nagyon gyenge. Mindössze csak pár ember szokott találni belőle, amit miután oda ajándékozta kiszárítanak és elteszik emlékbe.

- Apa már 25 éve mindig hoz anyának belőle. - mondta büszkén Yoora.

- 24.- javította ki.- Az első közös évünkben nem talált, bele is volt betegedve mivel meg akart lepni vele. - mosolyodott el az emlékre. - De a fő szám az utolsó napon van.- kezdett neki. - A nyugati erőben, ilyenkor kelnek át a Bakkana szarvasok a keleti hegyről mivel elfogy nekik az élelem és télig a nyugati hegyen legelnek. Csupán pár óráig lesznek az erőben amire elérik a nyugati hegyet, utána ismét a magasban leszek, ezért nagyon pontosnak és szerencsésnek kel lennie annak aki megtalálja őket , és főleg ha el is tudja kapni az egyiket! A legnagyobb teljesítés!

- Már 3 éve nem kapott el senki ilyen szarvast. Kíváncsi vagyok ki kapja el most. – mondta izgatottan Yoora.

- Bárki is legyen az biztos nagyon örülni fog. – bólintott Youngmi.

- És valami mulatság is lesz? – támaszkodott meg térdein Taehyung. – Mármint valami tánc vagy éneklés?

- Persze! Minden évben vannak fellépők!

-Tényleg? Idén kik lesznek?

-Ti!! – vágta rá egyszerre a két nő .

Pár pillanat múlva össze néztünk Taehyungal.

-MI??

-Igen. – válaszolt mosolyogva Yoora. –Már el is mondtuk a szervezőknek hogy ti is felléptek. Nagyon örültek neki! Titeket fognak a legjobban várni!

- De mégis mit kell csinálnunk? Ügye nem táncolni? Nagyon két ballábas vagyok! – esett kétségbe Taehyung.

- Amit szeretnétek! Énekelhettek, színészkedhettek, verselhettek bármi!

- Lemondani nem lehet? – tettem fel a kérdést, amire tudtam az egyértelmű választ.

-Nem. Már késő!

Pár percig még hisztiztünk illetve könyörögtünk, hogy had ne kelljen ilyet csinálnunk de hajthatatlan volt a két nő, így más választásunk nem volt mint beletörődni. Ezek után elmondták a többi információt, három napunk van kitalálni hogy mit akarunk csinálni illetve begyakorolni hogy ne égjünk be mindenki előtt.

- Mit kellene csinálnunk? – tette fel 10-re a kérdést Taehyung a mai nap folyamán.

- Nem tudom. – sóhajtottam majd felültem az ágyamon. – Mondjuk énekelhetnénk, abban elég jók vagyunk.

- De akkor Jimin is kellene mert nagyon jó hangja van.

- Mintha valami kis puttó lenne. - nevettem el magam. – Angyali hangja van. De hogy fogjuk rávenni hogy megtegye?

- ez egy jó kérdés .- gondolkodott el Taehyung. – Majd én ráveszem! Van egy ötletem!

-Mi?

- Az titok! – mosolyodott el pimaszul.

Még aznap írt egy levelet Taehyung Jiminnek, amit nekem semmi áron nem mutatta meg ahogy a Jimitől érkező levelet se ami másnap délután jött meg.

- Holnap hajnalban már itt lesz Jimin!

- Bele ment el se hiszem! – kiáltottam fel boldogan. – Mégis mivel vetted rá?

- Mindent a maga idejében.

A család többi tagjának is tetszett az ötlet, így segíteni kezdtek megfelelő dalt keresni.

- Milyen dalt szeretnétek énekelni?

- Hát mivel a szeretet napja lesz, gondolom valami szerelmeset. – erre mindenki bólintott egyet.

Bár nehezen, de kiválasztottunk egyet amit még a másik oldalon tanultunk. A többiek nem ismerték így elénekeltük nekik, kissé levoltak döbbenve mivel nem hitték hogy ennyire jó hangunk van, de a lelkünkre kötötték hogy ezt kell elő adnunk. Másnap már Jimin is velünk reggelizett, és bár nem tetszett neki először az ötlet a dallal kapcsolatban Taehyung súgott valamit a fülébe ami hatására egyből rávágta hogy tökéletes lesz ez a dal. Aznap este korán elküldtek minket aludni mivel ,, hosszú nap vár elénk holnap" , bár eleve fáradtak voltunk így nem kellet nekünk semmi érvet mondani hogy már este 8-kor aludjunk mint a bunda.

Meglepetten keltem fel, irgatlan nagy hangoskodásra keltem fel és ahogy Taehyung és több ember sikítása fülembe jutott egyből felpattantam.

- Mi az isten fo...!- nem tudtam befejezni a mondatot mivel kivágódott az ajtó és két maszkos férfi lépett be akik egyike felkapott a vállára míg a másik hangoskodott és dörömbőlt amin csak tudott. Az ijedtségtől azt se tudtam mit tegyek , kapálozni kezdtem de ahogy kiértünk a házból megláttam hogy rajtam kívűl még sok mindenkit rángattak ki házukbol és egyenesen a folyóhoz rohantak velük. – Mi a..tegyél le! – kiáltottam fel ahogy rájöttem elrablóm szándékára. Ahogy a folyohoz értünk megláttam mi lesz az én sorsom is, de mielött bátmire is képes lettem volna már szépen landoltam is a vízbe. Reszkedve buktam fel a víz felszínére de amire egy evegőt birtam venni már ismét a víz alján találtam magam. – Kai!- kiáltottam rá a fiúra aki ismét bele dobott a vízbe. – Megörültél? Hé ne! – szóltam rá a felém igyekező Jacksonra akit még maszkon keresztül is felismertem.

-Deee! – karomat és egyik lábamat megfogva pehely könnyedséggel kapott fel majd vágott bele a vízbe.

- BAEKHYUN! JUNGKOOK TEGYÉL LE!- a hang felé fordultam ahol megpillantottam a felénk futó Jungkookot aki a karjaiban lévő Taehyungal együtt csapódott bele a vízbe.

Amíg a körülöttünk lévők rajtuk nevettek én kaptam az alkalmon és kiindultam a partra , közben hátra-hátra pillantottam a vízben lévőkre nehogy észrevegyenek.

-Hova-hova?- ijedten fordítottam fejemet az előttem álló alaki akin szintén fekete maszk volt. .-Csak nem menekülni akarsz?- kezdett felém közeledni.

-Chanyeol!- kezdtem el hátrálni miközben fenyegetően néztem az előttem állóra aki látszólag nagyon jól szórakozott. – Meg ne merd ten...aaa! – be se tudtam fejezni a mondatomat már a karjaiban voltam és pár pillanat múlva ismét a vízben találtam magam. Ahogy feljöttem a tetejére hajamba túrtam mivel teljesen rátapadt a víztök az arcomra így semmit nem láttam tőle. Chanyeol nevetve jött mellém és derekamat átkarolva tartott amíg elég levegőt ahhoz hogy ne kelljen prüszkölnöm.

- Ne neves! – csaptam mellkason, ami meglepetten kemény volt. Erősen kapaszkodtam belé, féltem nehogy ismét a vízbe találjam magam.

- Én akartalak először a vízbe dobin.