Határok nélkül (Baekyeol)

22.rész

Nevetésemet vissza fogva futottam az előttem siető fiú után. Olyan hamar fel lehet bosszantani, ez nagyon szórakoztató. Főleg azért mert nem tudja titkolni az érzelmeit, hisz miután vissza mentünk pár óra múlva ismét találkoztunk Kaiékkal. A fiú folyamatosan engem nézet, őt pedig Chanyeol szinte szikrákat szóró szemekkel. Persze én remekül szórakoztam rajtuk bár tudtam, óvatosnak kel lennem mert ez nagyon rosszul is elsülhet. A parti a hátsó kertben lesz megrendezve ami már teljes pompájában áll, csak az utolsó igazítások várnak rá. Az idő is elrohant így már mindannyian el is mentünk készülődni.

- naaaaa! Kíváncsi vagy? – kérdezte izgatottan Taehyung az ágyon ülő Jimintől.

- miért lennék? Ez csak egy hülye ruha. – bár ezt mondta láttam hogy a szeme sarkából az éppen kicsomagolt ruháját nézte. – hüm...nem is rossz! – állt fel majd a ruhához sétált.

- Tetszik?

- A színei elég jók. – vonta meg vállait. – Te meg mit vigyorogsz ? – fordult felém idegesen.

- Semmit, semmit!- legyintettem. – Na de menjünk mi is készülődni, nemsokára találkozunk. – magára hagytuk a fiút két szoba lánnyal akik a készülődésben segítenek neki. Mi is a saját szobáinkba mentünk, ahol minket is vártak már szobalányok.

Lefürödtem majd miután megtöröltem magam, egy köntöst felvéve leültem a székre.

- Mivel szeretné kezdeni? – állt meg mellettem az egyik lány.

- öm...azt hiszem a hajammal. – bólintott majd mögém állva már szárítani is kezdte a hajamat amit miután beállított hajlakkal fujt le. Ahogy kész lett rám adták a ruhákat majd értetlenül néztem rájuk.

- A sminket elfejtette uram. – közölte velem az egyik lány.

- oh öm... nem szükséges. – legyintettem.

- De az alfa megparancsolta hogy mindent tegyünk meg hogy széppé varázsoljuk. Kérem, had végezzük a munkánkat! – erre nem nagyon tudtam mit mondani így csak engedelmesen leültem és hagytam hagy csinálják velem azt amit akarnak.

- Kész! – egyenesedett fel a fekete hajú lány .

- Nagyon jó lett! – csapta össze a tenyerét a mögötte lévő.

- Még szép! – fordult felé . –Én csináltam!

- na de Sara! – szolt rá a lány aki csak zavartan meghajolt előttem.

- ugyan semmi baj! Igaza van nagyon szép lett. – néztem meg magam alaposan a tükörben. Basszus én ezt miért nem csináltam eddig? Óvatosan nyúltam arcomhoz majd egy elégedett mosolyt ejtve fordultam a lányok felé. – Meddig kel a szobámban lennem?

- a vendégek már megérkeztek. Az alfa azt mondta 18:00kor szeretné önöket bemutatni. Kérem várjon türelmesen ebben a 10 percben! – meghajoltam majd kimentek így egyedül hagytak engem.

Sose éreztem még ilyen hosszúnak 10 percet, már 100 megnéztem magam a tükörben, az ablakon leselkedtem a kert felé illetve ki-ki pillantgattam a folyosóra hátha jön végre. Pont az egyik ilyen kukucskálásomnál halottam meg hogy valaki jön fel a lépcsőn. Gyorsan becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Ahogy kopogtak egy inas fiú dugta be a fejét, rám se nézett csak megkért hogy fáradjak le a lépcsőhöz. Furcsálltam viselkedését de letudtam annak hogy biztos félénk típus. Lassan sétáltam le lépcsőn aminek alján már ott állt Taehyung.

- Baek! – fordult felém mosolyogva. Rajta is volt smink de alig volt észre vehető , ellentétben az én erős sminkemmel.

- Jimin merre van? – álltam meg mellette.

- Hagyál már békén! – a hang felé kaptuk a fejünket. – nem érted meg hogy nem kened fel azt a szart a számra! – lökte el a lány kezét amiben egy szájfényt szorongatott. – Na végre! – sóhajtott fel majd lesétált hozzánk. – Mi az? – nézett ránk meglepetten. – Nagyon gáz? – kérdezte meg félve .

- n-nem, épp ellenkezőleg! – ráztam meg a fejemet. – Nagyon jól áll, mintha rád öntötték volna . – erre csak morgott valamit majd torkát köszörülve elfordult. Ezt látva össze mosolyogtunk Taehyunggal, Jimin zavarban volt.

Pár percig álltunk ott majd kinyílt az ajtó és Changbin lépett be rajta. Füttyentett egyet majd mellénk sétált.

- ez aztán igen! – bólintott elismerően. – Ha meglátnak titeket, azt hiszem a lányokat elviszi a görcs a féltékenységtől.

- csak nem . – nevettem el magam.

- gyertek! Már nagyon várnak titeket. - bólintottunk majd követtük. Ahogy az ajtóhoz értünk értűnk kinyitották őket majd kiléptünk rajra. Egyből sok szempár szegült ránk, túlságosan is sok. Nagyot nyeltem ahogy előrébb lépve Changbin mellé álltam.

- Engedjék hadd mutassam be szeretett bátyám szárai alá vett három gyönyörű omegát, akik megtiszteltek minket a jelenlétükkel ! – óvatosan megfogta a kezemet. – Hadd mutassam be Byun Baehyun-t, Kim Taehyungot. –fordult hátra barátaimhoz akik mellém léptek . –És Park Jimint. – mindhárman meghajoltunk majd kínosan vártuk mi fog következni. – Kérem fogadják őket nagy szeretettel. És ne feledjétek! Mindent a szemnek semmit a kéznek! Ha mégis megteszitek a bátyám morcos arcával találjátok szembe magatokat! – mindenki jót nevetett ezen majd ahogy végre valahára elvegyülhettünk a tömegben , ismerős arcok után kezdtünk el kutatni . Szerencsére megtaláltuk a Park családot akik külön asztalnál ültek, hozzájuk siettünk majd leültünk hozzájuk.

- nagyon szépek vagytok! – mosolygott ránk Sugjin.

- tudjátok, ne menjetek el senkivel egyedül. És maradjatok mindig a közelben! – nézett ránk aggódva Youngmi . Engedelmesen bólintottunk majd mivel Jimin valami piát akart, így elmentünk a legközelebb lévő asztalhoz.

- ezaz! – kapott fel egy üveget. – ez kel nekem! Jó kis borocskaaaa! – Jimin arca szinte sugárzott a boldogságtól ahogy öntötte a poharakba az italt. – tessék és tessék! – nyomta kezünkbe a poharakat. – Fenékig! – nevetve bólintottunk majd belekortyoltunk. Szerencsére Jimin már az évek alatt megtanulta milyen piát is szeretünk így most is egy tökéletesen kevert itallal ajándékozott meg minket. Ahogy egyre jobban fogyott az ital, úgy lett nekünk is egyre jobb kedvünk.

- hophop! – nyúltam a saját lábában megbotló Taehyung felé aki szerencséjére valaki elkapta a derekánál fogva, így nem dobott egy hátast.

- óvatosan ! – állította fel stabilan Jungkook.

- Kookie! – karolt bele a fiú karjába Taehyung. –Megmentetted az életem! - nézett csillogó szemekkel a fiúra aki csak elvörösödve hajtotta le a fejét.

- Nem szeretnétek velem jönni? A többiekkel a faháznál vagyunk.

- miért is ne! – rántottam meg vállaimat.