Határok nélkül (Baekyeol)

23.rész

Jimin még öntött magának egy pohárral majd inkább felkapta az üveget és úgy sietett utánunk. Ahogy beljebb mentünk az erőben meg is pillantottuk a kivilágított faházat ahonnan hangos nevetések hallatszottak. Közelebb érve láttam hogy csak fiatalok vannak ott, szóval ezért nem láttam a háznál egy korunkbelit se. Ahogy észre vettek minket mindenki leselkedni kezdett.

- Baekhyun! – sietett oda hozzám Kai aki átkarolta vállaimat. – De jó hogy itt vagy! – tekintetét végig vezette rajtam majd sóhajtott egyet. – Nagyon szívdöglesztő vagy!

- Kai! – elkapta fejét rólam így kihasználva az alkalmat elhúzódtam tőle és Jimin mellé álltam . – Menj Suho már keres. - bökött fejével a ház felé Chanyeol. A barna fiú csak morgott valamit majd visszakullogott a házba.

- Jól vagy? – tettem vállamat a sápadt Jiminre.

- aha...nem! – szájára tapasztotta tenyerét és a legközelebbi bokorhoz rohanva kihányta szerintem még a lelkét is.

- nekem nem úgy tűnik . –sóhajtottam fel.

- Vele meg mi van? – sétált felénk Suga aki a hányó Jimint nézte. – Minek iszik ha nem bírja? – ezt hallva Jimin vissza akart valamit szólni neki de ismét hányás lett a vége.

- valakinek el kellene vinni és vizet itatni vele. Attól mindig józan lesz. – pillantottam Taehyungra aki ezt észre véve hevesen rázni kezdte a fejét.

- Én biztos nem! Félek a részeg Jimitől.

- Nekem meg nincs idegzetem a részeg Jimintől . –sóhajtottam fel. Bele törődve sorsomba a fiú felé vettem az irányt de Suga elém lépett.

- nem lenne biztonságos ha ketten lennétek. Majd én leszek a hányóssal , úgy is én vagyok kiosztva mellé. – bár semleges hangon mondta, szemeiben láttam hogy nem bánja a dolgot.

- hát, rendben! – bólintottam. Legalább nyugodt leszek hisz biztonságban lesz Sugával. – Taehyungék? – néztem szét meglepetten.

- előbb mentem el. – szólalt meg ki tudja mi óta Chanyeol. – Te jól vagy?

- persze! Nem ittam olyan sokat. – sötét volt így nem láttam tisztán az arcát. – És te, mennyit ittál?

- nem eleget. – sóhajtott. Én csak nevetve mellé sétáltam.

- akkor ideje változtatni ezen.

Nos igen, így kezdődött el igazán a parti. Miután bementünk a faházba felkaptunk egy-két random üveget majd feltűnésmentesen kisunnyogtunk onnan. Mondjuk így bele gondolva felesleges volt mivel simán csak kisétálhattunk volna velük, senki nem merné számon kérni Chanyeolt . Ahogy kiértünk nevetve siettünk a ház mögé , ahol Chanyeolt kezdem, el követi mivel állítása szerint nem messze van egy kis hely ahol ellehetünk.

- messze van még? - lihegtem. - Rohadt nehéz ebben menni. – emeltem fel ruhám alját, mivel állandóan beleakadt mindenbe.

- Nem, már itt vagyunk. – állt meg majd megvárt engem. – Nézd! – átverekedtük magunkat a bokrokon és végre kiértünk az erőből.

- huha! - csak ennyit tudtam mondani. – Egy dombon voltunk ahonnan belehetett látni a kis faházat és a Park család hatalmas házát ami szinte csillogott a sok fény miatt. Chanyeol leült nem messze tőlem. Miközben figyeltem alakját, be kellet vallanom magamnak, rohadt jól áll neki az öltöny. Lassan hozzá sétáltam majd leakartam ülni de ekkor csak sóhajtava egyenesedtem fel.