Határok nélkül (Baekyeol)

14.rész

- Mennem kel. – egy pillanatig még szemeimbe nézett majd kisietett a szobából.

Egy ártatlan csók volt, összezavarodott érzelmekből született. De nekem akkor is fontossá vált, hisz az első csókom volt.

Lassan nyitottam ki szemeimet, hány óra lehet? Erőtlennek érzem magam így a szokásosnál lassabban ütem fel. Világos van, reggel lehet? kiszállva az ágyból bele bújtam a papucsomba majd kimentem a folyosóra, sehol senki. Miközben lesétáltam a lépcsőn egy érdekes beszélgetés ütötte meg a fülem.

- De ez nem így működik!

- miért nem drágám? Ha felkel elmondod neki a dolgokat utána jön a mi ötletünk.

- Mi? Nem! – vágta rá Chanyeol. –Anyának igaza van ez nem így működik.

- Akkor hogy legyen?- sóhajtott fel.

- Bízzátok rám! Férfiak, mit tudtok ti! – állt fel majd elindult a lépcső felé. Gyorsan felszaladtam a lépcső és úgy csináltam mint aki most ért ide. –Ó, Baekhyun! Felkeltél?

- igen. Jó reggelt! –mosolyogta rá.

- Letudsz jönni? Várj majd a fiúk segíte...

- nem, nem kel. Nem akarok lemenni. – vágtam közbe. – inkább arra vagyok kíváncsi hogy mi történt tegnap.

- értem. – sóhajtott. –Menjünk vissza a szobádba. –mosolygott rám. Ahogy visszamentünk a szobámba leültünk az ágyra. – Baehyun mikor lesz a születésnapod?

- Augusztus 5.-én.

- Értem. Nos, kaptál bárminemű felvilágosítást a szüleidtől otthon?

- milyen téren is? – kérdeztem rá félve.

- a tüzelésről.

- hát, beszéltünk róla de anya azután akart jobban elbeszélgetni róla miután vissza jöttünk a látogatásról .

- értem. Nos anyukád azért akart akkor beszélni vele erről, mivel fél évvel az első tüzelés előtt történik egy hát, egy elő tüzelés. Ez fele olyan erős és nem jár olyan fájdalmakkal mint az első, szóval ne aggódj. Tegnap bevettél egy gyógyszert, mostantól minden nap bekel venned egyet belőle hogy ne történjen meg az ami tegnap.

- Köszönöm és sajnálom, nem akartam gondot okozni. – hajtottam le a fejem.

- Ugyan semmi baj! –tette vállamra a kezeit. – nekem nem adatott meg hogy omega gyermekem szülessen, így örülök hogy most három fiút is kaptam akiknek segíthetek.

- mi..három? Jiminék is...

- nem, ők még nem. De velük is nemsokára meg fog történni ezért nekik még tegnap elmondtam.

- Értem..

- Van még egy dolog amiről beszélni akarok. – igazította meg arcába logó haját. – tudod mi váltja ki az előtüzelést ? - nemlegesen megráztam a fejem. – Az érzelmek és az ingerek. Tegnap Chanyeollal voltál amikor megtörtént. – elvörösödve bámultam a lepedőt miközben hallgattam. – Szerelmes vagy Chanyeolba?

- mi? N-NEM!- ráztam meg hevesen a fejemet.

- Értem. –mosolyodott el. – Chanyeolt is megkérdeztem erről a dologról.

- és..ő mit mondott? – kérdeztem meg halkan.

- Neki is az volt a válasza mint neked. – ahogy kimondta, valamiért rossz érzésem lett. Miért zavar hogy ezt hallottam? Hisz én se vagyok szerelmes belé.

- de akkor miért történt meg?

- igaz hogy nem vagytok szerelmesek, de tápláltok érzelmeket egymás iránt. Ez lehet baráti, testvéri szeretet vagy bizalom, nem kell romantikus érzelem hozzá. A ti esetetekben szerintem az történt hogy most kezdtetek átlépni a felnőtt korba. És a hormonjaitok úgymond, egymásra találtak. Hisz ha megnézed Chanyeolban minden dolog megvan ami egy omegának kell, erő, tekintély és törődés. És benned is megvan minden ami egy alfának kell így nem meglepő hogy köztetek történt meg ez a dolog. De mindenféleképpen meg kellene ezt beszélnetek, hogy tisztázni tudjátok a dolgokat egymás közt, és legfőképpen magatokban.

- Oké, megbeszélem vele.

- Rendbe, ezt örömmel hallom. –mosolygott rám. – Nem vagy éhes?- állt fel.

- de.- nevettem el magam.

- akkor gyere, reggelizzünk.

Ahogy lefelé haladtunk az időjárásról beszéltünk így a lent lévők is megnyugodhattak , nem történt semmi baj. Ahogy leértünk a nagy terembe Jiminék és a Park család többi tagja is ott volt.

- Jó reggelt! –mosolyogtam rájuk.

- Jó reggelt!! –köszönte vissza. Leültem Jimin mellé aki megfogta kezemet az asztal alatt.

- minden oké? –nézett aggódva szemeimbe.

- igen, jól vagyok. – mosolyogtam rá. Békésen telt a reggel és ahogy végeztünk az evéssel a kicsikkel kimentünk játszani.

- Oppa nem jössz?- állt meg előttem egy labdát tartva Yejin.

- Most nem , sajnálom. – simítottam hajára.

- Baekhyunnak most pihennie kell. Gyere játssz velem. - fogta meg kezét Yoora. Hálálkodva néztem rá ahogy elsétált a kislánnyal. Hátra dőltem a napozó székben és éveztem ahogy a nap süti testemet. De amikor valami túl sokáig beárnyékolt , kinyitottam a szemeimet.

- leülhetek?- mosolygott rám Chanyeol.

- ha nem takarod ki továbbra is a napot akkor igen. –ezt hallva csak kuncogott majd leült mellém.

- hogy vagy?

- jól vagyok Chanyeol, semmi bajom. - mosolyogtam rá de ahogy aggódó szemeibe néztem sóhajtottam és felé fordultam. - Már jól vagyok, komolyan!

- Ami tegnap történt én...sokat gondolkoztam rajta. – láttam rajta hogy nagyon keresi a szavakat amivel kifejezheti magát.

- Figyelj, ne aggódj. A tüzelés miatt volt biztos csak a ...hormonjaink miatt volt és, össze voltunk zavarodva de té...

- nem Baekhyun! –szakított félbe. – Én nem így akartam de, nem bánom hogy megtörtént. Én, még nem vagyok biztos magamban de lehet hogy....kedvellek téged. – ahogy kimondta lecsuktam szemeimet és próbáltam nem szívinfarktust kapni.

- Most akkor, ezt vehetem úgy hogy szerelmet vallottál?

- igen, veheted úgy.