Határok nélkül (Baekyeol)

47.rész

- Szerintem az lenne a legjobb ha egyesítenénk a két falkát. –jelentette ki. – Én is párt keresek még, és ahogy látom közülük még egyik sincs megjelölve. – pillantott végig rajtunk.

- Sajnálattal közlöm hogy Kim Taehyung már elvan jegyezve! – hálásan nézet az említett fiú Sungjira.

- Igazából csak az egyikük érdekelne. – és itt rám nézett. – Byun Baekhyun.

Néma csend lett a teremben, Sungjin arcán látható volt hogy nagyon gondolkodik hogyan jöhetnénk ki jól ebből a dologból, én nem hogy gondolkodni, meg se tudtam volna szólalni.

- ez remek ötlet fiam! -lelkesedett fel a férfi. – Remek omegának néz ki, gyönyörű, illedelmes, tökéletes párod lenne.

- Idővel azt is megtanulná hól a helye. – gyilkos pillantást vetettem a fiúra de ő csak jót mosolygott ezen.

- Sajnálom....de ez nem megoldható.

- Miért is nem? – támaszkodott meg a kezein Félix.

-Mivel...- Sungji elhallgatott és kissé csalódottan nézet felém.

- Mivel én fogom elvenni Byun Baekhyunt, akivel párom lesz egész életemen át. – Chanyeol szinte berobbant a terembe és pár pillanat alatt mellém ért és védelmezően maga mögé tolt. – Sajnálom de nem engedhetem hogy elvedd őt!

- Sajnálatos! – sóhajtott fel a fiú. – De ez nem változtat a döntésemen. – jelentette ki. – Vagy a fiú vagy a szerződés. Választhatnak.

- Adjanak egy kis gondolkodási időt. – apa és fia összenéztek majd bólintottak.

- Holnap hajnalban várjuk a válaszukat. –álltak fel. – Remélem okosan döntenek. –nézett végig rajtunk. – Jót tenne a családfánknak ha gyermekeimet egy Oroszlán kláni leszármazott hordaná ki. – ahogy ezt kimondta Chanyeol morogni kezdett.

- Fiam, finomabban a kijelentéseiddel! – szólt rá az apja. – Most vissza mennénk a lakosztályainkba ha nem probléma, hosszú nap áll mögöttünk.

- Természetesen, az alkalmazottaim vissza kíséri önöket.

- Elvégre a szolgáknak ez a dolguk. - vágta még óda Félix majd egy utolsó pillantást vetett ránk.

Miután elhagyták a termet egy emberként sóhajtottunk fel mindannyian.

- Nem ez a faszfej üldözött téged még anno?- szólalt meg először Jimin.

- De, egyből felismertem. Ahogy ő is engem.

- Borzalmasan viselkedik! Nem akarom hogy ilyen ember mellet keljen élned! Kérlek találjatok ki valamit! – ölelt magához Taehyung.

- Mi se szeretnénk ezt. De nagyon mély vízbe dobtak ezzel minket, meg kell tárgyalnom ezt a tanáccsal. Jon, Sun. –fordult a nem messze álló két férfi felé . – Sürgősen hívjátok össze a tanácsot! Huan nénit is hozzátok ide! – a két férfi meghajolt majd sietve el is mentek. – Chanyeol te vidd haza a fiúkat, majd ők beszámolnak mindenről anyádnak, te azonnal gyere majd vissza ide. Siessetek! –bólintottunk majd sietve elhagytuk az épületek.

- Végre hogy kijöttetek, hova sietett annyira Jon és ... - Jungkook nem tudta befejezni mivel Taehyung egyből karajiba vetette magát. – Mi történt? – nézett ránk rémülve.

- Haza kel mennünk, gyere te is és útközben elmondjuk. – Chanyeol nagyon feszült volt, ahogy mi is.

Amire hazaértünk röviden elmondtunk mindent Jungkooknak aki majd fel robbant, állítása szerit ha csak bele gondol hogy Taehyungot akarnák elvinni leszedné annak a hólyag Félíxnek a fejét.

- Nem is fogom annyiba hagyni. – állt meg az ajtóban Chanyeol. –Nem fogom hagyni hogy elvigyen, de most menjetek be.

- Sok szerencsét!

Jungkook és Chanyeol egyből átváltoztak és futásnak eredtek. Mi is ahogy beértünk a házba a nappali felé vettük az irányt.

- Itt vannak a nap sztárjai! – fogadott minket mosolyogva Younmi , de ahogy meglátta megviselt külsőnket egyből eltűnt a mosoly arcáról. – Mi történt?

- Y-Younmi. – magamat is megleptem ahogy megéreztem arcomon végig csorduló könnyeket, de nem bírtam tovább. – Younmi! – egyből a nőhöz siettem és karjaim közé zártam amivel a frászt hoztam rá. Keserves sírásba kezdtem amitől a többiek el se tudták mondani mi történt csak miután sikerült lecsillapodnom.

- Így ni, ügyes vagy Baekhyun! Nyugodj meg, nem lesz semmi baj! – csitított miközben hátamat simogatta. Még mindig karjai közt voltam csak immáron a kanapén ültünk. – Megértem a fájdalmadat. Ne feledd! – emelte fel a fejemet. – Senki nem fogja ezt annyiban hagyni! Eddig se voltunk jóba velük ezután se kell, most már legalább okkal nem fogjuk szívlelni egymást! Inkább ez mint hogy elveszítsünk téged.

- Köszönöm! – szipogva néztem fel a nőre. Rá volt szükségem, ez idő alatt olyan lett mintha a második anyám lenne. És nem csak én, a többiek is így gondolják.