Smaragd és Ónix

50. Fejezet

Zelia

Mire felfoghattam volna, mi történik, már kitört a káosz.

Kitört a háború.

Az erdőből az ellenség megállíthatatlanul rontott ránk.

A csapataink egyként ugrottak bele a harcba. Kiáltások, hörgések, halálsikolyok törték meg az erdő csendjét.

Amerre néztem árnysugarakat, fénysugarakat, kivillanó szemfogakat, késeket és vért láttam.

Elijahra néztem. Úgy nézett ki, mint egy vérbeli ragadozó, miközben éppen kitépte egy Sahir boszorkány szívét.

Mi a faszt álldigálsz nézelődve, Zelia?! Ordítottam rá magamra gondolatban.

Felszívtam magam és harcba szálltam.
Az erőm ellen senkinek nem volt esélye. Kíméletlenül rázúdítottam a szikrákat az ellenségre.

Az egyik Sahir követő ordítva rohant felém szikrákat szórva rám. A lábaira irányítottam az erőmet és csettintettem. Abban a pillanatban lecövekelt. A lábain szúrós indák kezdtek felkúszni. Pillanatok alatt benőtték a testét és üveges tekintettel dőlt el.

Alianat ketten tartották sakkban. Két kezemmel kört írtam le és egy hatalmas energiagömböt hoztam létre, amit Aliana támadói felé löktem. Mindketten fennakadt szemekkel estek össze.

Hirtelen két nyirkos kéz szorult a nyakamra. Nem kaptam levegőt.

A következő pillanatban csak hörgő gurgulászást hallottam és valami meleg nedves dolog fröccsent a nyakamra.
Megfordultam és Elijah láttam véres szájjal. Feltépte az ellenség torkát. Vagyis, ami a nyakamon van, az vér. Egy hanyag mozdulattal letöröltem.

Monát és Liamet kerestem a tömegben. Sehol nem láttam őket. A rohadékok.

De nem értem rá ezen agyalni, mert amit a következő pillanatban láttam, az kiűzött mindent a fejemből. Jason a földön feküdt. Fölötte egy vámpír magasodott. A szemfogai kivillantak és belemélyesztette Jason nyakába.
Rohanni akartam felé, de elzárták az utat előttem.

Egy erőteret hoztam létre magam körül, amihez ha csak hozzáért az ellenség, azonnal holtan esett össze. Így a holttesteken átlépve siettem Jasonhöz. A vámpír hátához értem, mire egyből elengedte Jasont. Hátratándorodott és torka szakadtából ordítani kezdett fájdalmában. Belülről kezdett égni. Nem sokkal később már csak hamu maradt utána. Letérdeltem Jasonhöz és a harapáshoz érintettem az ujjamat. A seb elkezdett begyógyulni.
Rámosolyogtam. Megmenekült. Rendben lesz.

Volt egy szívdobbanásnyi idő, amikor már tudtam, hogy nagy a baj, de próbáltam megnyugtatni magam.

- Királynőm - mondta elhaló hangon - Köszönöm, hogy szolgálhattalak.
- Ne mondj ilyet, baszki - ripakodtam rá. - Rendbe jössz. Meggyógyulsz.

Fájdalmasan rám mosolygott. Az orrából vér kezdett folyni.

- Hozd el a békét - suttogta. - Csak neked sikerülhet.
Egyre sápadtabb lett. A füléből is vér szivárgott. Nem! Nem!

- Királynőm - mosolygott rám, majd üvegessé vált a tekintete.
- Jason! Jason! JASON! - szólítgattam, de már nem jött válasz.

Nem! Nem!

- NEEEEM! - ordítottam fel, amitől az erőm elszabadult és földre taszított mindenkit, aki 10 méteres sugárban volt tőlem.
Egy erős kezet éreztem a vállamon. Tudtam, hogy Elijah az.

- Csinálj valamit! - utasítottam rá sem nézve. - Mentsd meg!
- Nem lehetséges - mondta megértően.
- Csinálj már valamit! - kiabáltam rá.
- Nem segíthetünk rajta. Elment.

Két tenyeremet a mellkasára helyeztem. Forróság járta át a kezemet, arany fénnyel világítva meg Jason mellkasát. Nagyon erősen koncentráltam. Vártam a villanást. De nem volt villanás. Az arany fény lassan kialudt. Még egyszer megpróbáltam. Nem sikerült.

A fény kialudt.

Jason nem mozdult.

Meghalt.