Smaragd és Ónix

12. Fejezet

Elijah

Axel és Eric csapata nagyobb volt, mint azt elsőre sejtettem. Mindegyikük egy szó nélkül az életét adta volna a vámpírközösségért. Akadtak köztük, akik majdnem annyira halálos gyilkológépnek bizonyultak, mintcsak az öcsém vagy én magam. De tudtam, hogy hiába vagyunk felkészülve, a lehetőség, hogy mindannyian odaveszhetünk, ott lógott a levegőben. A háború sok áldozattal jár és mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy megvédjem a sajátjaimat. De hogyan harcolhatnék boszorkányok ellen, amikor két szerettem is boszorkány? Beszélnem kellett Zeliával. Szinte biztos voltam benne, hogy ő a lehetséges királynő. És abban is biztos voltam, hogy ez volt az, amit titkolt előlem. Elmentem hozzá és elmondtam neki mindent. Tartottam az esetleges reakciójától. Ahogy attól is, hogy a távozásomat kéri. Magamtól nem lettem volna képes elhagyni, csak ha ő maga dönt úgy. Meglepődtem, amikor megkérdezte, hogy vele töltöm-e az éjszakát. Semmire sem vágytam jobban, mint hogy vele legyek. Imádom, amikor az egyik pillanatban pironkodva néz rám, a következő pillanatban pedig olyat tesz, amire valószínűleg ő maga sem számított. Például bejött hozzám a fürdőszobába. Nem sok választott el attól, hogy zuhanyzó oldalához szorítsam és magamévá tegyem. De vártam. Az is elég volt, hogy ott volt velem. A meleg víztől nedves testünk egymáshoz simult. És csak ez számított.
Együtt aludni vele maga volt a tökély. Ahogy elaludt a karjaimban, az én jéghideg szívem teljesen felolvadt. Mindent meg fogok tenni, hogy boldog legyen.

Másnap reggel korán keltem, hogy reggelit készíthessek neki. Gyönyörű volt kócos hajjal, smink nélkül, egy pólóban. Láttam, hogy direkt olyan fehérneműket pakol ki az ágyra, amivel úgy gondolta, hogy felcsigáz. Az igazság az, hogy ő, a lénye az, ami miatt elvesztem a fejemet. De Liam is pont a legrosszabbkor telefonált. Eldöntöttem, hogy ezentúl nem hagyom, hogy elkapjon a hév, mert láttam Zelián, hogy rosszul érinti és emiatt szabadkozik. Az első együttlétünkre csakis úgy kerülhet sor, hogy biztos vagyok abban, hogy senki és semmi nem fog megzavarni. Csakis rá akarok koncentrálni. Akkor és ott eldöntöttem, hogy ezentúl rendesen csináljuk. Elhívom vacsorázni, virágot viszek neki, kézenfogva andalgunk.

Az a tetű persze direkt fel akart idegesíteni. Olyan látványosan ölelte meg, mintha azt hinné, hogy sérthetetlen. Hallottam minden szavukat a vampírhallásomnak köszönhetően. A patkány teljesen le akarta nyűgözni Zeliat. Odaadta neki az autóját. Ő rám nézett, mintha a beleegyezésemre várna. De nem tettem semmit. Meg akartam adni neki a szabad akarat jogát. Amikor elhajtottak, elővettem a telefonomat és felhívtam Nicholast.

- Szervusz, öcsém! Hogy állnak a dolgok?

- Szia, Elijah. Itt minden remekül alakul. Már majdnem minden közösség vezetőjével beszéltem. Felkészülnek az esetleges háborúra. Ott hogy alakul?

- Alex és Eric csapata az egyik legjobb, amivel valaha is találkoztam. Erősek. Nagyon erősek.

- Húgunk felől hallottál valamit?

- Sajnálatos módon nem.

- Van egy olyan érzésem, hogy New Yorkban fog kezdődni minden és onnan fog kiterjedni.

- Egyetértek veled, Nicholas.

- A boszorkányokról hallani valamit?

- Semmit. Túl nagy a csend. Gyanúsan nagy a nyugalom.

- Erre számítottunk. A királynőről tudni valamit?

Az agyam lázasan zakatolt. Ha elmondom az öcsémnek, hogy a lehetséges királynő közelebb áll hozzám, mint azt bárki is gondolná, akkor elszabadulna a pokol. Ha hazudok, akkor elárulom a saját családomat. Az arany középutat kellett választanom.

- Egyelőre csak lehetséges felvetések vannak.

- Nagyjából 2 hét múlva hazatérek. Ha bármi történik, jelentkezz!

Megpróbáltam elérni a húgomat, de csak az üzenetrögzítő kapcsolt be. Tudtam, hogy egy ideig nem léphet kapcsolatba velünk, mégis aggodalommal töltött el. Mit tudtam tenni?

Felkerestem Yvette-t.

- Üdv Elijah - mosolyogva fogadott.

- Üdvözöllek! Úgy látom, nem vagy meglepve a látogatásom miatt.

- Számítottam rá, hogy felkeresel. Fáradj beljebb! Mit tehetek érted?

- A segítségedet kérem.

- Mi lenne az?

- Van egy ismerősöm, aki régóta elnyomja az erejét és kitörései vannak.

- Ah, szóval azt szeretnéd, ha konkrétan neki segítenék. - nem kérdés volt, mégis bólintottam.

- Tanítsam meg, hogy hogyan tud bánni az erejével?

- Megkérlek.

Egy pillanatig elgondolkodott.

- Jól sejtem, hogy nem közömbös számodra a hölgy? Különben nem kérnéd a segítségemet.

- Yvette, ami te és én közöttem volt... - kezdtem volna bele, de közbevágott.

- Bele se kezdj! Ami köztünk volt, az régen történt, elmúlt. Csak remélem, hogy nem úgy végzitek, mint mi.

- Mi a válaszod? Segítesz?

- Nekem ebből mi hasznom van?

- Megadom neked, amire vágysz!

- Valóban? És mire vágyok?

- Még mindig vámpírrá akarsz válni?

- Oh, drágám. Miattad akartam vámpír lenni. De nem mondom, hogy nem csábít még mindig.

- Mondd, hogy mit szeretnél!

- Ígéretet.

- Mire?

- Arra, hogyha háború lesz, akkor mindenáron megvédesz. Még ha el is kell ezzel árulnod azokat, akiket szeretsz. Az átváltozást pedig még meggondolom.

Haboztam. Többet tud, mint amennyit elárult.

- Legyen. Ha itt és most alkut kötünk.

- Gondolom, nem maradhat ki a vérpecsét sem - mondta, mire megráztam a fejemet.

Odalépett a szekrényéhez és kivette belőle, amire szükség volt. Mandragórát, egy ezüstkelyhet és egy éles pengéjű kést. Nem szívesen szövetkeztem vele, de nem láttam más lehetőséget. A növényt belemorzsolta a kehelybe, mind a ketten felhasítottuk a tenyerünket és rácsepegtettük a mandragórára.

- Én, Elijah Black megígérem, hogy Yvette L'art-ot minden erőmmel védelmezni fogom egy esetleges háború vagy támadás során, ha kéri, vámpírrá változtatom. Cserébe azt kérem, hogy Yvette L'art Zelia Parkreed-nek segítsen megtanulnia, hogyan bánjon az erejével, hogyan tudja jóra használni. Teljes hűséget várok el. Je jure!*

(Francia. Jelentése: Esküszöm!)*

- Én, Yvette L'art megígérem, hogy Zelia Parkreed-nek segítek megtanulni, hogyan bánjon az erejével, hogyan tudja jóra használni. Cserébe azt kérem, hogy Elijah Black minden erejével védelmezzen egy esetleges háborúban vagy támadás során, akár árulás árán is. Ha kérem, változtasson vámpírrá. Je jure!

Yvette meggyújtotta az összekeveredett vérünkkel átitatott mandragórát. A kehelyből vöröses füst szállt fel, ami azt jelentette, hogy sikerült. Imárron az ígéretünk teljes, amit mágia köt össze. Megkértem Yvette-t, hogy először nálunk találkozzon Zeliával. Szerencsére beleegyezett. Elővettem a telefonomat.

Van kedved ma velem ebédelni?

Nem kellett sokáig várnom a válaszra.

Déltől 1-ig van ebédszünet.

Délre érted megyek a kiadó elé.
Írtam a választ.

Ahogy ígértem, délben ott voltam érte. Kivételesen autóval mentem érte, tekintve, hogy neki nincs vámpírsebessége.