Smaragd és Ónix

3. Fejezet

Elijah

Nem értettem, mi történt. Talán megijesztettem? Olyan viharosan távozott, hogy lehetőségem sem volt megkérdezni. Azt mindenesetre tudtam, hogy mai este után megváltozott minden. Ő lett a gyengepontom. Nem tértem vissza az estélyre, nem volt értelme. Inkább elvonultam a szobámba. Nem akartam senkivel társalogni. Zelia járt a fejemben. Minél többet gondoltam rá, annál inkább meg voltam róla győződve, hogy ő lesz az, aki miatt le kell küzdenem a démonjaimat. Pedig azokból volt éppen elég.

Zelia

Amikor megéreztem a vállaimból az ujjam felé tartó erőmet, tudtam hogy mennem kell. Azonnal. Muszáj volt otthagynom Elijah-t. Miközben az erdő felé futottam és imádkoztam, hogy időben odaérjek, emlékképek villantak fel a múltból. A múltból, amikor utoljára éreztem ezt a sürgető bizsergést.

Késő este volt. Munkából igyekeztem hazafelé, amikor megéreztem. Nem tudtam irányítani, nem tudtam , amikor megláttam őket. Pillanatokkal később kirobbant belőlem. Vakító fény, hatalmas durranás. Sikolyok, halálhörgések, pánik... Az emlékek szertefoszlottak.

Már égett a tüdőm és majd' leszakadtak a lábaim, úgy rohantam. A ruhám nem éppen futáshoz volt tervezve. Beértem az erdőbe. A ruhámba beleakadó gallyak és ágak lassításra késztettek. Próbáltam minél beljebb hatolni a sűrű erdőben. Éreztem, hogy nem tudom tovább visszatartani a kitörést. Hagytam, hogy szabadon áramoljon az ujjaimba. Vakító fény, majd sötétség.

Másnap reggel az erdőben tértem magamhoz. Felültem és körülnéztem. Elszenesedett fák, kiégett fű és halott madarak vettek körül. Hát ez kurva jó... De legalább nem halt meg most senki. Nagy nehezen feltápászkodtam. A fejem szét akart robbanni. Nem tudtam, hogy a másnaposságtól vagy a mágiától. Egy pillanatra megszédültem. Haza kell mennem. Szükségem van egy fejfájáscsillapítóra, egy bitang erős kávéra és talán egy kis pihenésre. Szerencsémre nagyon korán volt még, az utcán csak páran lézengtek. Meg is bámultak, de nem törődtem velük. A cél a mielőbbi hazajutás volt. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor beléptem a lakásba. Egyből a gyógyszeres fiókhoz rohantam és kettő Aspirint vettem ki, amiket kapkodva nyeltem lenegy nagy pohár vízzel. Főztem egy méregerős kávét magamnak és úgy döntöttem, hogy letusolok. A forró víz segített csillapítani sajgó fejemet. Hallottam, hogy a nappaliban megcsörren a mobilom. Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel, majd később visszahívom, bárki is legyen az. 20 perccel később kiléptem a zuhanyzóból. Egy törölközőt tekertem magam köré. Belenéztem a tükörbe és egy vörös hajú, világító smaragdzöld szemű hullasápadt roncs nézett szembe velem. Csodás, úgy festek, mint a mosott szar. Lemondóan sóhajtottam és kiléptem a fürdőből. A gardróbból elővettem egy fekete topot és egy szürke sortot. Ekkor újra megszólalt a mobilom. Közben teljesen el is felejtkeztem róla. Megnéztem a kijelzőt. Hella.

- Szia, miújság? - szóltam bele.

- Neked teljesen elment az eszed, baszd meg? - harsogta bele olyan hangerővel, hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont.

Megszólalni sem hagyott.

- Először elájulsz, aztán meg csak úgy eltűnsz! Már mindenhol kerestelek.

- Ne haragudj - mondtam bűnbánóan.

- Nagyon aggódtam érted. - enyhült meg. - Jól vagy? Hol vagy? Minden rendben? Mi történt?

- Itthon vagyok - válaszoltam. - Átjössz?

- 15 perc és ott vagyok.

Ameddig Hellára vártam, addig elindítottam egy mosást és bepakoltam a mosogatógépet. Egyedül éltem ebben a helyes lakásban. Három szoba, egy amerikai konyhás nappali, fürdő, wc és erkély. Igaziból nem volt szükségem ekkora lakásra, de nagyon nagyon jó áron jutottam hozzá. Leültem a kanapéra és a kezembe vettem a mobilomat. 20 nem fogadott hívás Hellàtól és ugyanennyi sms tőle. Tényleg aggódott értem, amitől elfogott a bűntudat. Ahogyan pörgettem az üzeneteket, megláttam, hogy van egy, ami számomra ismeretlen számról jött. Megnyitottam és a szívem úgy elkezdett verni, mintha most futottam volna le egy maratont.

Kedves Zelia!

Remélem, hogy nem én ijesztettelek el, mert azt nem bocsájtanám meg magamnak. Sajnálom, ha mégis így történt. Reménykedem benne, hogy jól vagy és szívesen viszontlátnálak.

Elijah

Hu, bassza meg! Le kell nyugodnom, mert annyira remegett a kezem, hogy majdnem elejtettem a telefont. Az agyam vadul zakatolt, a vér lüktetett a fülemben, a szívem pedig majdnem kiugrott a helyéről. Mit írjak neki? Mit írjak neki? Mit írjak neki? Egyáltalán válaszoljak? Tudom, hogy nem szabadna most kapcsolatba bonyolódnom. Az agyam azt kiabálta, hogy felejtsem el, a szívem viszont, az az álnok szívem azt suttogta, hogy most azonnal hívjam fel. Már éppen egy mini pánikroham kezdett eluralkodni rajtam, amikor kopogtak. Hella megérkezett.