Zelia
Ha őszinte akarok lenni, akkor nőiesen megmondom, hogy be voltam szarva. Remegő kézzel vettem elő a szekrényből egy smaragzöld pólót és egy fekete leggingset. Az sosem árt, ha kényelmes ruha van rajtam. A hajamat befontam és felkötöttem. Miután belebújtam a sportcipőmbe, Elijah-ra néztem. Egy pillanatra elvesztem a fekete szempárban. Odalépett hozzám és megölelt. Mélyen beszívtam mámorító illatát. Muszáj volt elengednem, különben sírva fakadtam volna. És most nincs helye gyengeségnek. Az emeletről leérve láttam, hogy mindenki a nappaliban áll. Aliana odalépett hozzám.
- A tisztáson leszek, ott várlak - mondta bátorítóan mosolyogva.
- Köszönöm - feleltem halkan.
Hella lépett oda hozzám.
- Nehogy sírni merj! - figyelmeztettem a könnyeimmel küzdve.
- Eszembe sem jutna - de már folytak is a könnyei az arcán, miközben szoros ölelésbe zárt.
Két könnycsepp gördült le az arcomon, miközben elhúzódtam. Indulnom kell.
- Tudom - suttogta Hella.
A ki nem mondott búcsú ott lebegett közöttünk. A szívem összefacsarodott. Esélyem sem volt összetörni, hirtelen Nick ölelt meg.
- Na, erre nem számítottam - mondtam meglepődve.
- Megmentettél. Most menj és mentsd meg a többieket. Rúgj szét néhány segget - kacsintott.
Felnevettem. De hamisnak hallottam a saját nevetésemet. Megráztam a fejemet. Még egyszer rájuk néztem és elindultam az ajtó felé. A kilincs felé nyúlva megálltam egy pillanatra. Ha még egyszer rájuk nézek, nem biztos, hogy le tudom nyomni a kilincset.
Hatalmasat sóhajtottam és kinyitottam az ajtót, hogy belépjek az éjszakába és beteljesítsem a sorsomat.
YOU ARE READING
Smaragd és Ónix
FantasyA Sahir boszorkányok el akarják törölni a Föld színéről ősi ellenségüket, a vámpírokat. Zelia egy fiatal nő, aki csak normális életet szeretne élni. Hiába próbálja titkolni az erejét, el kell fogadnia, hogy boszorkány. És ekkor találkozik Vele. Fá...
