Smaragd és Ónix

20. Fejezet

Zelia

A lakásba lépve úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Mármint nem úgy értem, hogy elvittek valamit. Hanem üresnek tűnt. Nem volt benne... Nem is tudom. Élet, fény.

Ittam egy kávét és közben felhívtam Hellát. Hosszan csengett, mire felvette. Megígérte, hogy átjön. De annyira furcsa volt. Reméltem, hogy ki fog derülni, mi a baj.
Fél óra múlva meg is érkezett. Láttam rajta, hogy valami nincsen rendben. Sosem voltam az a fajta, aki engedi a házban való dohányzást, de most az egyszer kivételt tettem, mert úgy gondoltam, hogy szükségünk lehet közben egy-egy szálra. Az ablakokat kinyitottam és leültünk a kanapéra.

- Kérsz valamit? - kérdeztem.

- Egy kávét, köszönöm.

Mikor visszatértem a kávéval, letettem az asztalra és egy ideig csak némán ültünk egymással szemben. Nem bírtam tovább.

- Hella! Mondd el, hogy mi a baj! Megbántottalak? Vagy valami történt?

Láttam rajta, hogy azon tépelődik, hogy mit is mondjon. Egy pillanatra tényleg megijedtem. Mi lehet a baj?

- Nem is tudom, hogy kezdjem. Őszinte leszek. Féltékeny vagyok!

- Féltékeny vagy? Mire? - kerekedtek el a szemeim.

- Rád.

- Rááám??

- Rád.

Megkönnyebbülten nevettem fel.

- Ne haragudj, de egyszerűen nem értem.

- Hát nem veszed észre? Szuper munkád van, szuper lakásod, baromi jól nézel ki, egy félisten a pasid, aki nem mellesleg vett egy házat neked... Még Liam is odavan érted.

- Állj, állj! Liammel csak ismerősök vagyunk. Talán barátok, bár inkább csak ismerősök.

- Mégis ő akar tanítani téged.

- Bakker. Elmondta.

- Igen, el - nézett rám bosszúsan.

- El akartam mondani. De mivel megbeszéltük, hogy mégsem, ezért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.

- Mégsem mondtad el.

- Ne haragudj, Hella. De egyszerűen nem tűnt annyira fontosnak. Az életem meg nem olyan szipi-szupi, mint amilyennek te látod. Tudod nagyon jól, sőt talán te tudod a legjobban, hogy mi van a háttérben.

- Tudom - sütötte le a szemét.

- Az is lehet, hogy ma este megtalálnak és...és... - nem fejeztem be a mondatot.

Tényleg szükségem volt egy cigire. Még hogy rám lenne féltékeny. Nonszensznek tűnt az egész. Megfogta a kezemet.

- Hülye voltam. Sajnálom.

- Dehogy. Nincs miért bocsánatot kérned. Te vagy a legjobb barátnőm. Te vagy a családom.

- Te is nekem. De inkább mesélj! Milyen volt a hétvégéd?

Rendesen elpirultam, ahogyan felidéztem magamban Elijah érintését a combomon, a száját, a nyelvét és azt, amilyen örömet okozott nekem. Nem mentem bele részletesen a beszámolóba. Túlságosan intim volt. Meg akartam tartani magamnak jópár részletet. Hella is elmesélte, hogy alakult a „nemrandi" Liammel. Láttam a barátnőm szemében, hogy kezd belezúgni.
Csak remélni tudtam, hogy Liam nem fogja átverni.
Vagyis ajánlom neki, hogy ne bassza át a barátnőmet!