Smaragd és Ónix

26. Fejezet

Zelia

A szememet kinyitva láttam, hogy Elijah megkövülten ül velem szemben. Három ablak kitört, az orromból vér folyt, a gyertyák mind kialudtak, a figura a tenyeremen mély nyomott hagyott. Elengedtem Elijah kezét és felálltam a padlóról. Apró kört írtam le a kezemmel, mire az ablakok újra épek voltak. Elijah-hoz fordultam.

- Londonban van. Vagyis London egyik elhagyatott, kies, talán külvárosi részén. Erdő veszi körül a házat.

- Nagyon büszke vagyok rád- mondta és megölelt.

Én pedig mélyen beszívtam az illatát. Legszívesebben így maradtam volna örökké, de tudtam, hogy mennünk kell.

- Fel kell hívnom Nicholast és be kell számolnom neki a fejleményekről - szakította meg a pillanatot.

Nicholas... Érdekes lesz a találkozás, az már egyszer biztos. Miután Elijah befejezte a telefonálást odalépett hozzám, magához húzott és megcsókolt. Az áruló térdeim majdnem összecsuklottak. Annyira nagy hatással van rám ez a pasi, hogy egy csókjától szinte elájulok. Lassan 29 évesen kamasz érzéseim vannak. Mondjuk ilyen erős vonzást soha nem éreztem senki iránt. Ha belegondolok, 17 éves koromban elképzelni sem tudtam volna, hogy egyszer egy vámpírba leszek szerelmes... Mondjuk akkoriban egészen más problémáim voltak...

A csókja szédítő volt. Valószínűleg sosem lesz olyan, hogy ne táncoljanak pillangók a gyomromban, amikor megcsókol. Nem akartam semmi másra koncentrálni, csakis rá. Egy pillanatra elszakadtam tőle.

- Mikor megy a gép? - kérdeztem kissé zihálva.

- 2 óra múlva.

- Mennyi idő alatt érünk a reptérre?

- Autóval vagy vámpírsebességgel?

- Is-is.

- Autóval kb 1 óra. Velem negyed óra.

- Hmm. Akkor van egy kis időnk, ugye?

- Igen.

A szemembe nézett és olyan féloldalas mosolyt villantott rám, hogy nem bírtam visszafogni magam. Az ingje gombjaival nem is bajlódtam, csak letéptem róla. Erre vörös fény lobbant a szemében. Olyan sebességgel és erővel kerültünk a kanapéra, hogy a bútor elcsúszott vagy 2 métert. Pillanatok alatt lekerült mindkettőnkről az összes ruhadarab. Nem mondanám, hogy visszafogtuk magunkat.

- Oh, baszd meg - szaladt ki a számon, ahogy belémhatolt.

- Ahogy óhajtod, drágám - mondta nagy vigyorral.

Nem finomkodott, az már egyszer biztos. Megint véresre karmoltam a hátát, miközben minden egyes lökéssel közelebb kerültem az orgazmushoz. De úgy vettem észre, hogy ez egyáltalán nem zavarta. A nevét kiabálva élveztem el, amitől ő is csúcsra ért. A kiabálásom közben egy hatalmas reccsenést hallottam. Szívrohamot kaptam? Vagy ránk zuhan a tető? Nem. A kanapé tört el. Abban a pillanatban nem igazán érdekelt a bútor. Megcsókoltam őt, mielőtt megszólalhatott volna. Egy ideig még úgy maradtunk, összefonódva a törött kanapén, majd egy gyors zuhanyzás után felöltöztünk és indulásra készen álltunk. Autóval mentünk és hagytam, hogy ő vezessen. Útközben a combomra tette a kezét.

- Bocsánatot kérek a kanapé miatt, kissé elvesztettem az önuralmamat - mondta.

- Semmi gond. Meg kell hagyni, hogy nem voltál semmi.

Rám mosolygott, amitől megint remegni kezdett a gyomrom. Mit csinál velem? Az tiszta sor, hogy odavagyok érte. Na, de ennyire? Szinte már függő vagyok. Vagy őrült? Vagy csak szerelmes? Végülis a kettő nem áll annyira távol egymástól. A szerelmet és az őrületet csak egy hajszál választja el. Vagy az is lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Nem egészen egy óra volt az út. A reptér csarnokában megláttam Nicholast. Na, szuper. Csodás utazás lesz. Mögüle Yvette lépett ki. Hát, ez még jobb... Az exet is vigyük magunkkal... Tudtam, hogy segíthet nekünk, de azért na.

- Végre, hogy ideértetek - puffogott Nicholas.