Smaragd és Ónix

21. Fejezet

Elijah

- A boszorkányokról és a húgunkról még mindig nincsen semmi hír? - kérdezte Nicholas a telefonban.

- Sajnálatos módon nincsen.

- Rendezzünk egy bulit.

- Drága öcsém, beverted a fejedet? Ilyen időkben szórakozni akarsz?

- Dehogy, bátyám. Meghívunk mindenkit. Hátha az estély alatt kiderül, miben mesterkednek. Egy kis alkohol sok boszorkány nyelvét megoldja.

- Így már nem tűnik rossz ötletnek. Mikor érkezel haza?

- Holnap. Hétvégére megrendezzük a bulit.

- Várlak, öcsém.

Még több szövetségesre lesz szükségünk. A zsigereimben éreztem, hogy hamarosan harc lesz, sok halottal. Nick holnap hazajön és átbeszéltük a tervet. És be fogom mutatni neki Zeliat. Reménykedtem, hogy jól fog reagálni. Megpróbáltam felhívni Aliana-t, de a telefonja ki volt kapcsolva. Aggódtam érte. Hiába ígérte meg Adeline, hogy megóvja, nem bízhattam meg benne. Meg kell védenem a sajátjaimat, a családomat.
És ebbe már Zelia is beletartozott.

Zelia

Hétfőn nehéz volt visszarázódni a munkába. A kéziratok olvasása közben folyton elkalandoztak a gondolataim és ez sajnos a munkámon is meglátszott. Nem győztem bocsánatot kérni Jack-től. Szerencsére egyáltalán nem haragudott, sőt megkért, hogy mára hagyjam a kéziratokat. Adott pár telefonszámot és kérte, hogy beszéljek meg velük másnapra egy találkozót Jack-el. Örömmel láttam, hogy felírta azoknak a lehetséges íróknak a számát is, akiknek én véleményeztem a kéziratát. Szerencsére ezzel viszonylag hamar megvoltam és Jack 1 órakor azt mondta, hogy hazamehetek. Ennek tényleg nagyon örültem. Írtam Elijah-nak, hogy hamarabb végeztem. Megígérte, hogy negyed órán belül értem jön. A hallban voltam már, amikor összefutottam Liammel.

- Szia. Miújság? - kérdezte.

- Szia. Jack hamarabb elengedett.

- Az jó. Van kedved meginni velem egy kávét?

- Oh, ne haragudj, de Elijah szerintem már itt is van értem. Amúgy meg Hella ma 2-kor végez.

- Öhm, oké.

- De úgyis kérni szerettem volna tőled valamit.

- Bármit - vágta rá túl gyorsan, mire felvontam a szemöldökömet.

- Kérlek, bánj rendesen Hellával!

- Persze.

Ekkor csippant a telefonom. Elijah írt, hogy kint vár rám.

- De most mennem kell. Elijah itt van.

- Persze, persze. Akkor majd máskor. Szia.

- Szia.

Nem tudtam mire vélni Liam reakcióját, de nem töprengtem rajta sokat, mert ahogyan megláttam Elijah-t, minden más gondolat elillant a fejemből. A pillangók a gyomromban megint vad táncot jártak, ahogy rám mosolygott. Egy gyors csókkal köszöntött és beszálltunk a kocsiba.

- Hogy tellt a napod?

- Egész jól. Találkozót beszéltem meg pár lehetséges íróval Jacknek. És képzeld! Azokkal is találkozik, akiknek a kéziratait pozitívan véleményeztem.

- Ez nagyon jó hír. De nem is volt kérdés, hogy legjobb embert vette fel a főnököd a személyedben.

- Oh, kedves vagy. De egyáltalán nem vagyok a legjobb - pirultam el.

- Van mára egy meglepetésem.

- Vettél nekem még egy házat? - nevettem el magam.

- Nem. Bemutatlak az öcsémnek.