Smaragd és Ónix

24. Fejezet

Zelia

Ilyen szar éjszakám is régen volt. Rémálmaim voltak, amiben azt láttam, hogy megölök mindenkit. Mindenhol vér volt és sikolyok és fájdalmas halálhörgések.

Reggel megpróbáltam valami emberi kinézetet kölcsönözni magamnak. Nagyon ritkán használok alapozót, de ahogyan megláttam az arcomat a tükörben, egyből tudtam, hogy itt már csak az segíthet. Nem teljesen fedte el a szemem alatt sötétlő karikákat, de egy fokkal talán jobb volt. Két kávét ittam és elindultam a munkába. Valahogy túl kellett élnem ezt a napot. Eldöntöttem, hogy mihelyst hazaérek a munkából, lefekszem aludni.
A főnököm egy meglepetéssel várt. Szerette volna, ha én is részt veszek a leendő írókkal való találkozón. Hát, csodálatos. Úgy néztem ki, mint a mosott szar és úgy is éreztem magam, de össze kellett kapnom magam, mert ez Jack bizalmának a jele volt. Szerencsére a reggeli két méregerős kávé hatni kezdett, így sikeresen végigvittem a munkanapot. A főnököm is észrevette, hogy nem vagyok a toppon. Miiután az utolsó vendégünk is távozott, javasolta, hogy vigyem haza a megmaradt pár kéziratot, otthon olvassam el és véleményezzem. Péntekig kell leadnom, addig otthon maradhatok. Nem semmi egy főnököm van, az már egyszer biztos. Metróval mentem haza, közben azon gondolkoztam, hogy jó lenne, ha már rászánnám magamat arra, hogy vegyek végre egy autót. A szüleimtől rengeteg pénzt örököltem a haláluk után és az előző munkahelyeim mellett is sikerült félretennem. A lakást nagyon jó áron sikerült megvennem, vagyis pénzem az volt rá . Elhatároztam, hogy a napokban veszek is egy autót. De most csak pihenni akartam. Hazaérve, első utam a fürdőbe vezetett. Vagy fél órát álltam a zuhany alatt. Nagyon jól esett. Egy szál törölközőben léptem ki, amiről eszembe jutott Elijah és összeszorult a gyomrom. Gyorsan felvettem egy vékony kis ruhát és elfeküdtem az ágyon. Már majdnem elaludtam, amikor csörögni kezdett a mobilom. Hát, persze hogy ilyenkor hívnak... A szám nem volt ismerős.

- Halló? – szóltam bele álmosan.
- Szia. Yvette vagyok. Remélem, nem zavarlak.

Ahogy meghallottam a hangját, kiszállt a szememből az álom és felültem az ágyon.

- Öhm, szia. Nem zavarsz.
- Csak azért hívlak, mert hallottam a kis dologról és segíteni szeretnék neked.

Fasza... Gondolom, Elijah kérte, hogy hívjon fel. Már a gondolatára is belesajdult a szívem.

- Aha.
- Tudnánk ma találkozni?
- Hm. Tudnál nekem pár órát adni? Nagyon kimerült vagyok, nem aludtam jól az éjjel.
- Rémálmok?
- Honnan tudod?
- Édesem, nem ma kezdtem.
- Igen, rémálmok.
- Igyál meg egy bögre mandragóra teát kamillával keverve. Segít elűzni a rossz álmokat. Ha van esetleg levendula füstölőd otthon, akkor egyet égess el.
- Köszönöm.
- Szívesen.
- Akkor majd hívlak. Szia.
- Várj egy pillanatot! Még valami!
- Igen?
- Beszélj Elijah-val. Ne lökd el magadtól egy botlás miatt. Fontos vagy neki és aggódik érted. El sem hiszem, hogy ezt én mondom.

Érdekes volt, hogy pont Yvette mond nekem ilyet.

- Oké - a hangom rekedt volt a rohadék gombóc miatt a torkomban.
- Zelia! Tényleg! Ő nagyon jó ember és soha nem tapasztaltam még nála ekkora mértékű kötődést valaki irányába. Egyáltalán nem haragszik rád. Csak félt téged.
- Köszönöm – suttogtam a telefonba.
- Pihenj egyet és majd hívj! Szervusz!
- Szia. .

Miután bontottam a hívást, a konyhába mentem és teát készítettem. Miután elfogyasztottam az italt, befeküdtem az ágyba és elnehezültek a szemhéjaim. Hamar mély, álomtalan álomba zuhantam.

Mikor felébredtem, még világos volt. Megnéztem a telefonomat. Délután 5 óra volt. Nem sokat aludtam... Vagy várjunk csak! Milyen nap van? Kedd. Huh. Akkor 3 órát sikerült aludnom. Kótyagosan kimentem a konyhába kávét főzni.