Smaragd és Ónix

8. Fejezet

Elijah

Nicholast valószínűleg mulattatta a kialakult helyzet. Sejtettem, hogy Zelia miatt kereste fel egykori kedvesemet és hívta ide az éjszaka közepén. Az öcsémre pillantva láttam, hogy hatalmas mosoly terült szét az arcán, amit legszívesebben azon nyomban letöröltem volna mondjuk azzal, hogy eltöröm a nyakát. De meg kellett őriznem a hidegvéremet.

- Csatlakozz hozzánk, drága bátyám! A hölgyet bizonyára nem kell bemutatnom.

- Mi járatban vagy errefelé? - fordultam Yvette-hez.

- Hát így kell üdvözölni egy rég nem látott ismerőst? - lépett oda hozzám és csókot lehelt az arcomra.

Nem viszonoztam, amit ő is nyilván észrevett. Négy évtizeddel ezelőtt ismerkedtünk meg. Megvolt a közös szimpátia, ezért eltöltöttünk együtt pár kellemes évet. A bajok ott kezdődtek, amikor ő sokkal komolyabban gondolta, mint én, ezért megszakítottam vele a kapcsolatot. Nem volt valami szép és könnyed az elválásunk...

- Szóval, mi szél hozott?

- Ejnye, de türelmetlen valaki. De legyen, elárulom. Az öcséd keresett meg és a segítségemet kérte. Úgy hiszem, hogy a jövőbelátó képességemet vennétek igénybe.

- Úgy érzem, hosszú éjszakának nézünk elébe - motyogtam a bárszekrény elé lépve és kivettem a legerősebb whiskyt. - Tölthetek valakinek?

Nicholas nagy vonalakban felvázolta a helyzetet. Elmondta, hogy Adeline mennyire be akarja szervezni maguk közé Aliana-t.

- Vagyis azt szeretnétek tudni, hogy mi történik, ha csatlakozik?

- Meg esetleg azt, hogy mi történik, ha nem.

- Hmm. Legyen. Szükségem van pár hozzávalóra.

- Mire lenne szükséged? - kérdezte Nicholas.

- Lássuk csak. Egy ezüsttálra, *levendulára, *angyalgyökérre, *mandragórára és a véretekre.

- Ameddig én leugrok a közértbe így hajnali 1 órakor, addig ti nyugodtan kezdjétek el lecsapolni a véreteket - vágtam rá cinikusan.

- Elijah, kérlek! - szólalt meg Aliana.

- Rendben. Beszerzem, ami kell - adtam meg magamat, azzal kisuhantam a házból.

Ahogy kiléptem az utcára, már tudtam, hogy kinél tudnám mindezt beszerezni. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam. Kis idő múlva beleszólt egy álmos hang.

- Elijah, mit akarsz éjnek évadján? - motyogta morcosan.

- Szükségem lenne pár dologra.

- Hajnali 1-kor?

- Igen, Liam. Hajnali 1-kor.

Türelmetlen voltam. Nagyon türelmetlen.

- Adj 20 percet és a kunyhóban találkozunk.

- 10 perc és a lakásod előtt várlak - zártam le a beszélgetést és bontottam a vonalat.

*levendula: elősegíti a nyugalmat. *angyalgyökér: segíti az inspirációt, segít kiélesíteni a látomásokat *mandragóra: segíti a pszichikai varázslatot, nagyon erős

Miután minden hozzávalót beszereztem, hazamentem. Útközben Zelia jutott eszembe. A gyönyörű szeme, a csókja... De most nem engedhettem meg magamnak az álmodozást, koncentrálnom kellett. Yvette a hozzávalókat beletette az ezüsttálba, egy rövid pengéjű éles késsel mindannyian belehasítottunk a tenyerünkbe és a tálba csepegtettük a vérünket. Yvette meggyújtotta, mire gomolygó fehér füst szállt fel. Egy számomra ismeretlen nyelven motyogott, mire a füst hirtelen fekete lett. Abbahagyta a motyogást és egy ideig csak nézett a tálba.

- Ha Aliana nem csatlakozik a boszorkánygyülekezethez, akkor az a vámpírtársadalom végét jelenti. A boszorkányok fel fognak lázadni és kiírtják a vámpírokat.

- Ez biztos? - kérdezte remegő hangon a húgunk.

- A jövő állandóan változik, a döntéseink szerint alakul így vagy úgy. Én csak azt látom, aminek a legnagyobb valószínűsége van jelen pillanatban.

- Folytasd! - mondta Nicholas.

Yvette megint maga elé motyogott, mire a füst színe most szürke lett.

- Ohh, ez érdekes - mondta meglepetten.

- Mit látsz? - kérdeztem.

- Folyamatosan változik. De úgy látom, hogy több lehetséges jövővel néztek szembe. Aliana csatlakozása után nem sokkal a Sahir boszorkányok megtalálják a leendő királynőjüket. Ha megkoronázzák, akkor az egyik eshetőség, hogy örök békét hoz a boszorkányoknak és a vámpíroknak. A másik eshetőség a koronázás után, hogy... Hu, mekkora ereje van. Ilyet még sosem láttam.

- Mondd tovább! - sürgettem.

- A másik eshetőség a koronázás után, hogy sötétségbe borítja a világot. Szószerint az uralma alatt tartja az egész világot.

- És mi lesz ha nem koronázzák meg? - kérdeztem.

- Ő meghal és háború kezdődik. Hosszú, borzalmas háború. Boszorkányokkal, vámpírokkal és emberekkel.

- Látod, hogy ki ő? Ki a leendő királynő?

- Nem. Hatalmas erő és talán védőbűbáj lengi körül, ami eltakarja az arcát. Csak valami vöröset látok és...

A füst egy szempillantás alatt eltűnt és egy ideig mindannyian mozdulatlanul álltunk. Én mozdultam meg először. A bárszekrényhez léptem.

- Italt valakinek?

- Igen - felelték mindannyian.