Smaragd és Ónix

5. Fejezet

Zelia

Fél óra múlva indulásra készen álltunk. A hajam felül két oldalt parkettafonással volt fonva, hátul a két fonás egy csattal összefogva, a többi lágyan omlott a hátamra. Szemceruzával kihúztam a szememet és feltettem egy kis szempillaspirált is. Egy fekete tornacipőt húztam fel és belebújtam a fekete bőrdzsekimbe, ami így eltakarta a hátamon lévő tetoválásomat. Úgy néztem ki, mint a halál lánya rocker kiadásban.

A Red Rose-ban még sosem voltam. Mivel kerültem a tömeget, ezért nem igazán jártam sehova. Hella szerint New York legjobb bárja. Taxival mentünk, mert egyikünknek sem volt kedve vezetni. 8 előtt 10 perccel értünk oda. A szívem hevesen zakatolt. Hella egyből a bárpulthoz vezetett. Kért nekünk egy-egy Pina Colada-t és leültünk az egyik asztalhoz. Szombat lévén folyamatosan szállingóztak be az emberek. A hátsó helységből rock zene szólt. A dzsekimet a székem háttámlájára tettem és kissé remegő kezekkel belekortyoltam a koktélba. És ekkor megéreztem a jelenlétét. Még nem láttam, de tudtam, hogy itt van.

- Itt van - súgtam Hellának.

Barátnőm körülnézett.

- Honnan tudod? Én nem látom.

- Érzem - rántottam meg a vállamat.

A barátnőm meglepetten nézett rám, de reagálni már nem tudott, mert akkor odalépett az asztalunkhoz. Az Isten áldja meg, de kibaszott jól nézett ki a fekete ingjében és a fekete farmerjában.

- Szép estét, hölgyek - köszönt, mire azt hittem ,hogy megint elájulok.

- Öhm, izé, nekem van egy kis...egy kis dolgom ott hátul - mondta Hella, majd rámkacsintott és eltűnt.

- Hát, ez egyáltalán nem volt feltűnő - jegyeztem meg és elnevettem magam.

- Mindig is kedveltem a tapintatos embereket.

Pár percig egyikünk sem szólalt meg. Már éppen kezdett volna kínos lenni, amikor megérintette a bal kézfejemet.

- Gyönyörű vagy ma este is.

- Köszönöm - és elpirultam.

Oké, mostmár kezd tényleg kínos lenni. Főleg, hogy mellette egy kis tininek érzem magam, holott már elmúltam 28 is.

- Elárulod, hogy mi történt tegnap este?

Frankó. Lehet ez még cikibb?

- Nem éreztem jól magamat és... és... - ránéztem, mire ő bátorítóan nézett rám.

- Hát, nem csak ennyi volt - vallottam be. - De ez a hely nem alkalmas arra, hogy erről beszéljünk.

- Lenne kedved sétálni? - kérdezte.

- Végülis miért ne. Csak előtte írok egy sms-t Hellának.

Hella szinte egyből vissza is írt.

Csak ügyesen, csajszi! Aztán mindenről részletesen beszámolni később! Vagyis annyira ne részletesen.;) Vigyázz magadra! És jelezz, ha bármi van!

Mosolyogva elraktam a telefont és Elijah igazi úriember módjára felsegítette a kabátomat.

- Csodaszép a tetoválásod - jegyezte meg.

- Oh, köszönöm. Még 19 éves koromban csináltattam.

A két lapockám között tüskés vörös és fekete rózsák futottak végig. Imádtam ezt a tetoválásomat is. Volt még egy csipke mintás a melleim alatt és egy lomb nélküli fa kettő lehulló levéllel a szüleim tiszteletére a bordáimon.

Kiléptünk a bárból és elindultunk a közeli park felé. A jelenlététől remegtek a lábaim, ezért nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne bukjak orra. Sikeresen eljutottunk a parkba anélkül, hogy pofára estem volna. Egyből megcéloztam a fűzfa alatti padot. Elijah némán követett. A padra leülve vettem egy mély lélegzetet.

- Nem is tudom, hol kezdjem - mondtam halkan. - Csak egy pillanat. Nem akarom, hogy lássanak vagy halljanak.

- Rengeteg időm van rád.

Erősen koncentráltam. A jobb kezemmel egy kört írtam le körülöttünk, majd a kezemet a combomra helyezve összeérintettem az ujjaimat és kinyitottam a tenyeremet. Apró lángcsóva jelent meg a tenyeremben, ami egyáltalán nem égetett. Kellemesen csiklandozta a bőrömet.

- Boszorkány vagyok - mondtam és összecsuktam a tenyeremet, amivel kioltottam a lángot.

- Amikor először megérintettelek, már akkor éreztem. Én pedig vámpír vagyok, de ezt nyilván tudod - nézett a szemembe mosolyogva.

A szemei látványától hirtelen azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem. De megráztam magam gondolatban.

- Elmesélem neked, hogy mi történt tegnap este. Egyfajta mágiakitörésem volt, mert egy ideje már felhagytam a varázslással. Egy ilyen kitörés bármikor megtörténhet és nagyon nagyon csúnya dolgokat tud csinálni.

Meglepetésemre nem hagyott ott és nem nevezett őrültnek sem.

- Miért hagytál fel a mágia használattal?

- Mert a mesterem, fekete mágiát tanított nekem. Mikor erre rájöttem, abbahagytam. 8 évesen a suliban különcnek tartottak és sokat bántottak. Akkor volt az első kitörésem. Utána már ritkán használtam az erőmet, de csak semmiségekre, aztán meguntam. Nem akartam használni az erőmet. 16 évesen az akkori barátom megcsalt az akkori legjobb barátnőmmel. Utána rendszeresen varázsoltam. 22 éves koromban pedig... Akkor pedig.. - elhallgattam.

- Semmi baj - nyugtatott meg Elijah - Ha nem szeretnéd, nem kell beszélned róla.

- A szemem láttára meggyilkolták a szüleimet.

- Nagyon sajnálom, Zelia - a hangja tényleg őszintének hangzott.

Átölelt.
Nagyon jól esett a közelsége. Soha nem akartam elengedni. Nem tudom, hogy mennyi ideig voltunk összefonódva. Lehet, hogy csak percek teltek el, de lehet, hogy órák is. Lassan kibontakozott az ölelésből, de nem húzódott el. Finoman megfogta az arcomat és a szemembe nézett.
Tudtam, hogy meg akar csókolni. És tudtam, hogy esélyt ad arra, hogy esetleg elhúzódjak. De jó messzire eldobtam a kibaszott szabályaimat és pár centivel közelebb hajoltam hozzá.

És ekkor az ajkaink összeértek. Először finoman, lágyan csókolt. Amikor a nyelveink vad táncot kezdtek járni, úgy éreztem, mintha lebegnénk és körülöttünk megannyi csillag szikrázva járná keringőjét. Sosem éreztem még ilyet. A szívem örömében olyan hevesen zakatolt, hogy egy pulzusmérő biztosan kiakadt volna. A gyomromban a pillangók boldogan ugrándoztak. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen. Azt tudtam csak, hogy akarom őt. Örökké mellette akarok lenni. A csukott szemhéjamon keresztül azt vettem észre, mintha világosabb lenne. Ekkor kinyitottam a szememet és ijedten elhúzódtam. Tényleg lebegtünk! És tényleg csillagok táncoltak körülöttünk.

Elijah lenyűgözve nézett körül.

Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.