Smaragd és Ónix

22. Fejezet

Zelia

Hát, leesett az állam és egy pillanatra megállt a szívem is. Oké, bemutat az öccsének. Ez nem olyan nagy dolog. De akkor miért izgultam? Teljesen kétségbeesve álltam a gardróbom előtt. Mit illik felvenni ilyenkor? Nadrágot? Szoknyát? Ki kell öltözni? Vagy lezser legyen? Mielőtt elkapott volna egy kisebb pánikroham, kivettem egy virágos nyári ruhát és Elijah felé fordultam.

- Ez szerinted jó lesz?

- Bármit veszel fel, gyönyörű vagy.

- Hát, ezzel sokat segítettél... - mondtam kissé cinikusan.

- Tökéletes lesz. .

Negyed óra múlva már Elijah-ék nappalijába léptünk be. Izzadt a tenyerem, kiszáradt a torkom. Az estélyen már láttam az öccsét. Ő volt a szőkésbarna hajú férfi, akivel Elijah beszélgetett. Ahogy meglátott minket, egy pillanatig csend ült a szobára, de szerencsére Elijah közbelépett.

- Nicholas, hadd mutassam be neked Zeliat. Zelia, ő az öcsém Nicholas.

- Üdvözöllek, kedves - mondta érzelemmentes hangon.

- Szia - nyújtottam kezet neki, amit elfogadott.

- Hát, ő az - nézett Elijah-ra.

- Nicholas! - mondta kissé fenyegetően.

- Oh, milyen modortalan vagyok. Megkínálhatlak valamivel? - fordult felém.

- Egy pohár vizet szívesen elfogadok. Köszönöm.

- Majd én hozom - mondta gyorsan Elijah.

Egy szempillantás múlva vissza is tért.

- Szerintem üljünk le - ajánlotta Nicholas. - Mesélj magadról! Jól érzem, hogy boszorkány vagy, ugye?

- Igen, boszorkány vagyok.

- Itt lakik a családod is?

- A szüleimet meggyilkolták. Már csak Hella van nekem. Aki olyan, mintha a húgom lenne.

- Sajnálattal hallom. Mindig itt éltél?

- Nem. Több, mint egy hónapja költöztem New Yorkba.

- Hallottál már a Sahir boszorkányokról?

- Igen, hallottam - sütöttem le a szemem.

Valahogy úgy éreztem, hogy tudja, ki vagyok.

- Nicholas! Elég legyen! Gyere velem! - szólt rá dühösen Elijah.

- Megbocsátasz egy pillanatra? - fordult felém Elijah.

Bólintottam és mindketten kisuhantak a konyhába. Próbáltak halkan beszélni, mégis értettem minden egyes szavukat. Amitől először lefagytam egy pillanatra, majd dühös lettem.

- Mire megy ki ez a játék, Elijah?

- Miféle játék?

- Mondjuk az, hogy a boszorkányok királynőjével kefélsz!

- Vigyázz a szádra!

- Tisztában vagy vele, hogy pusztulást hozhat ránk? Kiírthat minket! Te meg itt hetyegsz vele és a házunkba engeded? Ennyire jó az ágyban?

Csattanást és csörömpölést hallottam. Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek. A feszültség gyűlni kezdett bennem. Az erőm szinte végigperzselte a véremet. Szinte másodpercek alatt megtettem a nappali és a bejárati ajtó közötti távolságot. Valószínűleg kegyetlenül becsaptam az ajtót, mert hallottam, hogy mindketten utánam jönnek. Már a kapunál jártam, amikor megfordultam és olyan erővel tört ki belőlem a mágia, hogy mind a ketten a földre zuhantak. A varázslat a földhöz szögezte őket. Egy pillanatra Elijah-ra néztem és átjárta a zsigereimet a bűntudat mardosó érzése, mikor láttam, hogy vér szivárog a szája sarkából. Nem hiszem el, hogy bántottam. Hogy tehettem ezt? Fájdalmat okoztam annak az embernek, akit a legjobban szeretek.
Könnyek szöktek a szemembe, elfordultam és kiszaladtam a kapun. Hova menjek? Mit tegyek? A dühöm már azelőtt elpárolgott, mielőtt kiléptem volna a kapun. Úrrá lett rajtam a mindent elsöprő szégyen és bűntudat, ami szinte égetett belülről. A könnyeim végigcsorogtak az arcomon, le a földre, hogy ott semmivé váljanak. Mi lesz ezután? Vajon haragszik rám? Biztos, gyűlöl most, hiszen én is legszívesebben szembeköptem volna saját magam. Nem tudtam, hogy merre szaladok, a lábaim önálló életre keltek. Arra eszméltem, hogy a nappalim közepén állok. Engedélyeztem magamnak 10 percet a kanapén, hogy kisírjam a szemeimet. Vajon vége mindennek? Hát hogyan tudnék ezek után Elijah szemébe nézni? 10 perc önsajnálat után hallottam, hogy csörög a mobilom. Mire megtaláltam, addigra letette, bárki is hívott. Megnéztem. Volt 15 nem fogadott hívásom. Mindegyik Elijah-tól. Mit mondhatnék neki? Hogy elcsesztem? Hát, elcsesztem. De még mennyire, hogy elkúrtam.
Ekkor jött egy üzenetem.

Beszéljünk! Tudni szeretném, hogy rendben vagy!

Elijah

Még hogy én rendben vagyok-e? Én támadtam rá. Akaratlanul, de mégis... Valahogy tudtam, hogy ha nem jelzek vissza, akkor ide fog jönni és nem tudtam a szemébe nézni. De mit írjak neki?

Ne haragudj rám! Nagyon elcsesztem. Itt az a kérdés, hogy TE rendben vagy-e.

Pillanatokkal később már jött is a válasz.

Velem minden a legnagyobb rendben. Merre vagy? Láthatnálak?

Mi??? Találkozni akar velem? Ezek után? Lehet, hogy el akar küldeni a fenébe. A gondolat, hogy elveszíthetem, olyan erővel száguldott végig a testemen, hogy hányingerem lett. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Találkozzak vele? Kis időbe tellett, mire eldöntöttem, hogy mit válaszoljak.

Most nem bírnék a szemedbe nézni. Kérlek, adj nekem egy kis időt!

Vajon jól döntöttem? Vagy ezzel most még rosszabb lett minden? Mire átgondolhattam volna, már jött is az üzenet.

Annyi időt adok neked, amennyire szükséged van. Ha kell, örökké várok. Szeretném, ha tudnád, hogy az érzéseim semmit sem változtak irántad.

Ohh... Erre már nem írtam semmit, csak lenémítottam a telefont és az asztalra tettem.
A délutánom és az estém nem tudom, hogyan telt. Ide-oda ténferegtem a lakásban. Minden mozdulatom gépies volt és begyakorolt. Egyszerre gondoltam mindenre és semmire. Nagyon érdekes egyveleg volt, meg kell hagyni. Érezni akartam, de nem akartam érezni. Többször volt olyan pillanat, amikor azonnal fel akartam hívni Elijah-t, hogy jöjjön át, de mindannyiszor magamra parancsoltam. Ettem valamit vacsorára, de azt sem tudtam, hogy mit. Fürdés, fogmosás után befeküdtem az ágyba. Elijah-t akartam. Mindennél jobban azt szerettem volna, ha átölelne és a fülembe súgná, hogy nincsen semmi baj. Hülye vagyok, amiért ellököm magamtól, de nem bánthatom újra. Ez egy jel volt, hogy tényleg nem szabadna együtt lennünk?
Ha tényleg én vagyok a lehetséges királynő és megkoronáznak, akkor vajon mi lesz? Lázasan járt az agyam. Kiírtanám a vámpírokat? Köztük Elijah-t is. Képes lennék rá? Valószínűleg az erőm meglenne hozzá. De meg is tudnám tenni? Nem, biztosan nem! De ma is mi történt? Egyáltalán nem akartam bántani, mégis sikerült. Akaratomon kívül. Ha megkoronáznak, akkor még nagyobb mágia birtokosa leszek. Mit tenne velem még több erő? Mivé lennék? Elpusztítanék mindent és mindenkit, amit és akit valaha ismertem és szerettem? Féltem. Nagyon nagyon féltem.
Pontosítok! A világot féltettem magamtól.