Smaragd és Ónix

25. Fejezet

Zelia

Kinyitottam a szememet és sugárban kezdtem hányni. Elijah egy vödröt tartott elém. Amikor jobban lettem, hozott nekem vizet és borogatást. A fejem már nem lüktetett, a háborgó gyomrom is kezdett lecsillapodni. Gondolom, látomás közben behozott a házba.

- Ne... Ne haragudj. - mondtam remegő hangon.

- Ne szabadkozz! Jobban vagy?

- Jobban, igen. Csak kimerültnek érzem magam.

- Pihenj nyugodtan.

- Először lezuhanyoznék és fogat is szeretnék mosni.

- Segítsek?

- Megkérlek.

Ahogy felálltam, forogni kezdett velem a világ. Elijah nyomban felkapott és bevitt a fürdőbe. Ő fürdetett le. A fogamat azért egyedül mostam meg. Adott rám egy hosszú pólót és lefektetett az ágyba. Hiába éreztem nagyon kínosnak, egyszerűen nem ment volna egyedül. Félig lehunyt szemmel néztem rá.

- Köszönöm - suttogtam.

- Nem kell köszönnöd. Bármikor megtenném.

- Itt maradsz velem?

- Természetesen. Eszembe sem jutott itthagyni téged.

- A látomás... - kezdtem.

- Ráér holnapig.

- Fontos. Ő a kulcs.

- Kicsoda?

- Aliana. Ő a kulcs - motyogtam félálomban és egyből elnyomott az álom.

Elijah

Zeliának látomása volt. Eléggé erőteljes. Majdnem egy órán keresztül nem tért magához. Már éppen Yvette segítségét akartam kérni, amikor kipattantak a szemei. Rosszul volt. Nagyon kimerítette a látomása. Nyugtalanítóan gyenge volt a hangja. Bármit is látott, nagyon fontos volt. A húgom nevét mondta. Azt mondta, hogy ő a kulcs. De hetek óta nem hallottam Alianaról. Nem tudtam, hogy merre van. Nem tudtam, hogy mit tesznek vele. Adeline megígérte ugyan, hogy nem esik bántódása, de ebben már nem voltam annyira biztos, hogy így is lesz. Meg kell várnom, amíg Zelia erőre kap és akkor el tudja mesélni a látomását. Addig tehetetlen voltam. Befeküdtem mellé az ágyba és hallgattam egyenletes szívverését. És vártam.

Zelia

Mikor reggel felkeltem úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék. Egy forró zuhany és egy méregerős kávé segített kissé embernek éreznem magam. Láttam Elijah szemében, hogy aggódik. Miután kicsit összeszedtem magam, leültünk a kanapéra és elmeséltem neki a látomásomat.

- Úgy érzem, hogy Aliana lehet a megoldás. Beszélnünk kell vele, el kell hoznunk onnan, ahol van. Rossz érzésem van.

- Éppen ez a baj. Nem tudjuk, hogy hol van.

- Talán tudok segíteni. Megpróbálhatok egy keresőbűbájt.

- Mire lenne szükséged?

- Mandragórára és Aliana egy személyes tárgyára.

- Rendben. Megoldom. De ahhoz haza kell mennem.

- Persze. Én itt maradok.

- Rendben leszel?

- Igen.

- Ígérem, sietek vissza hozzád.

Gyors csókot lehet a számra és már el is tűnt. Szerencsére elhoztam magammal a boszorkánykönyvet, amit Yvette adott nekem. Megkerestem benne a bűbájt és az eszembe véstem minden mozzanatát. A kéziratoknak sajnos most várniuk kellett. Akkor csak arra tudtam gondolni, hogy megtaláljam Aliana-t. Gyújtottam egy levendula füstölőt és hat fehér gyertyát helyeztem el körben a padlón. Elijah kb 1 óra múlva ért vissza. Egy kis macska alakú fafigurát nyújtott felém a mandragórával együtt. Főztem egy mandragórateát és miután megittam besötétítettem. Egy maroknyi mandragórát egy tálban meggyújtottam és a gyertyák által kialakított körbe tettem. Beültem a kör közepére és megkértem Elijah-t, hogy velem szemben foglaljon helyet.

- Szükségem lesz a véredre - mondtam neki, erre feltűrte az ingjét és egy éles pengéjű késsel belehasított a tenyerébe.

Az arcizma sem rezdült közben. A kezét a kis figura fölé tartottam, hogy rácsepegjen a vére.

- Ennyi elég lesz, köszönöm - mondtam és végignyalta a tenyerét.

Volt ebben a mozdulatban valami kegyetlenül izgató, de most koncentrálnom kellett.

- Kérlek, tedd az egyik kezedet a combomra, a másikkal pedig fogd meg a kezemet. És bármi történik, ne engedj el!

Így is tett. Az érintése a combomon villámcsapásként ért. Hihetetlen, hogy ennyivel is képes felizgatni. Szedd össze magad Zelia!! Most fontosabb feladatod van! Vettem pár mély levegőt és nekikezdtem a bűbájnak. Először nem történt semmi. Csukott szemmel vártam. Egyszer csak képeket kezdtem látni magam előtt. Aliana-t, ahogy elhagyja a Black-kúriát. Ahogy beszáll egy autóba. És falba ütköztem. Bűbájt raktak köré, hogy ne lehessen megtalálni. Nagyon erősen koncentráltam, hogy átjussak. Még erősebben szorítottam a szememet és ezzel együtt Elijah kezét. A másik kezemben a figura belevájt a tenyerembe, de nem foglalkoztam vele. A fal kezdett repedezni. Éreztem, hogy az orromból vér kezdett szivárogni. De nem hagytam abba. Mindenáron át akartam törni. Meg kellett tudnom, hogy hol van Aliana. Ahogy végül sikerült áttörnöm, csörömpölést hallottam és szelet éreztem az arcomon. A szél a hajamba kapott. Pillanatnyi képeket láttam csak. Egy nagy, ódon házat, hatalmas sövénnyel és erdővel körbevéve. De hol van az a ház? Annyira koncentráltam, hogy szinte beleszédültem. Hol van? Hol van? Tower Bridge. Big Ben. Buckingham-palota.

- LONDON! - kiáltottam fel és a látomás megszakadt.