Smaragd és Ónix

17. Fejezet

Zelia

Nem vagyok nagy boros, de ez nagyon finom volt. Viszont tudtam, hogy nem vihetem túlzásba az ivást. Tudjuk, hogy mi történt a múltkor... Csak ültünk a padon, kortyoltuk a bort és beszélgettünk.
Úgy tűnt, hogy elég régóta ott ültünk, mert a nap már kezdett lenyugodni. A tó tükrén fodrozódó vizet vöröses narancssárgára festették a lenyugvó nap sugarai.
Mindig is szerettem a naplementét. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy minden elmúlik. A rossz is elmúlik egyszer és a jó is. Semmi sem állandó. Ez egyszerre volt boldogító és elszomorító érzés. De ahogy ott ültem Elijah-hoz hozzábújva a naplementében gyönyörködve, azt kívántam, bárcsak megállna az idő. Abban a pillanatban nem éreztem sem félelmet, sem bánatot, csak nyugalmat. Tökéletes, megismételhetetlen, mindent átjáró nyugalmat. Mióta megismertem Elijah-t minden megváltozott. Már nem csak túlélni akartam, hanem élni. Élni érte, élni vele.

Feléfordultam és megcsókoltam. Először lágyan csókolt vissza, majd átvette az irányítást és kissé vadabb stílusra váltott. Heves csókolózásunk olyan erős vágyat keltett bennem, amilyet eddig még sohsem. A pulzusom az egekben volt, a szívem ki akart ugrani a helyéről, a bugyim pedig egyre jobban kezdett átnedvesedni a lüktető érzéstől. Komolyan mondom, még remegtem is. Már éppen arra készültem, hogy itt helyben ledobom a ruhámat és beleülök az ölébe, amikor felkapott és besuhant velem a házba, fel az emeletre, a szobába. Amikor a lábam szilárd talajt ért, már ért is az újabb meglepetés.

Megfogta a két csuklómat és nekinyomott a falnak, így éreztem a kemény férfiasságát. Az a bizonyos vörös köd teljesen elborította az elmémet. Mindennél jobban akartam őt. Annyira heves volt a csókja, hogy szinte levegőt is alig kaptam. Engedett a csuklóm szorításán, amit egyből ki is használtam és kiszabadítottam magam. Egyből a pólójához nyúltam, amit próbáltam minél gyorsabban levenni róla. A farmerját gomboltam ki és húztam le a cipzárját, amikor megszólalt.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte rekedt, mély hangon.

Semmi másban sem voltam még ennyire biztos.

- Akarlak - nyögtem.

Erre egy vadállatias morgás és nyögés keveréke tört ki belőle. Egy reccsenést hallottam. Oké, lőttek a felsőmnek.

Átgondolni sem volt időm, mire máris teljesen meztelen voltam. És ahogy elnéztem, ő is. Hát, nem kis méretekkel rendelkezett az öv alatti részen. Újra nekinyomott a falnak és a nyakamat kezdte el csókolni. Finoman bele is harapott. Majd haladt lejjebb és a mellemet kezdte csókolni. Ahogy a nyelve megtalálta a mellbimbómat, mintha megcsapott volna az áram. A hátát valószínűleg kegyetlenül végigkarmoltam, de abban a pillanatban felemelte a lábaimat, amit a csípője köré fontam. Belemarkolt a combomba, amitől ha lehet még inkább izgalomba jöttem. Annyira vártam, hogy végre érezzem magamban, hogy minden másodperc egy órának tűnt. A szemembe nézett és megtette azt, amire mindketten vágytunk. Lassan hatolt belém, amitől szorító érzésem lett. Nem mondanám, hogy fájt, kellemetlen sem volt, csak szokatlan. Először nagyon lassan mozgott bennem, hagyott időt, hogy megszokjam őt. Közelebb húztam magamhoz és elkezdtem mozgatni a csípőmet. A szája megtalálta az enyémet és hevesebb tempóra váltott. Pár perc múlva olyan erővel áramlott végig a testemen az orgazmus, hogy majdnem elájultam. Hangos nyögésekkel élveztem el, amitől Elijah még jobban bevadult. Nem tudom, hogy mikor és hogyan kerültünk az ágyba, de a hátamon feküdtem és Elijah felettem tornyosult. Egy percre sem vette ki a férfiasságát belőlem. Úgy mozgott bennem, hogy nem tellt sok időbe, mire éreztem, hogy újra orgazmusom lesz. Láttam és éreztem, hogy ő is közel jár már.

- Élvezz velem - nyögtem.

A teste megfeszült, az izmain kiduzzadtak az erek. Az én sikolyaim az ő mély nyögéseivel keveredtek, amikor együtt élveztünk el. Lihegve, izzadtan feküdtünk egymás mellett. Ránéztem és elmosolyodtunk. Nem is tudom, hogy melyik szó írja le legjobban, milyen érzés volt. Fantasztikus? Fenomenális? Szédületes? Talán a szédítő, az őrületes és az eszméletlen szóval tudnám a leginkább leírni. A mellkasára tettem a fejemet, mire lágyan simogatni kezdte a hajamat.

- Minden rendben van? - kérdezte halkan.

- Oh, mi az hogy...

- Akkor jó. Ne haragudj, ha kissé heves voltam.

- Még hogy haragudni - nevettem el magam. - Elképesztő vagy. Erről eszembe is jutott egy nagy bölcsesség.

- Ki vele!

- Az úriember nem más, mint egy türelmes vadállat.

Erre ő is felnevetett. Imádtam a nevetését, a mosolyát, az egész lényét. Sürgősen szükségem volt egy zuhanyra.

- Eljössz velem tusolni?

- Természetesen.

Ahogy felállt az ágyról, láttam, hogy tényleg végigkarmoltam a hátát. Odaléptem és megnéztem a vörös nyomokat.

- Ne haragudj, nem volt szándékos.

- Ne szabadkozz. Nincsen semmi baj. Mindjárt el is múlik.

És valóban. Már el is kezdtek behegedni a sebek, míg végül teljesen eltűntek.

- Nem is olyan rossz ez a vámpírság - jegyeztem meg.

- Ez csak az egyik jó tulajdonsága annak, hogy egy szörnyeteg vagyok. Meg sem érdemlem a gyors gyógyulást.

- Fejezd be! Mondtam már, hogy ne nevezd így magad! A legjobbat érdemled!

- Egyáltalán nem.

- Ezt most fejezzük be és menjünk tusolni!

Bárcsak az én szemeimen keresztül látta volna önmagát. Akkor biztos, hogy nem így gondolkozott volna. Szerintem nem is kell mondanom, hogy a meleg víz alatt állva nem csak fürödtünk. De ez most más volt, mint az előző. Sokkal lágyabb, érzékibb. Erre azt mondom, hogy szeretkeztünk. Csodálatos volt, ahogyan az érzelmeink játszottak főszerepet. Nem siettük el. Minden percét kiélveztük, ahogy a nedves testünk egyé vált. A lelkünk összefonódott. Azt hiszem, hogy sosem fogok tudni elszakadni tőle. Na, nem mintha akartam volna.

Megtörölközve léptünk ki a fürdőből. Felvettem egy hosszabb pólót, Elijah pedig egy alsónadrágot és befeküdtünk az ágyba.

Olyan fáradt voltam, hogy egyből elnyomott az álom.