Smaragd és Ónix

2. Fejezet

Zelia

Láttam, hogy elindul felém. Idejön? Elkezdett remegni a kezem. Mi van már velem? Úgy viselkedek, mint egy kis tini. Basszus, hol van már Liam azzal a piával?

Ebben a pillanatban Liam elémtett jópár pohárral a gyanús kis italból. Gyorsan elvettem egyet és pillanatok alatt lehúztam.

- Hűha, neked tényleg ízlik - jegyezte meg Liam.

- Igen. De ugye nem akarsz leitatni? - kérdeztem tettetett ártatlansággal és elnevettem magam.

És ez volt az a pillanat, amikor megéreztem a jelenlétét.

- Csak óvatosan azzal, nagyon gonosz ital - mondta a félisten.

Na, jó. A hangját életem végéig tudnám hallgatni. És akkor megéreztem a parfümje illatát, amitől egy pillanatra megrészegedtem. Vagy a kis sunyi piától volt? Liam ránézett a férfira.

- Elijah - biccentett neki.

- Üdvözöllek Liam - mondta kimérten. - A bájos hölgyben kit tisztelhetek?- fordult felém.

Nem voltam biztos benne, hogy meg tudok szólalni, de hamar összeszedtem magam.

- Zelia vagyok - nyújtottam kezet neki.

Megfogta a kezemet és finom csókot lehelt a kézfejemre, amitől egész testemben bizseregni kezdtem.

- Ő Elijah Black, ő és a testvérei rendezték az estélyt - nézett rám Liam. Vissza akarta szerezni a figyelmemet. De képtelen voltam Elijah-n kívül másra figyelni.

- Ohh, akkor köszönöm, hogy itt lehetek - mondtam hatalmas mosollyal.

- Részemről a megtiszteltetés - mondta és egy apró mosollyal ajándékozott meg.

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Úgy éreztem, mintha kábulatba estem volna. Össze kellett szednem magam. Gyorsan vettem még egy kis piros italt és lehúztam.

- Liam, nem bánod, ha felkérem táncolni a gyönyörű partneredet? - kérdezte Elijah.

- Neked úgysem lehet nemet mondani - nevetett Liam. De éreztem, hogy ingerült.

- Szabad lesz, hölgyem? - tartotta a karját.

Bólintottam és elindultam Elijah-val a táncparkettre. Mintha megszűnt volna minden. Csak ő és én. Semmi másra nem tudtam figyelni, csak rá. Gyönyörű szemei vannak, az a fajta, amiben teljesen el lehet veszni. Tánc közben folyamatosan beszélgettünk. A hangja mindent elnyomott. Csodálatos volt. Mint egy tündérmesében. Amikor vége lett a zenének, újra csókot lehelt a kézfejemre.

- Ne haragudj meg, de el kell intéznem valamit - mondta. - Nem tart sokáig és reménykedem benne, hogy itt talállak még.

Azzal bólintott, majd eltűnt a tömegben. Magamra maradtam az összezavarodott gondolataimmal.

Elijah

Igen, le akarta itatni az a görény. Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne tépjem ki a szívét ott helyben. De Zeliára koncentráltam. Gyönyörű nő és csodálatos a mosolya. Ha akarnék sem tudnék tiltakozni az ellen, hogy felkavarja az életemet. Ilyen erős vonzást nem éreztem még senki irányában. A tánc vele 250 évem egyik legszebb pillanata volt. De tudtam, hogy Nicholas vár rám. Öcsém mindig is tudott időzíteni, ezért muszáj volt otthagynom Zeliat. Reménykedtem, hogy gyorsan elintézzük az árulót és minél hamarabb visszatérhetek a világ legcsodálatosabb nőjéhez.

Zelia

Hella odajött hozzám és vigyorogva érdeklődött a fejleményekről. Elmeséltem neki mindent.