Smaragd és Ónix

30. Fejezet

Zelia

Mikor reggel felkeltem, először azt hittem, hogy az egészet csak álmodtam. Magamban fohászkodtam, hogy ez csak egy rossz álom legyen. De sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy ez a kőkemény valóság. Összefacsarodott a szívem. De nem tehettem meg azt, hogy örökké keseregjek. Tartoztam annyival Yvette emlékének, hogy elkapom azt a gyilkos ribancot. A gyászolás folyamatában hirtelen ugrottam egy szintet. A bosszúvágy, a harag, a düh kezdte uralni a gondolataimat. Ekkor körülnéztem, de Elijah nem volt a szobában.
Gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába. Hallottam, hogy a nappaliban valakik beszélgetnek. Miután ittam egy kávét, csatlakoztam hozzájuk. Mindenki ott volt. Elijah, Nicholas, Aliana, Hella. És most már én is.

- Mi a haditerv? Hogyan kapjuk el a ribancot? - kérdeztem köszönés helyett.

Elijah egyből odajött hozzám és egy apró csókot lehelt a számra.

- Minden rendben? - kérdezte halkan.

- Nem. Majd akkor lesz minden rendben, ha bosszút álltam. Szóval, mi a terv?

Mindenki úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. És be kell vallanom, igazuk volt. Ekkor megszólalt a telefonom. Ki a faszom hív ilyenkor? Oh, Jason. Fasza. Mit mondjak a főnökömnek? Kimentem a nappaliból és a kertbe mentem. Legutoljára akkor jártam itt, amikor megismerkedtem Elijah-val és elájultam. Emlékek zúdultak az elmémbe. Azt hiszem, akkor szerettem bele. Közben a telefonom abbahagyta a csengést, ami kirántott a kábulatból.

Visszahívtam. Már tudtam, hogy mit fogok neki mondani.

- Szia, Jason. Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem - szóltam bele.

- Szia. Nincsen semmi baj. Minden rendben van?

- Őszintén? Nincsen. Viszont van valami, amiről szeretnék veled beszélni négyszemközt, ha lehet.

- Természetesen. Be tudsz jönni az irodába?

- Igen. Egy órán belül ott vagyok.

Letettem és visszamentem a többiekhez. Elnémultak, amikor beléptem. Jah, biztosan nem rólam beszéltek... Mindegy is.

- Nekem most el kell mennem, de hamarosan jövök.

- Hova mész? - kérdezte Hella.

- Az irodába. Van egy kis elintéznivalóm.

- Elkísérlek - mondta Elijah ellentmondást nem tűrő hangon.

Ő vezetett, így hamar a kiadóhoz értünk. Meglepődtem, amikor ő is kiszállt az autóból. Kérdőn felvontam a szemöldökömet és ránéztem.

- Nem foglak egyedül hagyni - közölte, mintha ez magától értetődő lett volna.

Megkértem, hogy az ötödik emeleten lévő váróban üljön le és várjon meg engem. Vonakodva bár, de megtette, amit kértem. A főnököm irodájának ajtajához lépve azon gondolkoztam, hogy helyesen cselekszem-e. Végül legyőztem a késztetést, hogy elfussak és bekopogtam. Egy „tessék" után benyitottam. Jason arcáról egyből lehervadt a mosoly, mihelyst meglátta az arcomat.

- Foglalj helyet! - mutatott az ismerős székre.

Leültem és egy pillanatig sem haboztam Csak gyorsan túl akartam esni rajta.

- Nagyon sajnálom, de azonnali hatállyal fel kell mondanom - hadartam egy szuszra.

És vártam.

Nem azt mondta, amire számítottam. Mélyet sóhajtott és a szavaitól őszintén ledöbbentem.

- Számítottam erre és teljesen megértem. Viszont nem fogadom el a felmondásodat. Már fel is vettem egy asszisztenst, aki akkor is itt marad, miután visszajöttél. Ő lesz a jobb kezed.

- De Jason...

- Nem, Zelia. Én így döntöttem.

- Imádok itt dolgozni, de nem biztos, hogy mostanában vissza tudok jönni.

- Ezzel tisztában vagyok. Tudom, hogy most sokkal fontosabb és megterhelőbb dolgaid vannak. De tudd, hogy bármikor visszajöhetsz.

Kezdtem elveszíteni a fonalat. Teljesen úgy beszélt, mintha tudná, hogy ki, vagyis mi vagyok.

- Ezt hogy érted?

- Zelia. Tudom, hogy boszorkány vagy- úgy mondta, mintha csak azt közölte volna, hogy szép az idő.

Ledöbbentem. Erre nem tudtam mit mondani hirtelen.

- De... de... honnan? - hebegtem.

- Én is az vagyok - ezt úgy mondta, mintha teljesen magától értetődő lenne.

Valószínűleg kiült az arcomra a teljes értetlenség, mert felnevetett.

- Semmi baj. Nem olyan régen jöttem rá. És azt is tudom, hogy te vagy a királynő.

Megijedtem. Nem voltam biztos abban, hogy megbízhatok benne. Sajnos mindenki gyanús. Felpattantam a székről, hogy mielőbb távozhassak.

- Zelia, bennem tényleg megbíz... - a mondat végét nem tudta befejezni, mert hatalmas dörrenéssel kivágódott az ajtó és Elijah rontott be rajta.

Egy elmosódott foltot láttam és Jason a falhoz nyomva levegőért kapkodott. Elijah vadállatias dühvel nézett rá. Muszáj volt közbelépnem.

- Ne! Elijah! Hagyd! Engedd el!

- Mi akarsz tőle? -kérdezte vicsorogva Jason-től.

- Vele... vagyok - hörögte.

Erre Elijah elengedte és egy lépéssel hátrébb lépett, de egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét.

- Szóval?

- Éppen azt akartam elmondani, mielőtt berontottál és kis híján megöltél, hogy én...- még mindig levegő után kapkodott.

- Folytasd!

- Teljes mértékben Zelia-val vagyok, mellette állok.

- Esküdj meg!

Jason egy pillanatig sem tétovázott. Letérdelt elém. Szívet tépően ismerős volt az egész jelenet. Nem régen még Yvette tette és mondta ugyanazt, amit most Jason. Örök hűséget fogadott nekem és a beleegyezésemet kérte, hogy fogadjam el követőmnek. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam és ekkor a könnycseppek legördültek az arcomon.

Yvette tényleg az utolsó csepp vérével engem szolgált.
Reménykedtem benne, hogy Jasonnek nem kell szószerint beváltania az ígéretét.

Elijah

Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne menjek be Zeliával az irodába. Nagyon is jól jött, hogy vámpírhallásom van. Minden szavukat hallottam. Egy pillanatig meg voltam győződve arról, hogy Jason valamit tervez. Nagyon féltettem Zeliát.
Hiszen egy napja majdnem elveszítettem. Nem tudtam kordában tartani az indulataimat, berontottam és a falhoz nyomtam Jasont. Nem tudtam eldönteni, hogy a szívét tépjem ki vagy hallgassam meg, hogy mit akar mondani. Végül Zelia miatt adtam neki egy esélyt. Arra viszont nem számítottam, hogy felesküszik. Úgy tűnik, hogy érhet még kellemes meglepetés. Már éppen távozni készültünk Zeliával, amikor Jason megszólalt.

- Zelia. Még valami.

- Igen - fordult felé.

- Anna mondta, hogy Liam két napja nem jött be dolgozni. Nem tudsz róla valamit?

- Nem. De utánakérdezek.

Jelentőségteljesen egymásra néztünk Zeliával és kimentünk az irodából. Hazafelé úton Zelia felém fordult.

- Rossz érzésem van Liammel kapcsolatban.

- Két lehetőség van - kezdtem. - Vagy velünk van és elkapták vagy ő is Sahir boszorkány és akkor egyértelmű az eltűnése.

- Nincsen egy harmadik lehetőség? Mondjuk, hogy csak nyaralni ment?

Felvontam a szemöldökömet.

- Jó, tudom. Csak jobban örültem volna, ha éppen egy tengerparton sütteti magát.

- Ki kell derítenünk.

- Baszki! Hella! Sokat voltak együtt mostanában.

Egyből tárcsáztam Nicholas számát. A második csengésre fel is vette.

- Csak nem hiányzom, bátyám?

- Erre nincs idő Nicholas! Hella ott van?

Erre egyből hangsúlyt váltott. Kiérezte a hangomból, hogy ez tényleg komoly.

- Igen. Azt hiszem, a kertben van.

- Mindennél fontosabb, hogy nálunk tartsd! Megértetted?

- Igen. Úgy lesz.

Bontottam a vonalat. Az a kis patkány sosem volt szimpatikus. Amondó vagyok, hogy sosem állt mellettünk és most is tervez valamit. Nem véletlenül akarta Zeliát behálózni. De mivel nem sikerült neki, Hellánál próbálkozott. A kérdés, hogy mennyire sikerült neki manipulálnia. Egy biztos. Nem fogom hagyni, hogy bárki is bántsa Zeliát.

Minden áron meg fogom védeni.