Smaragd és Ónix

19. Fejezet

Zelia

Mikor felkeltem, sajgott mindenem. Szószerint mindenem. Olyan volt, mintha egy komoly edzés közben jól megvertek volna. De közben én voltam a legboldogabb a világon. Érdekes egyveleg volt.

Letántorogtam a lépcsőn. Úgy néztem ki, mint egy falhoz csapott béka. Mondjuk mielőtt így mutatkozok, rendbe szedhettem volna magamat, de rohadtul szükségem volt egy életmentő kávéra. Hát, az én tökéletes félistenem már el is készítette nekem. Megcsókoltam volna a lábát, ha le tudtam volna hajolni.
Kávé után vagy egy órát töltöttem a fürdőben azzal, hogy emberi megjelenést kölcsönözzek magamnak. A sort és top kombó mellett döntöttem. Tudom, unalmas, de kényelmes. Lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Láttam, hogy Elijah már ott volt.

- Meg ne próbáld! - szóltam rá kissé szemrehányóan.

Erre kérdőn nézett rám.

- Jajj, ne haragudj. Csak én szeretnék reggelit csinálni. Addig nem tudom, ülj le vagy valami.

Szerintem azt gondolta, hogy elment az eszem. A bárszékre ült le. Kapcsoltam be zenét és a ritmusra kezdtem mozgatni a csípőmet, miközben nekiláttam a reggelinek.

- Szeretném, ha tisztában lennél azzal, hogyha ezt így folytatod, akkor sosem fogunk reggelizni.

- Tessék?

- Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogyha ezt a csípőmozgást folytatod, akkor azon a pulton te leszel az étel helyett.

Ó, te jó Isten! A szavai olyan hatással voltak rám, mint egy durva szexuális löket. Egész testemben bizseregni kezdtem. Elképzeltem, hogy mi is történne. Már éppen azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha... Amikor hirtelen előttem termett. Olyan hévvel csókolt meg és rakott fel a pultra, hogy egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. Már vette is le rólam a sortomat a bugyimmal együtt Pillanatok múlva újra magamban éreztem a kemény férfiasságát. Úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta.

- Végülis kihagyhatjuk a reggelit - nyögtem.

Nem sok időbe telt, amíg az orgazmus hulláma végigsöpört a testemen. Nem tudom hogy csinálja, de eszméletlen a pasi.

Miután felöltöztünk és rendesen lefertőtlenítettem a pultot, úgy gondoltam, hogy a reggelit hagyom a fenébe. Ettem egy müzliszeletet és kimentem a tóhoz. Elijah követett. Nem tudtam szavakkal kifejezni, amit ebben a percben éreztem. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen ez a hétvége. Leültem a stégre és a lábaimat a vízbe lógattam. Elijah leült mellém, átölelte a derekamat és megpuszilta az arcomat. Ebben a pillanatban tökéletes volt minden. Jól az emlékezetembe véstem mindent, hogy legyen miből erőt merítenem, ha a dolgok rosszra fordulnának. Később visszamentünk a házba és Elijah ragaszkodott hozzá, hogy elmegy a városba és vesz valami ebédet. Igaziból örültem is neki, mert nem akartam főzni. Így egyedül voltam a házban. Vagyis a házamban. Gondoltam, felhívom Hella-t. A harmadik csengésre vette fel.

- Szia. Miújság? - szóltam bele.

- Szia. Hááát... Liam fél óra múlva értem jön és elvisz ebédelni.

- Hűha. Akkor ez sem randi?

- Igaziból nem tudom. Nem élem bele magamat.

- Milyen volt a tegnapi nem randi?

- Nagyon jó. Beszélgettünk, kajáltunk, sétáltunk. Néha voltak kínos csendek. De végül megcsókolt.

- Jajj,de jó. Nagyon örülök neki. Te szeretnéd folytatni?

- Nem tudom. Igen. Nem. Talán.

- Hella!

- Oké, igen. De nem akarom, hogy tönkremenjen az, ami eddig köztünk volt.

- Nem megy tönkre, csak átalakul. És nagyon jól is elsülhet.

- Vagy nagyon rosszul...

- Próbáld egy kicsit pozitívabban nézni. Megcsókolt. Ez nagyon jó jel.